Sandman - Thomas Haden Church (Pókember 3.)

A Pókember filmek a Marvel Moziverzumának legkevésbé sötét és erőszakos darabjai, így a gonoszai sem olyan könyörtelenek és embertelenek, sőt. Rendszerint a véletlennek köszönhetik, hogy szupergonosszá válnak, mint például a börtönből szökött piti bűnöző, Flint Marko.

Marko azért lopott, hogy beteg kislánya kezelését kifizethesse – igaz, része volt Ben bácsi halálában is -, majd belezuhant egy kísérleti részecskegyorsítóba, ahol a részecskéi homokszemcsékkel keverednek. Így létrejön a molekulakötés, amely alakváltásra teszi képessé a kétségbeesett fickót és hatalmas erőt ad neki, és később az ijesztő Venom szövetségese lesz.

A tagbaszakadt mérete ellenére mindig kissé szerencsétlenül kinéző Thomas Hayden Church remek választás volt a szerepre, darabosságában tényleg van valami képregényfigura szerű, amit a filmben viselt fekete-zöld póló csak kihangsúlyoz, a számítógépes grafika pedig könnyen változtatta át a karaktert valami sokkal nagyobbá, mint ami.

Kardfog - Liev Schreiber (X-Men kezdetek: Farkas)

Kardfogat az első X-Men filmben még a kanadai pankrátor, Tyler Mane játszotta, aki hülyén nézett ki és nem is volt különösen fontos karakter, de a Rozsomák (a magyar hivatalos verzióban Farkas) eredetfilmben mindez megváltozott.

Liev Schreiber Hollywood egyik legmegbízhatóbb, legsokoldalúbb színésze, aki ritkán kap ilyen élvezetes szerepet, és tudott élni is a lehetőséggel – más kérdés, hogy maga a film hogy sikerült.

Schreiber Victor Creed, Logan testvére, akivel együtt harcolják át az amerikai polgárháborút, a két világháborút, majd együtt lesznek William Stryker X-egységének tagjai, majd amikor feloszlatják az egységet, rá hárul a kegyetlen feladat, hogy kiiktassák az egykori tagokat.

Kardfog vérszomjas és instabil karakter, de okos és félelmetes harcos, és bizony vannak jelenetek, amikor van olyan izgalmas figura, mint Hugh Jackman Loganje – és ki tudja, még az is lehet. hogy a harmadik és végső Rozsomák-filmre visszatér. Merthogy ezt rebesgetik.

Vörös Koponya - Hugo Weaving (Amerika Kapitány: Az első bosszúálló)

Ami a vígjátékban a gyerek és a kutya, az az akciófilmben a náci. Egy horogkeresztes egyenruhában feszítő gonosszal egyszerűen nem lehet hibázni, pláne, ha az illető még őrült és kapzsi tudós is – lásd Indiana Jones és a Frigyláda fosztogatói.

Ilyen alak Johann Schmidt is, aki a nácik titkos tudományos részlegét, a Hydrát vezeti, és akiből a saját világuralmi törekvéseit dédelgető, rettegett Vörös Koponya lesz, akinek még Hitler sem elég rámenős.

Hugo Weaving már arcberendezésénél fogva is remek gazember, ahogy azt a Mátrix óta tudjuk, a nyers marhahús színű új, orr és fülek nélküli koponya pedig tényleg gusztustalan – igaz, az embernek van egy olyan érzése, hogy egy másik filmből, egész konkrétan a Hellboyból kölcsönözték volna ki. Az, hogy van egy visszataszító segédje is Dr. Arnim Zola (Toby Jones) személyében, aki önmagában is emlékezetes gazember, csak dob az összhatáson. Ő a Marvel Moziverzum első szintiszta gonosza, és sokan spekulálnak azon, hogy a stúdió még egyszer vissza fogja hozni – úgy legyen.

Whiplash - Mickey Rourke (Vasember 2.)

Mickey Rourke-ot közvetlenül A pankrátorban nyújtott nagyszerű alakítása után és miatt kérték fel Ivan Vanko, alias Whiplash szerepére, és kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a két film között a színész le sem zuhanyzott, de részben ettől olyan hiteles a karakter.

