A PORT olvasóinak egyik kedvenc műfaja – a látogatottsági adatok alapján – a sci-fi, szoktunk is kiemelten foglalkozni a műfajjal, például, amikor a streamingszolgáltatók kínálatából szemezgetünk vagy amikor az alulértékelt filmeket listázzuk. A legtöbbször azonban angol nyelvű alkotások dominálják ezeket az összeállításokat, ezért most szándékosan az ázsiai és európai klasszikusokat lajstromozzuk.

Solaris (1972)

Andrej Tarkovszkij klasszikusa, amely Stanislaw Lem azonos című regényét dolgozza fel, egy pszichológusról szól, akit a Solaris bolygó körül keringő űrállomásra küldenek, hogy kivizsgálja az ott történő rejtélyes jelenségeket. A bolygó felszínét uraló óceánról kiderül, hogy tudattal és talán érzékelési képességekkel is rendelkezik, ami a szereplők önismereti és önvizsgálati utazásához vezet. Filozófiai témáival és lenyűgöző látványvilágával a Solaris a sci-fi műfaj igazi remekműve, amely a valóság természetét és az emberi megértés határait feszegeti.

A film Cannes-ban a zsűri külön nagydíját kapta, hatása pedig az elkövetkező évtizedek sci-fi-filmjeiben egyértelműen kimutatható – 2002-ben Steven Soderbergh egy meglepően korrekt hollywoodi remake-et is készített belőle George Clooney főszereplésével.

Akira (1988)

Katsuhiro Ôtomo méltán híres animéje ma már ugyanúgy a cyberpunk műfaj alapvetése, mint a Ghost in the Shell, a Szárnyas fejvadász vagy a Mátrix. 

A történet évtizedekkel a III. világháború kitörése után, 2019-ben játszódik a gengszterek, terroristák, vallási fanatikusok és motoros bandák dúlta Neo-Tokióban. Egy ilyen banda, a Kapszulák vezetője a 16 éves Kaneda is. Csapatának legfiatalabb tagja Tetsuo, akit a többi bandatag állandóan ugrat. A fiú ezért folyton bizonyítani akarja bátorságát, s egy ilyen alkalommal fegyveresek fogságába kerül, akik egy laborba szállítják, ahol mindenféle vizsgálatnak vetik alá. Amikor kiengedik, Tetsuo megváltozik: agresszív lesz, fájdalmai és szörnyű látomásai vannak. Rájön, hogy újfajta képességekre tett szert, egyetlen kézmozdulattal könnyedén tud embereket ölni. S mindez valamiképpen kapcsolatban áll a misztériummal, amit Akirának hívnak.

A technológiáról, a hatalomról és a tudományos fejlődés következményeiről szóló témák időtlen klasszikussá teszik a filmet, amely ma is ugyanolyan aktuális, mint a bemutatásakor.

Időbűnök (2007)

Az ördögien agyafúrt időutazásos thrillerben a középkorú Héctor (Karra Elejalde) rémálmait látjuk megelevenedni. Miután a nyaralójához közeli erdőben megpillant egy meztelen nőt, Héctor nyomozni kezd, ám nemsokára egy fegyveres idegen támad rá, és menekülnie kell. Hamarosan kiderül, hogy nincs menekvés, mert a nyomok Héctor saját közelmúltjába vezetnek. E spanyol film kiváló bizonyság arra, hogy egy csavaros sci-fi-thrillerhez nem kell más, csak egy jó forgatókönyv és néhány jó színész, és akár a hátsó kertben is le lehet forgatni.

Paprika (2006)

A 2010-ben, 46 éves korában elhunyt Szatosi Kon utolsó nagyjátékfilmje, a Paprika a jövő Tokiójában játszódik, ahol egy kutatócsoporttól titokzatos körülmények között ellopnak egy álomolvasó gépet. A tesztfázisban levő DC-mini nevű találmány kikerülése azért különösen veszélyes, mert segítségével nemcsak elolvasni, hanem átírni is lehet a páciensek álmát. Tokió hamarosan egy kollektív rémálom kellős közepén találja magát, amiből talán csak egy talpraesett, félig fiktív, félig valóságos, de mindenképpen piros ruhás lány (Paprika) képes felébreszteni.

Az anime, amiben egy másodállásban "álomdetektívként" dolgozó tudóst követhetünk, az álmok és a valóság céltudatos keveredése, amelyet Kon pszichedelikus vizuális fantáziája is aláhúz. A Paprika olyan, mintha A sejtnek, a rendező korábbi remekművének, a Perfect Blue-nak és az Eredetnek a keveredése lenne – leszámítva persze azt, hogy utóbbi 2010-es, vagyis Nolan merített ihletet a japán rendezőtől, és nem fordítva.

A mágikus-realista pszichothriller a nehezen átlátható cselekménye miatt nem lett akkora közönségsiker, de érdemes neki esélyt adni, mert egy modern sci-fi-klasszikusról van szó.

Welt am Draht (1973)

Rainer Werner Fassbinder filmként is nézhető minisorozata egy úttörő sci-fi, amely a virtuális valóság és az identitás témáját járja körül. A történet egy olyan jövőben játszódik, ahol a virtuális szimulációk felváltották a valóságot, a főszereplő pedig egy Fred Stiller nevű férfi, akit azzal bíznak meg, hogy vizsgálja ki a virtuális valóság egyik vezető kutatójának különös eltűnését. Ahogy Stiller egyre mélyebbre merül a nyomozásban, elkezdi megkérdőjelezni a valóság természetét, és azt, hogy mit jelent embernek lenni.

A Welt am Draht mesterien ötvözi a noir és a cyberpunk elemeit, egy olyan világot teremtve, amely egyszerre ismerős és idegen. Elgondolkodtató történetével, élvonalbeli speciális effektjeivel és kísérteties zenéjével nemcsak a német, de az egyetem filmművészetnek is igazi remekműve.

