Minél jobban sikerült egy karaktert kidolgozni - legyen szó filmről vagy sorozatról - annál nemesebb halált érdemel az illető, de mi van, ha a készítők erről másként gondolkodtak?
Iwo Jima fövenye (1949) – John Wayne-t félbeszakítják
John Wayne gyakran játszott katonát, - nem olyan gyakran, mint cowboyt, de elég gyakran, - például a stratégiai fontosságú Iwo Jima elfoglalását bemutató eposzban. Ő a nyers modorú Stryker őrmester, akit kezdetben utál a szakasza, mert minden apró kihágást megbüntet, és rendkívül szigorú embereivel a kiképzés során, de az éles bevetés során kiderül, hogy ez igenis a hasznukra válik.
Kiderül, hogy Stryker nagyszerű vezető,
embereit a lehető legjobban készítette fel, ráadásul magánemberként is magára talál – voltak ugyebár alkoholproblémái korábban. Aztán új küldetést kap: egységével a vulkáni szigeten a szinte megközelíthetetlen Suribachi hegyet próbálja bevenni – ezt ábrázolja Clint Eastwood két „ikerfilmje”, a Dicsőség zászlaja és a Levelek Ivo Dzsimáról is –, és bár sok emberét veszti, jól haladnak. Az egyik katonája megmenti az életét, majd közvetlen utána lövi le egy elrejtőzött japán, amint két bajtársával beszél. Az azért elég ritka a filmes dramaturgiában, hogy valait azután nyírnak ki, hogy éppen megmentették – vagy az, hogy a mondat közepén ölik meg a főhőst. Ettől függetlenül Wayne-t Oscarra jelölték az alakításáért.
24 (2001) – Az elnököt lepuffantják
A Kiefer Sutherland főszereplésével készült sorozat sok szempontból formabontónak bizonyult, és nem csak azért, mert a 24 epizódból álló évadok valós időben mutatják az eseményeket - a sorozat jellegzetes számlálóján láthatjuk, hogyan peregnek le a másodpercek. Ám nem csak ennyiben hozott újat a széria:
védjegyévé vált, hogy a főszereplő, Jack Bauer (Sutherland) kivételével egyik karakter sincs biztonságban:
bárkivel bármikor végezhetnek, de hiába tudja ezt a kedves néző, mindig van meglepetés. A sorozat középpontjában ráadásául a terrorista-elhárító egységnek, a CTU-nak már az első évad első epizódjában egy fekete elnökjelölt elleni merényletet kellett megakadályozni, az illető, David Palmer (Dennis Haysbert) pedig később nem csak elnök, de a széria egyik alapembere lett négy évadon át. Egy olyan férfi, aki képes megvédeni magát, aki kemény döntéseket hoz és szembenéz a veszéllyel – hogy aztán az ötödik évad nyitójelenetében valaki lepuffantsa az ablakon át, csak úgy, durr!
Fear the Walking Dead (2015) – Madison lángra lobban
Madison Clark (Kim Dickens) a sorozat igazi hőse. Nagy szíve van, ami kellőképen kérges is lett az út során: anya, feleség és vezető, aki mindenkinek példát mutat, de aki, ha kell, hajlandó a kezét is bemocskolni, akárcsak Rick Grimes az eredeti sorozatban. Ami meglepő módon visszakanyarodik a spin-off szériához, méghozzá annak 4. évadában, ami elég sok meglepetést hoz, például Madison halálát. Egy baseball stadionban alapít egy új, növénytermeléssel foglalkozó közösséget, csak egy, magukat Keselyűknek nevező társaság ellenük fordul. A módszerük az, hogy összegyűjtenek teherautókon egy rakás élőhalottat, és azokat uszítják ellenfeleikre. A terv ebben az esetben is működik. Azzal a különbséggel, hogy
az önfeláldozó Madison magára robbantja a támadó zombikat,
és elnyeli őket a lángözön. Ami két szempontból is billeg: felrobbanthatta volna őket úgy is, hogy ő átmászik a kerítésen, másodszer azért, mert – vigyázat, extraspoiler! - az összeégett Madison a hetedik évadban visszatér, hogy egy furcsa, gyerekeket elrabló szervezetnek dolgozzon, hogy aztán a nyolcadik évadban újra magára robbantson egy rakás zombit – és megint kiderüljön, hogy túlélte a tüzet és a robbanást.
