Ki hogyan dobolt, kinek milyen díja van otthon, hogy írják angolul azt, hogy 40, és miért jó, ha a főhősök nem is olyan szimpatikusak. Csupa haszontalan, de érdekes információ az év legjobb pénzügyi filmjéről.
Michael Lewis, a film alapjául szolgáló könyv szerzője egy interjúban elárulta, hogy a rendező, Adam McKay azzal a feltétellel mondott igent a Paramount stúdiónak, hogy elkészítheti A híres Ron Burgundy legendája (2004) című munkája folytatását.
Számos más frappáns idézet mellett a következő mondatokat is olvashatjuk a mozivásznon a film alatt: „Az igazság olyan, mint a költészet. És a legtöbb ember rohadtul utálja a költészetet.” – forrásként pedig azt írják, hogy egy bárban hallották Washington D.C.-ben, ami így nem igaz, sőt, egyáltalán nem igaz. Miután órákig sikertelenül guglizott a megfelelő idézetet keresve, a forgatókönyvet is részben jegyző Adam McKay maga találta ki az egyébként nagyon életszagú idézetet.
Ahogy az lenni szokott, a színészek most is találkoztak azokkal a valós szereplőkkel, akiket a vásznon életre keltenek, és Christian Bale is megismerkedett Dr. Michael Burry makroelemzővel, akitől kapásból elkérte annak „munkaruháját”, egy zsebes rövidnadrágot és egy kinyúlt kék pólót, és szinte végig ezekben látható, sőt, kicsit bele is hízott a ruhákba. Az igazi Michael Burry egy irodai jelenetben fel is tűnik a filmben, de a Los Angeles-i premiert kihagyta, pedig Bale nagyon számított rá, mondván: „nagyon szerettem volna mellette ülni, és látni, hogy a pofán vág-e a vetítés végén."
Nem minden szereplő valós karakter: a Steve Carell által alakított Mark Baum alakját Steve Eisman pénzügyi menedzserről mintázták, Jared Vennettet (Ryan Gosling) egy Greg Lippmann nevű brókerről, Ben Rickert (Brad Pitt) pedig Ben Hockettről.
Ez Michael Lewis második olyan könyve, amelynek megfilmesítésében Brad Pitt producerként és színészként is részt vett, az első a Pénzcsináló volt. 
Ez Adam McKay első olyan filmje, ami drámai kategóriának nevezhető – bár helyenként egész vicces. Korábban kizárólag vígjátékokat rendezett.
Ez Ryan Gosling első filmszerepe azután, hogy 2013 márciusában bejelentette, hogy egy kis szünetet tart a színjátszásban.
Adam McKay rendező/forgatókönyvíró és a gyártó stúdió producerei komoly vitát folytattak arról, hogy Michael Lewis könyvének hősei nem igazán „makulátlanok”. A stúdió azt szerette volna, hogy legyenek sokkal szimpatikusabbak, McKay viszont ragaszkodott a jellemhibákhoz. „A hősök mindig bemocskolják magukat. Martin Luther King megcsalta a feleségét, Gandhi folyton kanos volt. Mi mind pöcsök vagyunk, legyenek ők is pöcsök" - már elnézést a nyelvezetért.
A filmben hangulati elemként bevágott montázsok egyikében szerepel pár képkocka a 2007-es, vírusvideóvá vált The Landlord (2007) című kisfilmből, amely Will Ferrell és Adam McKay ekkor 2 éves kislánya, Pearl főszereplésével készült, aki azt kiabálja: „A pénzemet akarom”.
Amikor az egyre kockázatosabb tranzakció miatt Michael Burry (Christian Bale) tájékoztatja a befektetőit, hogy nem vehetik ki a pénzüket, több e-mailt is láthatunk a képernyőn Adam McKay rendezőtől.
Közvetlenül a forgatás megkezdése előtt Christian Bale súlyos térdsérülést szenvedett – ezért is mutatják többnyire ülve. Az orvos tanácsára és saját józan eszére hallgatva a rendező dublőrt akart használni abban a jelenetben, amikor Bale-t az úszómedencében, illetve egy nagyszerű részben dobolás közben látjuk, ám a színész ragaszkodott hozzá, hogy ezeket is ő maga csinálja meg. A dobolós jelenetnél azonban két, műtéthez beöltözött sebészorvos várakozott a kamerák mögött, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el – de nem sült el rosszul, hiszen a színész alapszinten meg is tanult dobolni, legalábbis azt az egy Pantera számot. Maga Christian Bale egyébként egyik más főszereplővel sem látható egy jelenetben – részben ezen sérülés miatt, de a történet sem indokolja, hogy összetegyék őket. 
Ez Ryan Gosling, Marisa Tomei és Steve Carell második közös filmje, az első az Őrült, dilis, szerelem (2011) volt, a szereplők között pedig három Oscar-díjas is van (Christian Bale, Melissa Leo és Marisa Tomei), illetve három Oscar-jelölt (Steve Carell, Ryan Gosling és Brad Pitt). Pittnek már van ugyan Oscar-díja, de azt produceri minőségében kapta. Magáért a filmért közülük egyedül Bale kapott jelölést, furcsa módon a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, noha kétségkívül az övé az egyik legmeghatározóbb szerep.
A filmbeli Las Vegas-i utazás végén az egyik jelenetet azzal zárják le, hogy a kamera az autópályát mutatja, ahol egy nagy hirdetőtáblát látunk, ami Martin Short komikust ábrázolja – ez kérem egy bennfentes vicc és az angol címre rímel, ami The Big Short. Ebben a jelenetben egy hajléktalan „tábort” is mutatnak, ami egy nem is olyan burkolt célzás arra, hogy mit okoz a bankárok felelőtlensége és mohósága.
A filmben a bonyolultabbnak hangzó pénzügyi modelleket frappáns módon valódi hírességek magyarázzák el nekünk kissé leegyszerűsített formában. A lakásfedezetű hitelekről például Margot Robbie világosít fel minket, aki egy másik pénzügyi sikerfilm, A Wall Street farkasa révén vált ismertté. Az eredeti verzióban egyébként helyette Scarlett Johansson magyarázott volna, Selena Gomez helyett pedig Beyonce és párja, Jay Z adták volna elő a CDO-k működésének lényegét.
A film végén Ryan Gosling karaktere megkapja az általa lebonyolított üzlet jutalékát egy 47 millió dollárról szóló csekken, amin azonban helytelenül írták az összegben a „negyvenet”, aminek „forty”-nak kéne lennie, de itt „fourty” szerepel.
