George Lucas: American Graffiti

A hatvanas évek eleje az ártatlanság évei voltak Amerikában, mielőtt Vietnám, a korrupció és a kábítószer mindent megváltoztatott. A középosztálybeli kisvárosi fiatalok legfőbb szórakozása az autó, a szex és a rockzene. Miközben bömböl a rádióból a rock and roll, a főutcán kocsikáznak föl-alá a papa autójával, nőre vadászva. Két jó barát elhatározza, hogy mielőtt másnap reggel elutaznak a főiskolára, még egyszer utoljára ők lesznek az éjszaka császárai. A lazán összekapcsolódó epizódokból álló történet valamennyi hőse egyetlen éjszaka szembesül a nagy változással.

George Lucas 1973-as coming-of-age filmje/„így jöttem”-mozija ma már annak ellenére is kevés figyelmet kap, hogy annak idején hatalmasat szólt, hiszen viszonylag kis költségvetése dacára kiemelkedően teljesített a jegypénztáraknál, ráadásul 5 Oscar-díjra is jelölték. Mindennek az oka valószínűleg a rendező első Star Wars-trilógiája, amelynek első darabja szintén még a hetvenes években jött ki, s miközben ennek kapcsán időnként szóba kerül Lucas bemutatkozó nagyjátékfilmje, a THX 1138 című sci-fi, az American Graffitit már sokkal kevesebbet emlegetik, hiába minden idők egyik legjobb alkotása a kamaszkorról.

És még Harrison Ford felfedezését is ennek a műnek köszönhetjük!

Ez is érdekelhet

10 sztár, aki jókor volt jó helyen

...és ezért megtalálta őket a szerencse – pontosabban egy ügynök vagy egy rendező, így beindulhatott a karrierjük. Mutatjuk a mázlistákat, akiknek az esetében persze a sors keze mellett a tehetség is nyilvánvaló.

Tovább

Christopher Nolan: A csapda / Követés

Bill kezdő író, aki a körülötte élő emberek életéből szeretne ihletet meríteni. Válogatás nélkül, ötletszerűen figyeli az utcán a járókelőket, és akikben fantáziát lát, azokat követni kezdi. Mivel munkanélküli és egyedül él, minden idejét bizarr hobbijának szenteli. Egyik megfigyeltjének az életmódja különösen érdekessé válik a számára. A követett delikvens egy betörő, aki viszont nem lopni jár a lakásokba, hanem az ott talált tárgyak alapján próbálja összerakni a lakók személyiségét. A különös férfi hamar magával rántja Billt fura játékába. Közös betöréseik során egy nő lakásába is eljutnak, aki annyira megragadja a főhőst, hogy megismerkedik, majd viszonyt kezdeményez vele. Kapcsolatuk hamar veszélybe sodorja a férfit, mivel időközben a háttérben egy veszedelmes terv részletei bontakoznak ki…

Mivel az azóta eltelt évtizedek során Nolan neve szinte eggyé vált a látványos, impozáns, a hanghatásukat tekintve is lenyűgöző monumentális moziélményekkel, szinte hihetetlen, hogy ő rendezte ezt az 1998-as fekete-fehér kis neonoirt. A saját zsebből, elképesztően alacsony költségvetésből megvalósított filmecskéről nem hogy keveset beszélnek, de

a nézők többsége valószínűleg még sosem hallott róla,

és meg van győződve róla, hogy a nagy áttörést meghozó Memento volt a rendező bemutatkozó nagyjátékfilmje. A csapda és a Követés magyar címmel is ismert alkotást egyébként abszolút érdemes bepótolni, mert hangulatos és fordulatos, továbbá a színészi játék is jó benne – és nem is lehetetlen, hiszen 2010-ben magyarul is megjelent DVD-n.