Az apja – a képregénybeli Anton Vanko - halálát Tony Starkon leverni készülő őrült orosz dermesztő figura, ami Rourke-nak köszönhető. Ő álmodta meg a tetkókat, az aranyfogat és saját pénzen ő vette meg a vállán ülő papagájt is, ő találta ki, hogy szövegének felét oroszul mondja el, és még egy tanulmányi útra is „befizetett” egy hardcore moszkvai börtönbe – más kérdés, hogy ott kit és mit mutatnak meg a kedves pénzes nyugati látogatónak.

Whiplash valójában a Vasember lepukkant, dühös kelet-európai megfelelője, eleve bukásra van ítélve, és nem is ő itt a főgonosz, hanem Tony Stark hazai vetélytársa, Justin Hammer, akivel persze Vanko kénytelen összeállni, de amíg a sztori vele foglalkozik, addig nehéz nem figyelni rá. Érdekesség, hogy a tetoválásai között volt egy Loki tetkó is a nyakán, de az utómunkák során ezt digitálisan eltüntették, mert félrevezető lett volna a későbbiek során.

Nebula - Karen Gillan (A galaxis őrzői)

Nebula a listánk egyetlen hölgy tagja – még az első X-Men filmek Mystique kerülhetett volna be, de belőle később jót csináltak - , és ebből a tényből egész szakdolgozatot írhatna egy dühös feminista.

Nebula Thanos fogadott lánya, és mint ilyen, Gamora fogadott testvére, de egyikük iránt sem rajong a kék bőrű, kopasz, a gyűlöleten és megvetésen kívül – eddig – más érzelemre képtelen bérgyilkosnő, akit egyébként a gyönyörű vörös loboncot hordó Karen Gillan játszik.

Nebula Ronan, a vádló szövetségese lesz, 1000 bolygó elpusztítását ígéri meg, majd elképesztően látványos küzdelemben csap össze mostohatestvérével, és olyan kőkemény, hogy inkább levágja a saját kezét, minthogy segítséget fogadjon el. Igaz, már eleve elég sok robotalkatrész van benne, tessék például megnézni a szemét – a képregényben erre több magyarázat is van -, és az is igaz, hogy ő egy kézzel is épp elég veszélyes, amit újra demonstrálni fog a jövőre érkező folytatásban.

Sebastian Shaw - Kevin Bacon (X-Men - Az elsők)

Nem véletlen, hogy Kevin Bacont már életében legendának tartják, hogy létezik az a bizonyos Kevin Bacon-szám, mert a fickó zseniális.

Már-már bűntudatunk volt őt nézve aljas náci tudósként, amint még Dr. Klaus Schmidt néven Magnetóból kihozta a legszörnyűbb képességeit, annyira lebilincselően mániákus a játéka.

Ezután, már mint Sebastian Shaw, a Hellfire Club vezetője a hidegháború alatt kamatoztatja a képességeit – nevezetesen azt, hogy hiperintelligens és képes elnyelni mások energiáit és azzal önmagát gyógyítani vagy akár robbanás formájában kibocsátani magából.

Bizarr módon ő Magneto mentora, hasonló nézeteket vallanak a mutánsokról és a csapatuk is hasonló, noha ők ketten halálos ellenségek, sőt, pont Magneto végez vele, nagyon is frappáns módon. Szép lassan egy pénzérmét juttat át a koponyáján – majd elveszi tőle azt a telepátiát blokkoló fémsisakot, ami később – és korábban is – a védjegyévé vált.

Doctor Octopus - Alfred Molina (Pókember 2.)

Újra a Pókember világában járunk, és újra egy olyan gazemberrel van dolgunk, akit a rosszul felhasznált tudás tett gonosszá – mint a Zöld Manóvá vált Norman Osborn esetében.

Amikor megismerjük, Dr. Otto Octavius kedves, szimpatikus karakter, aki atyai tanácsokat ad Peter Parkernek, majd pont egy, az Oscorp által pénzelt kísérlete sikerül félre. A robbanás megöli a feleségét, a testére csatolt, a munkáját elősegíteni hivatott polipszerű robotkarok pedig fuzionálnak testével és mesterséges intelligenciájuk átveszi az irányítást. B

ár vannak tiszta pillanatai, a karok által befolyásolt Doc Ock először bankot rabol, hogy finanszírozni tudja munkáját, majd a Pókemberrel összecsapva elrabolja Mary Janet, és épp azon van, hogy igazi szörnyeteggé tegye magát, amikor megszólal a lelkiismerete. Trícium reaktorba veti magát, hogy megsemmisítse saját munkáját. Alfred Molina mindenben nagyszerű, és élvezettel hozza a karaktert, amiből egy pillanatra sem lép ki.

