Ha egyszer az egymástól elválaszthatatlan két témát, Amerika 20. századi történelmét és a szupermacsó férfit tanítják, akkor Clint Eastwoodot kitolják a katedrára, mint Samut, és mindent el tudnak mondani. A Gran Torinóval búcsúzik a színészettől Clint Eastwood, kár érte.
Minden idők legsikeresebb boxoffice-sikerével búcsúzik a vászontól Clint Eastwood, aki utoljára egybe gyúrta mindazt, amit szeretünk benne: az Egy maréknyi dollárért westernhősét, a Piszkos Harry-k hatalmas Magnumu rendőrét és az utóbbi évek csendesen megőregedő amerikai átlagférfiját, akinek csak a tekintetéből derül ki, hogy régen értette a világot. A Gran Torino a Piszkos Harry hatodik része lehetne (a Charles Bronson-os A bosszúvágyra pedig még jobban bejön a képbe).
2008-ban két filmet forgatott, és mindkettő jó, melyik rendező tud még ilyet? Ráadásul az Elcserélt életek és a Gran Torino közös nevezője az Érthetetlen Amerika, amelyik látszatra a szabadság és az álmok országa, ami valójában az alapokat érintő hazugságokra és elfojtásokra épül.
A nagy elfogadás és egyenlőség látszata mögött persze az emberek félnek a másik idegenségétől, a félelem meg torz képet és gyűlöletet szül. Keménykedő négerek és gengszterkedő dél-koreaiak uralják a békés (értsd: korábban fehér) kertvárost, ahol Walt Kowalski (Clint Eastwood) lakik ezer éve a csillagos sávos lobogó alatt. Ez az érzés ilyen-olyan különbségekkel minden magyar lakosnak ismerős a Magyar Gárda miatt.
A nemzet fura fikció, amihez mindenki ragaszkodik, és mindenki magának akarja a jogot, hogy megmondja, ki tartozik a nemzethez és ki nem. Walt Kowalski is ezt teszi, szigorúan nézve és iszonyú nagyokat köpve, kezében egy puskával juttatja a négerek és dél-koreaiak tudtára, ki hova tartozik.
Egy nap megpróbálják ellopni Kowalski 72-es Gran Torinóját (Starsky és Hutchnak is ilyen volt), de a kicsi sárgát lefüleli, majd kénytelen elfogadni, hogy a srác nála kezd dolgozni büntetésből. A filmben az idegenből ismerős lesz, ami persze így rosszul hangzik, de Clint Eastwood kihámozza ebből az amerikai macsókra vonatkozó tanulságokat. Mert ha valaki, akkor ő az amerikai macsó mítosz, aki A szív hídjaiban is kegyetlen férfi volt. Itt a város önjelölt sheriffjeként megvédi a védtelen dél-koreaiakat, majd bosszút áll úgy, ahogy még soha.
"Your world is nothing more than all the tiny things you've left behind" - énekli a végén a Gran Torinóhoz írt dalát Clint Eastwood, mert ő maga az autó, ha valakinek eddig nem lett volna világos.