Danny Boyle: Sekély sírhant

A skót Alex (Ewan McGregor), David (Christopher Eccleston) és Juliet (Kerry Fox) közösen bérelnek egy tágas lakást, ami annyira tágas, hogy negyedik bérlőt keresnek. A három jó barát komoly interjúk után választja ki a szerencsés nyertest, Hugót (Keith Allen, civilben Lily Allen apukája), aki azon nyomban beköltözik. Néhány napig nem is látják, ezért bemennek a szobájába. Hugo halott, de iszonyatosan sok kápét hagyott a szobájában maga után. Mit kezd három jó barát egy hullával és egy tömött bőrönd pénzzel? Annyit elárulhatunk, hogy semmi jót…

A Követéshez hasonlóan a Sekély sírhant is neonoir, mely a barátság, az árulás, a pénz és a gyilkosság meséje, nem kevés fekete humorral és rengeteg jó zenével fűszerezve. Habár Danny Boyle 1994-es debütjét annak idején a magyar mozik is bemutatták, valószínűleg sokan elfelejtették azóta (hiába kiváló alkotás), olyan hatalmasat szólt két évvel később a Trainspotting. De mivel ezzel a filmmel kezdődött Boyle szakmai együttműködése mind Ewan McGregorral, mind John Hodge forgatókönyvíróval (Trainspotting, Az élet sója, A part, Transz, T2 Trainspotting),

az alkotó valószínűleg nem hullajt keserű könnyeket bemutatkozó nagyjátékfilmje miatt.

További jóságok Nagy-Britanniából

10 kevéssé ismert, de nagyszerű angol film

Hosszan lehetne sorolni mindenki kedvenc angol, pontosabban brit filmjeit, mi azonban olyan remekművekből raktunk össze listát, amik valamiért nem kerültek a köztudatba.

Tovább

James Cameron: Piranha 2. – Repülő gyilkosok

A Karib-tenger partvidékén egy elsüllyedt hajó után könnyűbúvárok kutatnak. Váratlanul egy piranharaj támadja meg őket, és elszabadul a pokol, mert a vérszomjas állatok kíméletlenül gyilkolnak. Ezek a húsevő halak ugyanis az Amazonasból származnak, és repülni is tudnak – a levegőben pedig legalább olyan veszélyesek, mint a vízben… Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy nem a Terminátor volt James Cameron első filmje, hanem ez a rettenet. Szívesen mondanánk, hogy már itt kiütközött a direktor hatalmas tehetsége, de nem lenne igaz: az 1981-es Piranha 2. – Repülő gyilkosok pontosan olyan, amilyennek egy Piranha-folytatást elképzelünk. A legnagyobb pozitívum, amit el lehet mondani erről a trash filmről, hogy az Avatar-filmek alkotója hatalmas utat tett meg azóta.

Darren Aronofsky: Pi

A matematikus zseni Max Cohen (Sean Gullette szuggesztív alakítása) egy új felfedezés küszöbén és az őrület határán áll. Körülöttünk minden rendszerekből áll össze, és Max az egyik legnagyobbat akarja megfejteni: a tőzsde rendszerezett káoszát. Egy hatalmas számítógép, az Euclid segítségével megpróbál rendszert találni a másodpercenként gazdát cserélő részvények forgalmában. Miután a főhős a számítógépbe táplálja a héber ábécét, az Euclid kiad egy kétszáztizenhat számjegyű összeget. Ez a számsor a Tóra szerint Isten neve lehet. Maxot eközben folyamatosan üldözi egy cég, ami bármit megtenne, hogy megszerezze a kapott eredményt. Ez az elviselhetetlen helyzet pedig (továbbá állandó migrénjei) szinte élet és halál közé sodorják a matematikust.

Mivel Darren Aronofsky Christopher Nolanhez hasonlóan azóta elment egy monumentális, kifejezetten látomásos irányba, nem volt nehéz megfeledkezni 1998-as, fekete-fehér rendezői bemutatkozásáról – lett légyen is bármennyire különleges. A Max nézőpontjából elmesélt alkotás egyszerre nyugtalanító és talányos (sosem tudjuk, mi a valóság, és mi az, amit a karakter csak képzel), szürrealitása pedig megelőlegezi az alkotó későbbi munkáit; szóval aki még nem látta, annak

mindenképpen érdemes megnézni ezt a „matematikai thriller”-t, hiszen igazi csemege a valami különlegesre vágyó nézők számára.

