1. Canterbury mesék (1972)

Talán egy rendezőnek sem kattant be annyira a középkor humora, mint Pier Paolo Pasolininek, aki egy egész trilógiában bontotta ki a műfajban rejlő lehetőségeket. Az olasz botrányrendező Geoffrey Chaucer eredetijének huszonnégy története közül nyolcat dolgozott fel 1972-es filmjében, lényegesen több fizikai komédiával és erotikával, mint amennyit a középkori szerző megengedett magának.

A remek brit és olasz színészeket felvonultató alkotásban maga a maestro is feltűnik, mégpedig a sztoriszálakat összefogó Chaucer szerepében. A rendező bevallottan nem egy korhű komédiát akart készíteni, csupán a kor szellemét szerette volna megidézni a hetvenes évek közönsége számára érthető módon. A végeredményen pedig a mai napig is tele pofával, habár némileg pironkodva lehet röhögni.

2. Fekete Vipera (1982)

Szigorúan értelmezve a Fekete Viperát nem is lehetne középkori sorozatnak nevezni, hiszen minden évada más és más évszázadban játszódik, a végére pedig az első világháborúig jut el a sztori. Azonban nem érdemes átugrani a korai évadokat sem, amelyekben kialakul a Rowan Atkinson nevével fémjelzett brit klasszikus agyzsibbasztó dinamikája. Vipera stiklijeit magyarként, egy mindent okosba’ megoldani akaró kultúrával a hátunk mögött talán jobban is élvezzük, mint kellene.

A széria fő vonzereje azonban így is a hamisítatlanul fárasztó és kegyetlen brit humor, amelyet Atkinson mellett olyan profik szállítanak, mint Stephen Fry, Hugh Laurie vagy a kevesebbet emlegetett, de szintén remek Tony Robinson és Tim McInnerny. Még azt is elhisszük nekik, hogy a sötét középkor azért volt valójában sötét, mert mindenki ilyen félelmetesen hülye volt akkoriban.

3. Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (1993)

Mel Brooks kései filmjeinek megvannak a gyűlölői és a harcos védelmezői is. 1993-as Robin Hood-paródiáját viszont mindenképp érdemes számon tartani. Nemcsak azért, mert a debil vígjáték lecsap néhány nagyon magas, a Kevin Costner-féle Robin Hood által feldobott labdát, hanem azért is, mert a huszonéves Dace Chappell karrierjének egyik legfontosabb korai állomása is volt.

A herceg menyasszonyából is ismert Cary Elwesnek itt ismét jól áll a középkori poénkodás, az unásig ismert alaptörténetet pedig frissítően hat Brooks pihent agyán keresztül megtapasztalni.

4. Lovagregény (2001)

Heath Ledger tragikus, korai halála óta elsősorban a színész komolyabb, meghatározóbb alakításait szokás felemlegetni. Azonban az sem árt, ha néha felidézzük magunknak, hogy Ledger könnyedebb, komikus szerepekben is tudott emlékezeteset alkotni. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb talán a Lovagregény című régimódi kaland-vígjáték, amelyben egy vagány apródot alakít, aki lovagnak adja ki magát, hogy tornákon bizonyíthassa rátermettségét. 

Az anakronizmusokkal is operáló, de emberközeli és izgalmas mesétől valószínűleg senkiben sem áll meg az ütő, de a Lovagregény beéri azzal, hogy két óra tömény szórakozást nyújtson a nézőknek. Néha nem is kell ennél több.

5. A norheimi vikingek (2016)

A vikingek élete nemcsak harcból és hódításból állt – sőt, néha még a sok harc és hódítás is monoton, fárasztó volt szegények számára. Ez az alapvetése a Netflixen futó A norheimi vikingek című norvég vígjátéksorozatnak, amely a legendás harcosok korába helyezi az Office által inspirált történetmesélést, és pihent, morbid humorral mutatja be a Norheim nevű viking falu hétköznapjait. A végeredmény egy hasonló egyveleg, mint a nálunk a Maxon elérhető Hétköznapi vámpírok, csak épp kevesebb vérszívással és több fosztogatással.

6. Bővérű nővérek (2017)

A nemrég tragikus körülmények között elhunyt Jeff Baena rendező brillírozása nem az egyetlen ok, amiért érdemes megnézni ezt az apácás vígjátékot, amely szintén a Dekameron egyik feldolgozása a rengeteg közül. Ne tévesszen meg a Bővérű nővérek magyar címe: nem egy őrületes szexvígjátékról van szó, hanem egy mély, okos komédiáról, amely logikusan, lépésről lépésre jut el az eszeveszett végkifejletig. 

47 éves korában meghalt Jeff Baena rendező, Aubrey Plaza férje

A hatóságok szerint a Bővérű nővérek és a Zűrös hétvége rendezője öngyilkos lett.

Tovább

A rendező gyakori alkotótársa, Alison Brie földeli le a filmet a valóság talajára, míg Aubrey Plaza és Kate Micucci kicsit jobban elengedhetik magukat fontos mellékszerepeikben. Rajtuk kívül még több remek karakterrel és életszagú, átérezhető komédiával kerekíti ki Baena ezt a különleges, vagy inkább különlegesen jó filmet.

7. Dekameron (2024)

A Netflix tavalyi Dekameron-feldolgozása 21. századi humorral és érzékenységgel támadja be Boccaccio klasszikusát, és több fronton arat sikert, mint ahány csatát elveszít. Az eredeti regény, illetve a Pasolini-féle verzió keményvonalas rajongóit valószínűleg nem veszi meg kilóra Kathleen Jordan és Megan King Kelly feldolgozása. Azonban ha hajlandóak vagyunk nyitott szívvel élvezni azt a nem túl gagyi felállást, hogy korunk legjobb komikusait zárják össze egy pestis sújtotta vidéken, megtaláljuk a számításainkat a szériában. 

Tony Hale és Zosia Mamet ismét bebizonyítja, hogy egyszerűen nem tud nem vicces lenni, de az óriási szereplőgárda mindegyik tagjának akad legalább egy-egy remek pillanata. Nem érdemes hát megvárni, amíg a Dekameront a Netflix automatikus lejátszója tukmálja ránk.