Japán abszurd-western a hipererőszakos jeleneteiről híres-hírhedt Takasi Miikétől, Quentin Tarantino ajánlásával és cameójával. Mellesleg Kuroszava "A testőr"-je is hazatért. Erősen fűszerezve fogyasztandó.
Clint Eastwood összehúzza szemöldökét
Valahol a kietlen pusztaságban, mely kietlen pusztaság talán csak a távol-keleti filmművészek képzeletében lehet ennyire életteli és dús színezetű, van egy falu, melynek lakói emberemlékezet óta két táborra osztva utálják egymást. Az ok a valahol a föld mélyén - állítólag - megbúvó arany, amelyet mindenki magának akar. Ebbe a nemzeti sportként űzött nyereségvágyból folytatott árokásásába lovagol be sötét lován az Idegen, akit mindkét tábor le szeretne igazolni a saját soraiba. A jövevény felméri a terepet, megismerkedik a felekkel, egyéni tragédiákról szerez tudomást, és hamarosan mindent végérvényesen megváltoztat.
Mintha láttuk már volna - ám egész biztosan nem így!
A rivális bandák/családok/faluk toposza tán egyidős a történetírással, de a közéjük tévedt idegen, aki véget vet a viszálynak (vagy valaminek, talán csak egy gondolkodásmódnak, de emberéleteknek feltétlen), nos ezt a figurát sem tegnap találták ki. A western mindenesetre előszeretettel alkalmazta anno, és még csak nem is volt nehéz aztán mindezt egy japánnak átültetnie saját hazája történelmébe, legendáiba.
Jó étvágyat!
Kezdetben vala spagetti western... Fenéket, nyilván kezdetben egészen más jellegű western vala, és a műfaj hosszú és kanyargós úton jutott el önmaga sokak szemében máig értelmezhetetlen európai, ad absurdum olasz (!) változatához, ez kapta (gúny)nevét a már fentebb említett tésztaféléről, úgy is, mint nemzeti eledel. Látszólag messziről kezdem, pedig sokkal messzebbre nyúlik. Elég az hozzá, hogy ez a bizonyos spagetti western aztán kitermelt magából többek között olyan ma már nyugodt szívvel klasszikusnak nevezendő filmeket, mint A jó, a rossz és a csúf, a Django (kezd összeállni a kép...), vagy éppen - a bizonyos értelemben a műfaj 8 és 1/2-je - a Volt egyszer egy vadnyugat. Hogy aztán western-téren mi jöhet még ezek után, arra sokáig senki nem gondolt. Pedig az igazán abszurd fordulatok még csak évtizedekkel Sergio Leone után következtek be, elég talán, ha az ausztrál nemzeti westernre, a rockzenész Nick Cave tollából született Az ajánlatra gondolunk, hogy aztán minden toleranciánkat beleadva a Távol-Kelet felé fordítsuk vigyázó tekintetünk, ahol Takasi Miike szolgálja fel a legújabb ínyencséget: az olasz szubzsáner analógiájára a japán ételspecialitásról elnevezett sukiyaki westernt...
Bogozd ki
Szó se róla, a Sukiyaji Western Djangót már nem hogy nem kell, nem is igazán lehet komolyan venni; persze nem paródia, tulajdonképpen csak itt-ott vicces. Az más kérdés, hogy ha mi minden széles-látókörünket összeszedve sem tudjuk megállni nevetés nélkül, ahogy egy japán szereplőgárda übergiccses (és igen, végre megint le lehet írni azt a szót, hogy stilizált!, sokaknak már ezért megérte) színpadi háttér előtt cowboy-nak öltözve előadja az Egy maréknyi dollárért című Clint Eastwood-remeket (vagy a Djangót...?)
Ám nem ilyen egyszerű a helyzet. A Sukiyjaki Western Django az alapvetően nyugati műfaj tengernyi alkotásából merít, idéz, utal, külön fórumok foglalkoznak ezzel, hogy ki mit talál. De lássunk még messzebb! Hiszen tudható, hogy már eleve az amerikai és európai westernesek mennyit loptak (merítettek, idéztek, utaltak) történetesen Kuroszavától. Ilyenformán Miike inkább csak visszavette azt, ami hite szerint az övék, plusz a cowboy-kalap. Bár ha hozzávesszük, hogy Kuroszava vonatkozó - az Egy maréknyi dollárért eredetijeként emlegetett - A testőr című filmje pedig megint csak egy amerikai író, Dashiell Hammett tollából született, már sejthető, hogy a "kié volt előbb?" történelmeket író problémaköréből még sokáig nem fogunk kikeveredni. Feloldozásként legfeljebb megállapíthatjuk: lám milyen megkapó harmóniában áll egymással a film története és eredete!
Mivel valószínűleg már ezen a ponton szédülünk, nem is érdemes belemenni, hogy mi mindennel kacérkodik még a rendező a 13. századi japán hősregényektől az európai klasszikusokig, aki ehhez kedvet érez, fogjon papírt és ceruzát és jegyzeteljen, megéri! És ugye jól tudjuk, Quentin Tarantino mennyire odavan az ilyen katyvaszokért, márpedig ha neki tetszik valami, örömmel adja a nevét ahhoz, hogy a film nagyobb publicitást kapjon nyugaton (lásd a Motel stáblistájára haverságból felkerült executive producer címkéje). És mint kiderült, az sem mellékes számára, hogy Miike-vel közösen sukiyaki-étteremláncot tervez nyitni Japánban Django néven...
Kinek ajánljuk?
- A távol-keleti filmek rajongóinak.
- Tarantino-őrülteknek.
- Western-rajongóknak (ha van humorérzékük).
Kinek nem?
- Aki jobb szereti a "vegytiszta" műfajokat.
- Aki inkább az olasz konyha híve.
- Western-rajongóknak (ha nincs humorérzékük).
8/10