Rian Johnson: Beépülve

A dél-kaliforniai középiskolába járó Brendan (Joseph Gordon-Levitt) volt barátnője, Emily váratlanul eltűnik, s később holtan találják egy kapualjban. Emily napokkal korábban telefonon hívta hősünket, de beszélgetésükből csak annyi derült ki, hogy a lány valamiért bajban van. A halálhírtől megdöbbent fiú úgy dönt, nyomozásba kezd a suliban és a környéken, hogy kiderítse, mi történt azóta, hogy Emily kereste. Az alvilág azonban itt is ugyanolyan kemény. A drog, a fegyverek és a csábító szép nők között Brendan nem tudhatja, kiben bízhat.

Az akkoriban inkább forgatókönyvíróként tevékenykedő Rian Johnson közel tíz évig próbálkozott különféle stúdióknál és direktoroknál a Beépülve scriptjével, és csak miután nem talált senkit, aki vállalta volna, döntött úgy, hogy megrendezi maga, a lehető legminimálisabbra csökkentett stábbal és költségvetéssel. A mű különlegessége, hogy a klasszikus hard-boiled detektívsztorik (A máltai sólyom, Véres aratás) világát a negyvenes évek helyett kortárs tiniközegbe helyezi, ahol nem a rendőrfőnök, hanem az iskolaigazgató kérdezi ki a fiatal főhőst, de egyébként minden olyan benne, mint egy film noirban, még femme fatale-unk is van, és a belső monológokat is megkapjuk

– bizonyítva, hogy a Tőrbe ejtve rendezője nem ma, hanem 2005-ben kezdte a népszerű zsánerek újragondolását.

Michael Mann: Az erőszak utcái

Frank (James Caan) profi kasszafúró, aki egy félresikerült gyémántrablást követően, miközben fut a pénze után, megismerkedik a chicagói alvilág egyik magas rangú kulcsfigurájával, Leóval, aki rá akarja venni hősünket, hogy dolgozzon közvetlenül neki. Frank először tiltakozik, de végül várandós barátnője kedvéért rááll, hogy még egy utolsó, nagy gyémántrablást végrehajtson Leo megbízásából. Csakhogy a gengszter átveri, közben pedig a rendőrség is megfigyelés alá helyezi Franket, aki így kettős szorítás alá kerül – de azért persze őt sem kell félteni.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy több rövidfilm és tévés munka után nem a szintén elég kevéssé ismert Az embervadász (a két A vörös sárkány-feldolgozás közül a kevésbé híres), hanem ez a szikár heist movie/neonoir volt Michael Mann bemutatkozó nagyjátékfilmes rendezése. Annak ellenére, hogy

Az erőszak utcáiban már felismerhetők Mann később annyira összetéveszthetetlenné váló kézjegyei

(mint például a bűnözök közti betyárbecsület motívuma, a célratörő történetmesélés, a macsó színészi alakítások, a nagyvárosi „tájak” stílusos bemutatása vagy a borongós aláfestő zene), 1981-es bemutatkozása mégsem vált olyan klasszikussá, mint a Szemtől szemben vagy egy teljesen más műfajban Az utolsó mohikán.

Bővebben Az erőszak utcáiról

Michael Mann legelső filmje is elég ütős

Bár nem lett belőle klasszikus, Az utolsó mohikán és a Szemtől szembe rendezőjének bemutatkozása, Az erőszak utcái szikár, kemény és célratörő lett, és meglepően sok volt vagy még aktív bűnöző dolgozott rajta.

Tovább

Quentin Tarantino: My Best Friend’s Birthday

Bizony, bizony, Tarantino bemutatkozó nagyjátékfilmje nem a Kutyaszorítóban volt, hanem ez az 1987-es zsenge, ami egyúttal listánk kakukktojása, hiszen nagyrészt azért vált elfeledetté, mert megsemmisült: a filmlaborban kitört tűzben az eredetileg 70 perces alkotás fele vált hamuvá, a maradék 36 percet viszont QT megmentette, és összevágta belőle a lent látható rövidfilmet, ami ebben a formában őszintén szólva nem nagy élvezet. A sztori középpontjában egyébként egy Mickey nevű fickó áll, akit épp a születésnapja előtt hagyott el a barátnője, Tarantino által alakított barátja pedig úgy dönt, élete legjobb szülinapi ajándékával fogja megvigasztalni…

Tarantino és sorstársai

9 film, amely soha nem kerülhet a nézők elé

Kreatív különbségek, minőségi kifogások, szexbotrányok, jogi problémák vagy tűzeset. Sok oka lehet, ha dobozban marad egy film.

