Iván gyermekkora (1962)

A II. világháborúban szüleit elvesztett s ezért felderítési feladatokat vállaló kamasz, Iván (Kolja Burljajev) beszámolni tér vissza az őt patronáló tiszthez. Majd újra akcióba indul, s a tiszt csak a háború végén értesül arról, hogy a fiút a németek elfogták és kivégezték. Iván az emlékeiből meríti az erőt ehhez a küzdelmes élethez: újra meg újra felvillannak húga, édesanyja és a békét és boldogságot sugárzó, napsütötte természet emlékképei. Az elégikus hangulatú, visszafogott film alkotói remekelnek a ragyogó szépség és a halált előrevetítő komorság kontrasztjának megrajzolásában. Andrej Tarkovszkij korai filmje ugyanis nem sokkolni akar, sőt, egy szerelmi szál keserédes kontrasztot ad az apró felderítő tragikus sorsának.

Jöjj és lásd I-II. (1985)

Számos film készült már a háború borzalmairól és értelmetlenségéről, de Elem Klimov 1985-ös műve feltétlenül a leghatásosabbak és a legbrutálisabbak között van. A kis belorusz parasztlegény, Fljora talál egy puskát, és beáll a partizánok közé a II. világháború kellős közepén. A parancsnok a gazdasági szakaszhoz osztja be a legfiatalabbakat, mert nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb szenvedéseknek lesznek kitéve az itt szolgálók.

Klimov olyan mértékű azonosulást követel meg nézőjétől, mint korábban egyetlen háborús film sem.

Mindenféle szépelgés, a gonosz (ez természetesen itt a megszálló német csapatokat jelenti) árnyalása nélkül, nyersen és nincs rá jobb szó: kegyetlenül mutatja meg, milyen is a háború, mivé lesz benne egy ember. Még akkor is, ha csak gyermek.

A nap birodalma (1987)

Steven Spielberg filmjének hőse egy angol kisfiú (a rendkívül fiatal Christian Bale), aki szüleivel Kína egyik legnagyobb városában, a csodálatos Sanghaiban él. A csodák nem tartanak örökké. Kitör a II. világháború, és a japán hadsereg elfoglalja a hatalmas országot. Jim elkeveredik szülei mellől, és magára marad a háború kellős közepén. Elfogják, fogolytáborba kerül, ahol meg kell tanulnia a túlélés kegyetlen fortélyait. A talpraesett kisfiú számára ehhez két teljesen különböző apamodell nyújt segítséget, a dörzsölt és gátlástalan amerikai tengerész, Basie (John Malkovich) és a mindig emberséges Dr. Rawlins (Nigel Havers).

Bár vannak tragikus részei, A Nap birodalma nem szenvedéstörténet,

és repülőgépekért rajongó Jim néha újra gyerek lehet – a film leghatásosabb jelenet az, amikor extázisban ugrál a tetőn, amikor amerikai vadászbombázók támadják meg a közeli japán repülőteret.  

Szentjánosbogarak sírja (1988)

Isao Takahata szívszorító filmje egy fiatal testvérpár sorsát követi végig a második világháború sújtotta Japánban. Szeita és alig négyéves kishúga, Szecukó apja egy hadihajón szolgál, amikor anyjuk életét veszti bombázás okozta tűzvészben –

az akkor még javarészt fából és papírból épült japán városokat egyszerűen elsöpörték az amerikai légitámadások.

A két árva egyik nagynénjükhez kerül, ám hamarosan kiderül, hogy a háborúban elszegényedett, bizalmatlanná vált társadalomban csak magukra számíthatnak, és kénytelenek egyedül szembenézni a háború poklával. A fenyegető éhség és a bombázók árnyékában csak a szentjánosbogarak halvány fénye képes a reményt életben tartani, a kérdés az, meddig?

Európa, Európa (1990)

"Ki vagy? Magad választod a sorsodat, vagy valami abszurd fordulat határozza meg az életed folyását?" Erre a kérdésre keres választ Agnieszka Holland filmje, felelevenítve Solomon Perel talán igaz, talán kitalált igaz történetét.

A lengyel-orosz származású zsidó fiú a történelem viharában csak úgy maradhat életben, ha állandóan megváltoztatja identitását.