A visszatérők (2014) - Lexa és az apró félreértés
97 évvel ezelőtt nukleáris csapás tizedelte meg az emberiséget, és csak a Föld körül keringő űrállomások négyszáz lakója maradt életben, most pedig, mivel erőforrásaik kimerülőben vannak, leszármazottjaik közül a túlélők száz fiatalkorú bűnözőt küldenek le a felszínre, hogy megtudják, lakható-e az emberiség egykori otthona. A száz számkivetett között van Clarke, a Bárka vezető orvosának tizenéves lánya (Eliza Taylor-Cotter), aki lassan az „égiek” vezéralakjává növi ki magát. Hasonló vezér Lexa (a Fear the Walking Dead is szereplő ausztrál Alycia Debnam-Carey), a földiek egyesült klánjainak vezetője.
Ők ketten hol ellenfelek, hol szövetségesek a második és harmadik évadban,
majd szépen összemelegednek, és már minden jó lenne, amikor Lexát eltalálja egy nem neki szánt, eltévedt golyó. A karakter nem szerepelt az alapanyagként szolgáló könyvekben, így az alkotók könnyen megléphették ezt, de hatalmas lett a felzúdulás, mert a rajongók úgy érezték, hogy azért kellett meghalnia, mert leszbikus volt – jött is aztán a bocsánatkérés.
Kemény motorosok (2008) – Jay kamion általi öngyilkossága
Az világos, hogy a sorozatot csakis a jó szándékú, de a bűn világában mégis nyakig elmerülő Jackson 'Jax' Teller (Charlie Hunnam) halálával lehetett lezárni, a kérdés inkább az volt, hogy hogyan. Nyilván nem lehetett VALAKIVEL megöletni, mert az azt jelentette volna, hogy Jax veszít, amit nem szokott, így azt találták ki a készítők, hogy hősünk, akit egy rakás rendőrautó üldöz, „motorháton” belehajt egy szembejövő teherautóba,
hogy meghaljon saját és családja, illetve a motoros klub bűneiért.
Ami egyfajta krisztusi önfeláldozó cselekedetnek hangzik, és ez papíron szép megoldás, ráadásul rímel saját apja halálára – itt inkább a megvalósítás ment félre, nem az alapötlet. A karjait krisztusi pózban kitáró, lehunyt szemű Jax egy borzasztó módon megkomponált jelenetben hajt bele a rémes CGI kamionba, majd hatásvadász módon az út szélén keresgélő varjakat mutatja a kamera, hogy egyszerre lássuk azt, ami történik, és az egészet egyfajta szimbólumként is értelmezhessük.
Drót (2002) – Omar nem figyel oda
A hivatalosan is a világ legjobb sorozatának egyik legjobb karaktere Omar Devone Little (a 2021-ben elhunyt Michael K. Williams) volt, egy városi legenda a puskájával és golyóálló mellényével. Omar bűnöző volt, elsősorban drogdílereket rabolt ki és/vagy ölt meg – a karaktert egy bizonyos Donnie Andrewsról mintázták, aki 16 évet ült egy dealer meggyilkolásáért -, de egy furcsa erkölcsi kódex alapján élt. Nem bántott civileket, nem káromkodott, élénken érdeklődött a görög mitológia iránt, és gyakran beszélt önmagáról egyes szám harmadik személyben. Omar szorosan kötődik őt felnevelő nagyanyjához, akit vasárnaponként még a templomba is elkísér. Rendkívül intelligens és körültekintő, nyakatekert tervek kivitelezője, így halála teljesen váratlan: egy Kenard nevű kissrác lövi le egy koreai kisboltban: Omar ugyan látja bejönni a srácot a boltba, de ügyet sem vet rá, és ez lesz a végzete,
egy igazi túlélőt egy ilyen furcsa hiba visz el.
