10. A Poseidon katasztrófa (1972)

Ronald Neame rendezése 25 évvel a Titanic előtt mutat be egy tengeri katasztrófát – a kor léptékével mérve grandiózus módon. A Poseidon nevű hatalmas luxus-óceánjáró hosszú és dicsőséges pályafutása végén megérett a nyugdíjazásra. Utolsó útján, mely New Yorkból egy görög hajótemetőbe vezet, új tulajdonosai jóvoltából a hajón nem tartják be a megfelelő biztonsági előírásokat. És pont szilveszter éjszakáján, a legnagyobb mulatozás közepette egy irgalmatlanul nagy hullám felborítja a hatalmas hajót, a fedélzetén több száz emberrel. A teljes legénység a tengerbe vész. A szalonban halottak és sebesültek fekszenek. A hősies Frank Scott tiszteletes (Gene Hackman) vezetésével tíz túlélő emberfeletti küzdelembe kezd a menekülésért. A dolog nem egyszerű, mivel a feje tetejére állt bálteremből az ily módon felülre került hajófenékhez kell eljutniuk, és a túlélők útját a be-betörő víz mellett robbanások is szegélyezik.

9. Pokoli torony (1974)

A hetvenes évek volt a klasszikus katasztrófafilmek korszaka, a modern világ legnagyobb félelmeire reflektálva. A Pokoli torony konkrétan abból a félelemből született, hogy mi történne, ha az akkor épülő World Trade Centerben tűzvész pusztítana. A név persze más, még a város is: San Franciscóban a világ legmagasabb felhőkarcolójának átadására készülnek, és az eseményre a felső tízezer képviselőin túl hivatalos mindenki, aki részt vett a gigantikus épület megalkotásában. A figyelmetlen és hanyag kivitelezés azonban már az első éjszakán soha nem látott tragédiát okoz. A 81. emelet egyik eldugott raktárhelyiségében egy zárlatos kábel tüzet okoz, amely viharos sebességgel terjed és falja fel az épületet, halált hozva minden benn tartózkodóra. A bennrekedtek csak az épület bátor tervezőjére, Doug Roberts-re (Paul Newman) és a lehetetlent nem ismerő, O'Hallorhan parancsnok (Steve McQueen) vezette tűzoltókra számíthatnak.

8. Twister (1996)

A kilencvenes években az új technikai lehetőségeknek köszönhetően új lendületet kapott a katasztrófafilm műfaja, hiszen a filmesek a már elég fejlettnek tekinthető különleges effektusok elterjedésével egészen új látványvilágot hozhattak létre – például mindent elpusztító tornádókat. Oklahomában járunk, ahol az utóbbi ötven év legnagyobb vihara készülődik. Erre a viharra várt a két rivális tudóscsoport, akik most akarják beírni nevüket a tudomány nagykönyvébe. Mindkét "viharvadász" csapat elsőként akarja saját berendezését bejuttatni a tornádó belsejébe, hogy értékes adatokat nyerjenek a forgószél viselkedéséről. Amelyiknek sikerül, megfejtheti a tornádó rejtélyét, és számtalan életet menthet meg. De ehhez egyenesen a szörnyeteg útjába kell állniuk, és mindig az örvénylő légoszlop előtt kell járniuk, megbecsülve kiszámíthatatlan mozgását.

A tehenek a Van Halen zenéjére repülnek a tornádóban, ami azért így visszatekintve is elég menő! 

A hatalmas kasszasiker film forgatókönyvét Michael Crichton írta, az executive producer pedig Steven Spielberg volt.