Amikor családjának menekülnie kell Németországból, egy lengyel menekülteknek nyitott orosz árvaházban "pionyír" lesz belőle. Innen német fogságba kerül, ahol - árja árvaként - hős gyanánt tisztelik és szeretik a német tisztek. A fiút, akinek titkát az élete árán is védenie kell, jutalmul felveszik a Hitlerjugend tagjai közé, ahol beleszeret egy náci lányba.

A faun labirintusa (2006)

Akárcsak korábbi munkája, az Ördöggerinc (2001) Guillermo del Toro ebben a filmjében is a spanyol polgárháború következményeit vizsgálja, és újra egy gyerek szemszögéből. 1944 van, a háború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg és kegyetlen Vidal századoshoz (a zseniális Sergi Lopez) költözik, aki partizánokra vadászik. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja,

a lánynak három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel.

Del Toro rémmeséje egyszerre játszódik a valóságban és a fantázia világában, és ettől olyan rettenetes és gyönyörű, ahogyan lényei is egyszerre csodásak és félelmetesek.

Lore (2012)

Bár a rendezőnő, Cate Shortland ausztrál, a film német szemszögből mutatja meg, milyen is a totális vereség és a szembesülés azzal  hogy szinte minden hazugság volt, amiben egy gyerek felnőtt.  Németország, 1945. Öt gyerek magára marad, miután a meggyőződéses náci szüleiket a szövetségesek letartóztatták. A legidősebb, a tizennégy éves Lore (Saskia Rosendahl) vezetésével elhatározzák, hogy a romokban heverő országon keresztül megpróbálnak eljutni az északon élő nagymamájukhoz. Útjuk során találkoznak Thomasszal (Kai-Peter Malina), a fiatal zsidó menekülttel. Miközben

szembesülnek szüleik tetteinek következményeivel,

a túlélés érdekében meg kell tanulniuk bízni az egyetlen emberben, akiről azt tanították nekik, hogy gyűlölniük kell.

A nagy füzet (2013)

A film a második világháború idején egy határszéli faluban a nagymamájuknál nevelkedő és a könyörtelen világban túlélni igyekvő ikerpár megrázó története. A fiúknak egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a nagy füzetbe: följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak.

Életben maradnak, de szívük megkeményedik,

testük megedződik, ahogy megtapasztalják az emberi kegyetlenséget, a mohó indulatokat és vágyakat. Az Agota Kristof, magyar származású Svájcban élő író művéből készült, Szász János rendezte film posztmodern háborúellenes dráma, nagyhatású parabola arról, milyen pusztító hatással van a háború a gyermeki pszichére.

Hontalan fenevadak (2015)

Az afrikai polgárháborúk talán legbrutálisabb vonása a gyerekkatonák felhasználása, akiket beavatásként rendszerint valamiféle brutális gyilkosságra, gyakran saját családjuk kiirtására kényszerítenek – hogy tudják, innen nekik nincs visszatérés. Cary Joji Fukunaga történetének hőse egy kisgyerek, Agu (Abraham Attah), akinek faluját utoléri a kegyetlen polgárháború egy meg nem nevezett nyugat-afrikai országban, és hol a kormánykatonák, hol a lázadók mészárolják le az ártatlan civileket, Aguból gyerekkatonát farag a karizmatikus és brutális Parancsnok (Idris Elba), a beavatása egy szerencsétlen agyonszabdalása egy bozótvágó késsel. A hadiszerencse azonban forgandó, és a vadászokból hamarosan üldözők lesznek, a kérdés pedig az, lehet-e újra gyerek egy gyerekkatona?

Jojo Nyuszi (2019)

A III. birodalom őrületét Taika Waititi egy kisfiú szemén keresztül mutatja be. Jojo Betzler rendes kis náci, de sajnos nem elég vérszomjas a Hitlerjugend számára, így kapta a Nyuszi gúnynevet, viszont a képzeletbeli barátja maga Adolf Hitler (Ezt a hálás szerepet Waititi magára vállalta), igaz, ez az Adolf viccesebb mint az igazi. És Jojo világa a feje tetejére áll, amikor kiderül, bohém édesanyja (Scarlett Johansson) egy zsidó lányt rejteget a padláson. Mindezt Waititihez illően rendkívül könnyed formátumban látjuk

– a film alapjául szolgáló könyv, Christine Leunens Cellába zárva című regénye egész más hangnemű -

, de a film azért így is komoly témákat is megpenget. Mondjuk azt, hogy az idilli német kisváros főterén akasztott emberek lógnak egy nagy állványról. 

Kritikánk a filmről ITT