A tél katonája - Sebastian Stan (Amerika Kapitány - A tél katonája)

James Buchanan „Bucky” Barnes, vagyis A tél katonája egészen különleges felemás karakter a Marvel világában. Először Steve Rogers, a későbbi Amerika Kapitány legjobb barátjaként ismerjük meg, aki a II. világháborúban az olasz fronton a Vörös Koponya fogságába esik, de a Kapitány megmenti, ám kicsivel később a magasból egy folyóba zuhan, látszólag a halálába.

Csakhogy a nácik (újra) elfogták és belőle is szuperkatonát csináltak, de nem a legjobb fajtából: a HYDRA programozható gyilkológépe lett, és ő is öregedés nélkül túlélte a hidegháborút. Amiben különleges, hogy szinte tulajdonságok nélküli gép, csak találgatni lehet a motivációit, hiszen majdnem megöli Nick Furyt és fizikailag is képes felvenni a versenyt a Kapitánnyal, akit végül mégis megment egy összecsapásuk után.

A kevésbé ismert Sebastian Stan remek választás volt a szerepre, hiszen nem akar senkin sem túltenni, megmarad rejtélynek, miközben végig rendkívül intenzív a jelenléte – nem csoda, hogy kilenc filmre szóló szerződést kötött vele a Marvel.

Magneto - Ian McKellen (X-Men - A kívülállók és a többi X-Men film)

Magneto természetesen nem gonosz, mégis ő az X-Men széria igazi negatív hőse, mind idős korában, mind fiatalként, és még annyi minden van előtte. Az eredeti képregényben Max Eisenhardt, a filmekben Erik Lehnsherr néven született – bár a Lehnserr név ott is előkerül, de már mint hamis személyazonosság -, megjárta a koncentrációs tábort, ahol iszonyatos dolgokat élt.

Zsidóként és mutánsként is átélte az üldöztetést, de elege lett, és képességét, a fém mozgatását és manipulálását időnként rossz célra használja. A X-Men filmek sikerét persze a „rossz cél” folyamatos újradefiniálása biztosítja . Szabad-e erőszakkal elhárítani a mutánsokat érő támadásokat és felsőbbrendűbbek-e a mutánsok az embereknél? Nincs egyértelmű válasz, és a lehetséges „igazságok” mindig a Magneto és legjobb barátja, kedvenc ellensége, Xavier professzor közötti vitákban és összecsapásokban dőlnek el – ahol mindig a professzor nyer, de sosem teljesen.

Ian McKellen egyszerűen zseniális, méltóságos, kemény és hajlíthatatlan – akárcsak Gandalfként A gyűrűk urában -, és a fiatalkori verzióját alakító Michael Fassbender sem maradt el sokkal mögüle

Loki - Tom Hiddleston (Thor 1 & 2, Bosszúállók)

Mindenki kedvenc képregény genyója a viking isten sumák féltestvére, aki már 1949 óta van velünk, és nehéz megunni – és a sikerét is nehéz megfejteni. Leginkább az irigység motiválja, makulátlan jellemű mostohatestvére, Thor babérjaira és Odin trónjára vágyik – amikor megismerjük, sikerül is a tesót száműzetni Asgardból, igaz, később az oldalán harcol Malekith ellen.

Többnyire olyan, mint egy hüllő, és ezt ragadja meg nagyszerűen Tom Hiddleston, aki valóságos shakespeare-i antihőst faragott a manipuláció nagymesteréből, aki hol behízelgő, hol aljas, hol mennydörgően gonosz.

Hiddleston csodálatosan építette fel ezt a figurát, és a legidétlenebb jelmezekben, hátranyalt fekete bundesliga frizurával is képes fenyegető, és ha kell, méltóságteljes lenni – máskor viszont szánalmas ellenfél, mint amikor Hulk rongybabaként csapkodja ide-oda. Valahol azt írták, hogy Loki a bajkeverés, az önzés és a gyerekes féltékenység fantasztikus keveréke, és pontosan ettől váló igazán kézzelfogható gazemberré – és milyen igaza volt az illetőnek!
http://port.hu/galeria/thor/movie-116380?openwith=294378&currpic=294375