Bob Fosse musicaljének Liza Minnelli által játszott hősnőjét létező személyről mintázták, az azonban kérdés, hogy milyen is volt az illető hölgy, mert mindenki másként emlékszik, de neki köszönhetjük az Álom luxuskivitelben főszereplőjét is.
- Christopher Isherwood író, aki egy 1937-es novellájához megalkotta Sally Bowles karakterét, nagyon élvezte, hogy a film felélesztette a karrierjét, de úgy érezte, Liza Minnelli túl tehetséges a szerephez. Isherwood saját elbeszélése alapján Sally Bowles-t egy 19 éves amatőr angol énekesnőről, Jean Rossról mintázta, aki abban a tévhitben élt, hogy igazi világsztár, noha cseppet sem volt az – ami szöges ellentéte „Judy Garland kislányának”. A filmben Sally egyébként amerikai lett.
- Persze volt, aki másként emlékezett Jean Rossra, a reménybeli színésznőre, énekesnőre és íróra, aki a weimari Németországban egy kabaréban dolgozott, és aki sokáig az író barátja és szobatársa volt. Magának Rossnak nem tetszett, hogy Christopher Isherwood antiszemitaként és olyan valakiként ábrázolta őt, akit kicsit sem érdekel a politika. Tagja volt a Kommunista Pártnak, majd haditudósító volt a spanyol polgárháborúban. Társa az 1930-as évek végén Claud Cockburn volt, Alexander Cockburn újságíró apja, aki „szelíd, művelt és nagyon szép nőként jellemezte, aki kicsit sem olyan, mint a Liza Minnelli által megjelenített vulgáris trampli". Claud Cockburn unokája Olivia Wilde színésznő.
- Amikor Liza Minnelli megtudta, hogy Sally Bowles valódi személy, újsághirdetéseket adott fel, hogy kapcsolatba kerülhessen vele, de mindhiába. Merthogy ő azt hitte, hogy ez volt a karakter igazi neve, az újságírók azonban hamar kinyomozták, kiről van szó, és hamar pokollá tették a bemutató után egy évvel elhunyt nő életét, merthogy ő szívesen mesélt volna az életéről, de a firkászok semmi másról nem voltak hajlandóak kérdezni, mint arról, kikkel feküdt le.
- A Kabaré (1972 ) eredeti Broadway-produkciója 1966. november 2-án mutatkozott be a Broadhurst Theatre-ben, 1165-ször került műsorra, és 1967-ben elnyerte a legjobb musicalnek járó Tony-díjat. Joel Grey az eredeti musicalben is ceremóniamestert játszotta, amelyért megkapta a legjobb musicalszínésznek járó Tony-díjat. Később elnyerte a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjat a filmért, így egyike lett azok kevés színészeknek, akik ugyanazért a szerepért Tony- és Oscar-díjat is elnyertek. Ezt a bravúrt később Viola Davis ismételte meg a Kerítések (2016) című filmjével.
- Egy időre Billy Wilder, Joseph L. Mankiewicz, sőt, Gene Kelly neve is felmerült, amikor a film producerei rendezőt kerestek a projekthez, mielőtt kikötöttek volna Bob Fosse-nál. Amikor végül leszerződött, Fosse ragaszkodott ahhoz, hogy felülvizsgálja Jay Presson Allen forgatókönyvét, és felkérte Hugh Wheeler írót, hogy írja át a film forgatókönyvét, hogy az következetesebb legyen Christopher Isherwood valós eseményeken alapuló történetéhez.
- Liza Minnelli frizuráját és sminkjét édesapja, Vincente Minnelli rendező segítségével tervezte. Liza és apja Sally Bowles vizuális megjelenését a jazzkorszak olyan ikonjairól mintázták, mint Louise Brooks és Colleen Moore. Minnelli meglepő módon eredetileg Marlene Dietrichre gondolt – akire a legkevésbé sem hasonlít -, de apja csak annyit mondott: „Dehogyis, inkább tanulj meg mindent Louise Brooksról, amit csak tudsz."
- A "Tomorrow Belongs to Me" című számot John Kander és Fred Ebb írta egy hagyományos német dal stílusában, és a filmben arra hivatott, hogy kifejezze a szeretetet "Vaterland" iránt. A dal annyira hatásosra sikerült, hogy gyakran hiszik azt, hogy egy valódi náci induló, ami odáig vezetett, hogy a dalszerzőket antiszemitizmussal vádolták, annak ellenére, hogy mindketten zsidók voltak. Ez egyébként az egyetlen dal, amelyet a kabaré díszletein kívül énekelnek.
- Két olyan dal is készült a filmhez, amelyek nem szerepeltek a musicalben: Liza Minnelli első fellépése a filmben, a "Mein Herr", valamint Minnelli és Joel Grey duettje, a "Money, Money". A "Maybe This Time” szintén nem volt hallható a musicalben, azt John Kander és Fred Ebb írta 1964-ben egy másik produkcióhoz, és akkor is Liza Minelli énekelte. Minnelli javasolta, hogy „vegyék be” a dalt, ami Fosse-nak kezdetben nem tetszett, de hamar meggondolta magát. A rendező később azzal viccelődött, hogy ez egy Oscarjába került, hiszen a számot nem jelölhették legjobb eredeti dalként.
- A film eredeti kameranegatívja régóta elveszett, és valószínűleg soha nem fogják megtalálni. Ennél fogva a VHS, DVD, digitális és egyéb modern formátumok filmrestaurálásának jó részét képkockánként kellett elvégezni.
- A filmre igazi Oscar-eső hullott: Bob Fosse lett a legjobb rendező, Liza Minnellié a legjobb női alakítás, a ceremóniamestert alakító Joel Grey a legjobb férfi mellékszereplő, Ralph Burnsé a legjobb filmzene, Geoffrey Unsworth pedig a legjobb operatőr. Szobor járt a legjobb vágásért, a legjobb hangért és látványtervezésért, Jay Presson Allent pedig a legjobb adaptált forgatókönyv jelölték, a producer Cy Feuer a legjobb filmért indult, bár egyik nem jött össze. Ezeket abban az évben A keresztapa készítői vitték haza. Ezzel egyébként a Kabaré rekordot tart a mai napig is, a legtöbb Oscart elnyerő olyan filmként, amely nem nyerte meg a legjobb filmnek járó díjat.
- Christopher Isherwood 1937-es Sally Bowles című novellája később Truman Capote-t ihlette meg arra, hogy megírja 1958-ban megjelent Álom luxuskivitelben című regényét. Capote, aki csodálója volt Isherwood munkásságának, az 1940-es évek végén barátkozott össze az íróval New Yorkban. Következésképpen azon túl, hogy Holly Golightly karakterét Sally Bowles ihlette meg, a könyvből készült film, az Álom luxuskivitelben (1961) számos jelenete és párbeszéde is közvetlen egyezik a Kabaré (1972) hasonló részeivel.