7. Napfény (2007)

2057, a Nap haldoklik. A Föld utolsó reménysége az Ikarosz 2 nevű űrhajó. A küldetés során a nyolcfős legénységnek egy nukleáris eszközt kell a Napba juttatnia, a robbanás talán új életre kelti azt. Miután megszakad a kapcsolat az otthoniakkal, rábukkannak az előttük ott járt, elhagyatott Ikarosz 1 űrhajóra, melyet hét évvel korábban, hasonló céllal indítottak útnak, és ettől kezdve a dolgok rosszra fordulnak. A csapat tagjai egyszerre harcolnak a saját életükért és az emberiség jövőjéért – és elárulhatjuk, csak az egyik sikerül. A Napfény abban a legjobb, amiben az űrhajós filmek általában is erősek, a sokszínű legénység bemutatásában, az összetartás és az önfeláldozás ábrázolásában, amihez ott van a remek Cillian Murphy, a szépséges Michelle Yeoh és a most kivételesen komoly Chris Evans. Danny Boyle műfaji kirándulása különleges, már-már spirituális élmény, hiszen a címszereplő napfény egyszerre az élet forrása és kioltója.  

6. Fertőzés (2011)

Steven Soderbergh nem az a rendező, akiről kapásból a katasztrófafilm műfaja ugrik be, de csinált már ő mindenfélét, közönségfilmet és művészmozit, szóval miért is ne, ráadásul olyan fantasztikus színészekkel dolgozik itt, mint Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet vagy Jude Law. Egy asszony rosszul lesz, miután hazatért hongkongi útjáról. Két nappal később halott, és az orvosok nem tudják, mi okozta a halálát. Hamarosan más embereken is jelentkeznek a tünetek: köhögés, láz, bénulás és agyvérzés, a végeredmény pedig mindig halál. A világ minden részén szaporodnak a megbetegedések, végül kitör a globális járvány. Miközben az amerikai kutatóintézet orvosai megpróbálják megfejteni a vírus kódját, Dr. Leonora Orantes (Marion Cotillard), az Egészségügyi Világszervezet munkatársa a járvány forrását keresi. Elég hátborzongató, hogy akárcsak a Covid-19, ez a fertőzés is Kínából indul ki, igaz, nem Vuhanból, hanem Hongkongból, és itt is a denevérek a felelősök.

5. Holnapután (2004)

Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológusnak még a saját fia, Sam (Jake Gyllenhaal) sem hiszi el, hogy a Földet katasztrófa fenyegeti. Ám amikor egy sziget nagyságú jégtömb válik le a Déli-sark jégtáblájából, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy menekülni kell, csakhogy a folyamat drámai gyorsasággal söpör végig a bolygón, és Amerika megbénul a sarkvidékinél is hidegebb hidegtől és a rázúduló hótömegtől, és csak kevesen állnak készen az új jégkorszakra, leszámítva a farkasokat. Roland Emmerich ugyan nem megy túl mélyen bele a dolog tudományos oldalába – de így is megtudjuk, hogy amit itt látunk, teljesen lehetséges, ha egyelőre nem is túl valószínű -, de a lecsapó katasztrófa döbbenetét, a szökőár által elsodort és széttépett Manhattan látványát elementáris erővel tálalja nekünk.   

4. A lehetetlen (2012)

Bár a szökőár a filmekben legtöbbször egy nagyobb katasztrófa hírnökei vagy aláfestő jellegű mellékhatásai, itt azonban főszereplővé válik a tragikus kimenetelű 2004-es dél-kelet ázsiai cunami alatt játszódó történetben. Henry Bennett (Ewan McGregor) feleségével és három fiukkal Thaiföldre utazik, hogy ott ünnepeljék meg a karácsonyt. Két nappal később szökőár söpör végig az egész területen – és a film mindezt dermesztő hitelességgel adja vissza. A család a katasztrófában elszakad egymástól. A feleség (Naomi Watts) súlyos sérüléseket szenved, és egy távoli kórházba kerül, Lucas fiával (a későbbi Pókember, itt még ismeretlen és szinte gyerek Tom Holland) aki miközben anyja életéért küzd, próbálja megtudni mi történt apjával és testvéreivel. Az országot, sőt, az egész régiót sújtó káoszban lehetetlen bárkit is megtalálni, de hőseink nem adják fel a reményt. 