A trollvadász (2011)

A kormány azt állítja, nincs mitől félni – csak néhány megvadult medve okoz gondot Norvégia erdős hegyvidékein. A helyi vadászok azonban másra gyanakszanak, csakúgy, mint az a három egyetemista, akik ki akarják deríteni az igazságot. Egy videókamerával felszerelkezve nyomába szegődnek egy titokzatos "vadorzónak", aki szóba sem akar állni velük. Kitartásuk nyomán azonban csakhamar szemtől szemben állhatnak a rejtélyes lényekkel, amelyek létezését mindenki tagadja: a trollokkal.

A Norvégia gyönyörű tájain forgatott Trollvadász egyszerre izgalmas és szórakoztató áldokumentumhorror, illetve egyedi és fantáziadús sci-fi, ami a műfaj rajongói számára kötelező.

Páncélba zárt szellem (1995)

Siró Maszamune azonos című mangájából Mamoru Oshii rendezte meg a cyberpunk műfaj egyik alapvetését. Az anime egy technológiailag magasan fejlett jövőben játszódik, főszereplője a kiborg Kuszanagi Motoko, a 9-es Csoport nevű rendvédelmi szerv őrmestere, aki csapatával egy rejtélyes, Bábjátékosnak hívott hackert üldöz. Ahogy a nyomozás során egyre több bizonyítékot és gyanúsítottat talál, úgy fedezi fel politikai összeesküvések sorozatát, illetve a Bábjátékos valódi kilétét és céljait.

A Páncélba zárt szellem nemcsak kult sci-fi, de minden idők egyik legjobb animéje is, amelyet a látványvilága is a műfaji átlag felé emel, kiválóan kombinálta ugyanis a hagyományos celluloidlapos és a számítógépes animációt. A film számos rendezőt ihletett meg, köztük a Wachowski testvéreket, a Mátrix-filmtrilógia alkotóit, és James Cameront.

Páncélba zárt szellem 2. – Ártatlanság címmel 2004-ben folytatás is készült, 2017-ben pedig amerikai élő szereplős adaptáció Scarlett Johansson főszereplésével – utóbbit senkinek sem ajánljuk.

Az idő urai (1982)

A magyar–francia sci-fi-animációnak már az első jelenete is rettenetes, egy kisfiú (Piel) az apjával balesetet szenved egy különös bolygón. Miután az apja nem éli túl a balesetet, egyedül marad, és amíg érkezik a segítség, agyevő óriásrovarok támadják meg. A megmentésére induló űrhajós, bizonyos Jaffar, Piel apjának régi barátja az utasaival együtt kockázatos kalandjaik során csupán egy adóvevővel tudja tartani a kapcsolatot a gyerekkel. Megkezdődik kétségbeesett versenyfutásuk az idővel, de vajon sikerül-e odaérni a Perdide bolygóra, mielőtt túl késő lesz? 

Az idő urai pszichedelikus univerzumát nemcsak félelmetes, de kedves lények is lakják, és a történetbe az Idő urai visznek izgalmas csavart. A magyar verzióban Kállai Ferenc, Halász Judit és Haumann Péter adták a karakterek hangját.

Sztalker (1979)

Andrej Tarkovszkij  filmjének alaptörténete Arkagyij és Borisz Sztrugackij Piknik az árokparton című sci-fi-kisregényén alapul, de csupán a cselekmény kiindulópontja fantasztikus. Valahol egy kis országban van a Zónának nevezett terület, ahol egykor meteor csapódott be vagy űrhajó szállt le. A Zónába belépni tilos, fegyveresek őrzik, akik tüzet nyitnak a behatolókra. A sztalkerek olyan emberek, akik pénzért illegálisan a Zónába vezetik a boldogtalanokat, a kiváncsiakat, a menekülőket. A történet, amelyben a Sztalker egy írót és egy professzort kísér el a Zónába, tulajdonképpen filozófiai értekezés, bár értelmezték politikai parabolaként és személyes látomásként is. Vizuálisan igen szuggesztív kamaradráma formájában veti fel az élet olyan nagy kérdéseit, mint az atomkorszak fenyegetése, a hit és a boldogság problémája, a kiútkeresés egy egyre lehetetlenebbé váló helyzetből és az ennek érdekében szükséges változ(tat)ások.

A Sztalker vizualitása, hangulata rengeteg filmet, irodalmi alkotást és zenei szerzeményet megihletett, de sikeres videójáték is készült belőle.

Metropolis (1927)

Fritz Lang, a német expresszionizmus kultikus alakja, a sci-fi-filmek úttörője 1927-ben forgatta le ezt a mai szemmel is káprázatos, közel 100 évvel ezelőtt pedig igazi kuriózumnak számító filmet, amelyben egy utópisztikus városban a fenti részen a nagyon gazdag kiváltságosok élnek, lenn pedig a félhomályban éhbérért dolgozó munkások tengődnek. Rotwang, a feltaláló (Rudolf Klein-Rogge) egy női robotot épít, aki megszólalásig hasonlít egy alsóvárosi tanítónőre (mindkét szereplőt Brigitte Helm alakítja), ami nem kevés bonyodalomhoz vezet.

A némafilm korszak egyik legnagyobb szuperprodukciója közel 2 millió dollárba került, és a nagy reklámkampány ellenére megbukott (H. G. Wells szigorúan bírálta, Hitlernek állítólag tetszett). Azóta viszont páratlanul nagy hatást gyakorolt a sci-fi műfajára, és világszerte biztos sikerdarabja az archívumi moziknak.

Via: Screenrant / Movieweb / Den of Geek / Gizmodo / Ranker