G-girl, a szupernő - alapból neurotikus, követelőző és tapadós. Ez pedig három olyan tulajdonság, mely minden kapcsolatot tuti tönkretesz. Uma Thurman pedig el is hiteti magáról, hogy az.
Hollywood szakítási lázban ég, Jennifer Aniston és Vince Vaughn, úgy tűnik igazi lavinát indított el, Szakíts, ha bírsz című filmjével. Már nem a boldog happy end, a lényeg, hanem ami utána jön. Az egymás agyára menés, a mennyi áldozatot hoztam érted, és ha szeretnél, megtennéd értem játszmák tömkelege. A kapcsolatok analizálása a cél, feltárni azt, miért alkalmatlan a férfi és a nő a tartós együttélésre. Persze remény mindig van. Még akkor is, ha Ivan Reitman rendező főszereplőnője - aki nem mellékesen G-girl, a szupernő - alapból neurotikus, követelőző és tapadós. Ez pedig három olyan tulajdonság, mely minden kapcsolatot tuti tönkretesz. Uma Thurman pedig el is hiteti magáról, hogy az.
Matt Saunders (Luke Wilson) igazi unalmas, szürke figura. Nincs benne semmi különleges, az izgalmat hírből sem ismeri. Ennek fényében, Jenny Johnson, a metrón utazó - a csak látszólag unalmas - lány pedig tudomást sem vesz róla. Már lemondott arról, hogy férfit talál, ám amikor a táskáját ellopják és Matt a maga módján visszaszerzi neki, a szíve meglágyul, és ad egy esélyt, aminek az a vége, hogy Jenny úgy érzi, végre megtalálta az igazit, akit birtokolni kell. Teljesen. Persze Matt ettől teljesen berezel, már épp kihátrálna a terhes kapcsolatból, ám Jenny beveti aduját: ő a minden férfi által áhított szupernő. De ez egy kapcsolathoz akkor sem elég, és amikor a srác végleg kiszállna a kapcsolatból Jenny bedühödik. Az eszközökben pedig nem válogat.
Minden jó szándék ellenére, nem egy mesterművel állunk szemben, akkor sem, ha alapvetően nem ezt vártuk. A történet azokra a vicces jelenetekre alapoz, ami a kapcsolat felbomlása utáni háború jelent. Némiképp keveset bíbelődtek ugyan a karakterek pontos kidolgozásával, a motiváció sok esetben nem is érdekes, de kár is ezt az alkotók fejére olvasni, mert cserébe a mindenki által ismert és valószínűleg egyszer az életben már átélt alapszituációkra épít. Méghozzá remekül, mert könnyű benne felfedezni önmagunkat, saját gyarlóságunkat, az "aha-élmény" működik. Még ha személyesen nem is dobtunk élő cápát a gaz kedves ágyába, a gondolat talán már megfogalmazódott bennünk is. Egy kapcsolat befuccsolása pedig kívülállóként, valljuk be izgalmas anyag. A végkifejletben pedig a rendező mindenkit megnyugtat: még a legádázabb ex kedvest is meg lehet szelídíteni valahogy. Csak meg kell találni a módját.
A kérdés csupán egy: tényleg Luke Wilson lenne a nők álma? Az a fajta pasi, akiért a nők - hát még a szupernők - képesek ölre menni? Vajon megéri egy kicsit unalmas, anyuka kedvence miatt szétverni a várost és két remek csajnak egymást szekírozni? Remélem nem. Mert az szomorú lenne...