3. Ne nézz fel! (2021)

Leonardo DiCaprio természetesen a legnagyobb klasszikus katasztrófafilmmel is szerepel a listán – és ezzel az alkotással, ami szembemegy minden katasztrófafilmes műfaji elvárással. A kezdés a szokásos, tudósok - Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence – megjósolják, hogy egy irdatlan nagy meteor csapódik a bolygóba, elpusztítva mindent, de nem hisznek nekik. Ők nem adják fel, és végül sikerül mindenkit meggyőzniük – de nem történik semmi. Mert az emberiség annyira ostoba és önző, hogy megérdemli, hogy kipusztuljon. Bár Adam McKay filmje hivatalosan vígjáték – egész pontosan szatíra –, a Föld tényleg elpusztul, annyi elégtételünk azonban van, hogy bár az USA elnöke (Meryl Streep), aki Donald Trump és Sarah Palin keveréke, és a Mark Rylance által játszott milliárdos tech guru látszólag túlélik a világégést, de a végén ők is megkapják a magukét. Pont akkor, amikor felvillan számukra a meg nem érdemelt újrakezdés lehetősége…

2. Everest (2015)

A Mount Everest mindig is követelt emberéleteket, a kérdés csak a tragédia mértéke, Baltasar Kormákur izlandi rendező pedig azt mutatja meg, ezekhez a tragédiákhoz hogyan járul haza maga a hegymászás, mint iparág. Filmjében egy 1996-os katasztrófát mutat be – amely a forgatás megkezdéséig a leghalálosabb expedíció volt, ám időközben „felülírta” egy még tragikusabb eset –, hitelesen érzékeltetve, milyen a hegyek iránt érzett halálos szerelem – és azt is, hogyan használják ki ezt egyes vállalkozások. A katasztrófát ugyanis a túl sok tapasztalatlan mászó jelenléte okozza a váratlanul rosszabbra forduló időjárás beálltával. Az Everest nagy erőssége azonban nem csak a konkrétan hegymászós- csúcstámadós, majd életmentős rész, hanem az alaptábor életének és a különböző karakterek bemutatása – és őket olyan nagyszerű színészek keltik életre, mint Jake Gyllenhaal vagy Josh Brolin. 

1. Titanic (1997)

1912-ben indul útjára Southampton kikötőjéből a világ legnagyobb, legelegánsabb, legbiztonságosabbnak vélt óceánjárója, a Titanic – hogy aztán öt nappal később jéghegynek ütközzön és utasai nagy részét magával rántotta a hullámsírba. Köztük volt a szegény bevándorló Jack (Leonardo DiCaprio), akinek azért megadatott, hogy elcsábítsa a szép és gazdag Rose-t (Kate Winslet), és az ő rövid, keserédes románcuk adja a történet gerincét. Ha nem számoljuk a napjainkban játszódó jeleneteket, illetve a nyitó és a záró stáblistát, a film játékideje 2 óra és 40 perc: pontosan ennyi ideig tartott, amíg a Titanic elsüllyedt. Ehhez hasonló pontosság figyelhető meg az ütközést illetően is, ami beszámolók szerint 37 másodpercig tartott, és James Cameron ezt is hajszálpontosan rekonstruálta alkotásában. Vicces módon a 200 millió dolláros költségvetésével a film többe került, mint maga a Titanic megépítése. A hajót ugyanis 1910 és 1912 között másfél millió fontból hozták össze, ami 7 és félmillió dollárnak felelt meg, 1997-es árakra átszámítva pedig úgy 120–150 milliónak.

Még több Titanic

James Cameron letesztelte, igaza van-e a Titanic végét fikázóknak

A film februári újra bemutatása alkalmából testdublőrök és szakértők segítségével egy medencében kipróbálta, működött volna-e az ajtólapos megoldás két ember esetében is.

Tovább