Tovább

Ridley Scott: Párbajhősök

Tudtad, hogy nem Az utolsó párbaj Ridley Scott egyetlen, igaz történeten alapuló párbajozós történelmi filmje? Az 1977-es Párbajhősök Joseph Conrad A párbaj című elbeszélésén alapul, és az adaptációt az hívta életre, hogy az akkor még csak reklámrendezőként tevékenykedő alkotó úgy 1500–2000 reklám után már nagyon szeretett volna továbblépni és nagyjátékfilmet rendezni, ezért keresett egy olyan forrásművet, aminek már lejártak a szerzői jogai, saját pénzén íratott belőle forgatókönyvet,

megvalósíthatta debütáló munkáját, ami olyan parádésra sikerült, hogy nemcsak elnyerte vele az 1977-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb elsőfilmjének járó elismerést, de megnyitotta az utat az alkotó későbbi, nagyszabásúbb produkciói számára a Szárnyas fejvadásztól kezdve a Gladiátoron át A Gucci-házig.

A sztori szerint Napóleon seregének egyik huszártisztje az 1800-as évek elejének Strasbourgjában vérig sérti a bajtársát – valójában triviális ügyről van szó, hősünk egy parancsot továbbít, de a sértett fél él-hal a párbajért, így a „sértés” nem maradhat megbosszulatlanul. Feraud hadnagy (Harvey Keitel) tehát párbajra hívja ki ellenfelét, D’Hubert hadnagyot (Keith Carradine), ám első összecsapásuk döntetlenre végződik. Majd a második és a harmadik is… A negyedik párbajra az oroszországi hadjárat alatt kerülne sor, ha nem bukkannának fel kozák lovasok a hómezőn, az ellenségek ezért kivételesen vállt vállnak vetve küzdenek, most nem egymás ellen, hanem egymás oldalán.

A történetnek itt viszont koránt sincs vége...

Még több Ridley Scott

A születésnapos Ridley Scott 10 legjobb filmje

1937. november 30-án született az egyik legnagyobb élő rendező, Ridley Scott, a legenda, aki idén is két filmmel jelentkezett (Az utolsó párbaj és A Gucci-ház), mi pedig összeraktunk egy jó kis listát a legjobb munkáiból.

Tovább

Paul Thomas Anderson: A szerencse zsoldosai

Sydney, a veterán Las Vegas-i szerencsejátékos a szárnyai alá veszi a hajléktalan Johnt, és megtanítja a szakma fortélyaira. Az elbizakodott ifjú azonban idővel veszélyessé válik, amikor beleszeret a pincérnőként és prostituáltként dolgozó Clementine-ba. Az események pedig annyira elszabadulnak, hogy a nem túl meglepő házasság mellett egy sokkal váratlanabb túszejtésbe torkollnak. Bár sokan azt hiszik, nem a nagy áttörést hozó 1997-es Boogie Nights, hanem ez az egy évvel korábbi feszült kis bűnfilm volt a Magnólia, a Vérző olaj, a The Master, a Fantomszál és a Licorice Pizza rendezőjének direktori debütálása.

A szerencse zsoldosai legnagyobb erénye a bivalyerős szereposztásban rejlik,

hiszen Paul Thomas Anderson érdekes módon már legelső munkájában olyan színészekkel dolgozhatott, mint Phillip Baker Hall, John C. Reilly, Gwyneth Paltrow, Philip Seymour Hoffman és Samuel L. Jackson – és pontosan tudta, hogy kell őket vezetni.

(via Mental Floss, SlashFilm, CBR, WhatCulture)

Bővebben a Párbajhősökről

Ridley Scott legelső rendezése is parádésra sikerült

Ridley Scott legeslegelső nagyjátékfilmjét, a Párbajhősöket (1977) saját maga indította útjára: saját zsebére rendelte meg a forgatókönyvet egy ingyen felhasználható történethez, és óriási szerencséje volt a főszereplőkkel.

Tovább