A hollywoodi katasztrófafilmeket nézve laikusként is szembetűnőek néha a látványos túlzások – de mit mondanak az igazi szakértők? A Listverse összeállításában közreműködött többek közt dr. Victoria Petryshen, a környezettudomány professzora, Morgan Page geofizikus, Michael Angove cunamiszakértő és meteorológus, illetve Peter Gleick klímatudós.

Rajzás (1978)

A Michael Caine főszereplésével készült filmben Brazíliából érkező gyilkos darazsak terrorizálják Amerikát. Dr. Petryshen szerint az megfelel a valóságnak, hogy az állatok vándorolnak, és hogy a rovarok olyan helyeken kezdenek el feltűnni, ahol korábban nem jártak. Los Angelesben például a moszkitók ma már teljesen otthon érzik magukat, pedig pár éve még nyomuk sem volt – vélhetően a klímaváltozás miatt húzódnak egyre inkább északabbra.

Twister (1996)

Jan de Bont filmje összességében elég realisztikus, hiszen az alkotók konzultáltak a Nemzeti Időjárási Központtal, és többnyire meg is fogadták a javaslataikat. A tudósok tehát a valóságban is hasonló módszerekkel próbálják megérteni, hogy mi zajlik a tornádók belsejében. Morgan Page viszont a fenti jelenetbe bele tud kötni, mert a Helen Hunték autója körül repülő tehén nem ugyanabba az irányba pörög, amikor másodszor is feltűnik. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha teljesen áthajtottak volna a tornádón, de ebben a jelenetben még benne vannak,

így nem fordulhatott volna meg a forgásirány.

Tűzhányó (1997)

A Tommy Lee Jones főszereplésével készült filmben egy hatalmas tűzhányó tör ki Los Angeles kellős közepén, és az izzó láva pusztulással fenyegeti az egész várost. Morgan Page mindenkit megnyugtat: nincs vulkán Los Angeles alatt. A film ugyanakkor hitelesen mutatja be, milyen hatása van a lassan terjedő lávának.

A cipők tényleg elkezdenének megolvadni, a betontömbök és a víz pedig valóban jó védekezési eszköz, ahogy azt izlandi és olaszországi példákból is tudjuk.

Viharzóna (2000)

Wolfgang Petersen sztárokkal (George Clooney, Mark Wahlberg, Diane Lane, John C. Reilly, John Hawkes) telezsúfolt filmjébe meglepő módon

nem nagyon tudnak belekötni a tudósok.

Valóban előfordulhat, hogy egy „szimpla” hurrikán a megfelelő körülmények közt nem oszlik szét a szárazföld felé közelítve, hanem megerősíti a „magját” és így létrejön a „tökéletes vihar”.

Holnapután (2004)

Roland Emmerich filmjében a klímakatasztrófa felgyorsul, Amerika pedig megbénul a sarkvidéki hidegtől és a rázúduló hótömegtől: ahogy az a fenti videóban látható, többek közt egy cunami söpri le Manhattant. Dr. Petryshen szerint ez elég valószerűtlen forgatókönyv. A cunamit tenger alatti földrengések okozhatják, általában törési síkok mellett, az USA északi partjainál azonban ilyesmitől nem kell tartani.

Wall-E (2008)  

A Pixar animációs filmje, amelyben WALL-E, a lánctalpas szeméttömörítő robot magányosan takarítgatja a lakhatatlanná vált bolygót, nem hagyományos katasztrófafilm; és bár dr. Petryshen reméli, hogy nem jut el idáig az emberiség,

van, amiben hiteles a produkció.

Ma még természetesen nem áll rendelkezésre olyan technológia, amelynek segítségével tömegesen elhagyhatnánk a bolygót, de az űrszemét tényleg úgy néz ki, ahogy a filmben is, és a szeméttelepen látható szélturbinák is elég hitelesek. A tudósoknak egyelőre fogalmunk sincs arról, hogyan lehetne megszabadulni a „környezetbarát” energiát szolgáltató technikai eszközöktől, miután lejárt a szavatosságuk.

2012 (2009)

A NASA állítólag hivatalosan is a legbugyutább tudományos fantasztikus filmnek tartja Roland Emmerich rendezését. A történet szerint a a hatalmas napsugárzásból származó neutrínók miatt a Föld magjának hőmérséklete gyorsan növekszik, majd a mag megolvad, a földkéreg elmozdul, miközben a leggazdagabbak csak a maguk menekítésével törődnek. Csakhogy a szubatomikus neutrínók nem így viselkednek, hanem úgy hatolnak át az anyagon, hogy azzal nem lépnek valódi kapcsolatba, így nem is melegítenek fel semmit. Ha úgy viselkednének, mint ahogy a filmben leírják, már évezredekkel ezelőtt mindent elpusztítottak volna, amihez még az sem kellett volna, hogy elérjék a Föld magját.

Ugyanígy sci-fi kategória az a jelenet is, ahol John Cusack megpróbál autóval elmenekülni a szeizmikus hullámok elől. Ezek másodpercenként 5 ezer méterrel közlekednek, úgyhogy esélye se lenne.

Mad Max – A harag útja (2015)

George Miller kultfilmjének alaphelyzete nem tűnik hihetetlennek: a klímakatasztrófa miatt a Föld egyetlen óriási sivataggá változik, és a víz lesz a legértékesebb kincs. Dr. Petryshen szerint azonban valószínűtlen, hogy ez lenne a globális felmelegedés végeredménye, sok helyen ugyanis az éghajlatváltozás éppen a viharok és az áradások megnövekedésével jár, ahogy azt már most is láthatjuk.

Ettől persze még lesznek elsivatagosodó területek, de a bolygó más pontjára jut bőven víz – több is, mint amennyi szükséges.

Törésvonal (2015)

San Franciscót és környékét egy 9-es fokozatú földrengés teszi a földdel egyenlővé, és természetesen egyedül a Szikla az, aki képes megmenti a túlélőket. De mennyire valószínű egy ilyen szcenárió? Dr. Petryshen szerint a Los Angeles-i toronyházakat úgy építik meg, hogy bizonyos fokú rázkódásnak ellen tudnak állni, ellensúlyozva a fel-le irányú P-hullámot és a vertikális S-hullámot. Ha az épületek megfelelően hosszú ideig rázkódnak, akkor persze idővel összedőlnek,

de nem egyszerre, mint a filmben.

Űrvihar (2017)

Gerard Butler katasztrofális katasztrófafilmje is a klímaváltozás következményeivel riogat, de itt megoldást is kínálnak. A rémisztő lehetőség szövetségbe kényszerítette a világ vezetőit, akik együtt hozták létre az egyetlen technikai megoldást, ami a menekülés lehetőségét kínálja. Egy műholdakból álló, a Föld körül keringő gyűrűt, amelynek különleges geotechnológiai megoldásai elháríthatják a természetet fenyegető veszélyeket.

A „geomérnökség” tudományos fogalomként már valóban létezik: napjainkban elsősorban a földi légkör olyan megváltoztatását értik alatta, amely mérsékelni tudja a globális felmelegedés hatásait, esetleg teljesen meg is szünteti azokat. Tágan értelmezve idesorolhatjuk a szárazföldeket védő gátakat vagy a tömeges faültetési kampányokat is, de attól az egész bolygó sorsát befolyásolni képes technikától, ami a filmben látható, még fényévekre vagyunk.

(via Listverse)

A Port.hu zenés sorozata első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.