Van élet az Alienen túl: ezek a tudományos-fantasztikus ijesztegetések kevesek radarjára kerültek fel, de érdemes megnézni őket!

1. Slither (2006)

A magyar címről inkább ne is beszéljünk, maradjunk a később a szuperhősműfajban nagyot alkotó James Gunn korai víziójánál, amelyben a Stephen King és számos más horrorszerző által megénekelt alapötletet látjuk modern köntösben. Egy elhagyatott kisvárosra ezúttal egy testet és lelket feloldó földönkívüli szmötyi támad, amellyel Michael Rookernek és Elizabeth Banksnek kell kezdenie valamit.

A Slither egy keveset tárgyalt, de annál szórakoztatóbb és viccesebb komforthorror, ami pont annyira undorító, hogy az kellemes legyen, és megbízhatóan, okosan hozza, vagy épp forgatja ki a zsáner kötelező elemeit. Aki csak később szerette meg Gunnt, annak kötelező bepótolni, ám akkor is érdemes leülni elé, ha nem vagyunk tisztában a rendező munkásságával.

2. Beyond the Black Rainbow (2010)

Panos Cosmatos nevét sokan akkor ismerték meg, amikor Nicolas Cage-dzsel közösen elkészítette az őrületes Mandyt. A kanadai rendező azonban előtte is alkotott keményet: 2010-es sci-fi-horrorja egy semmi máshoz nem fogható, lélegzetelállítóan pszichedelikus élmény, amit nehéz megemészteni, ám bűn kihagyni.

A karakán művészi vízió és az extrém látvány miatt nem mindenkinek lesz könnyen befogadható, azonban ha a megfelelő állapotban ráhangolódunk Cosmatos rémálomszerű, éteri stílusára, egy hihetetlenül emlékezetes élménnyel gazdagodunk, aminek értékét csak a túl hirtelen lezárás csökkenti némileg. A Beyond the Black Rainbow megköveteli a nézőtől a bátorságot, de bőségesen meg is hálálja azt. Michael Rogers pedig olyan döbbenetesen fenyegető alakítást nyújt a főgonosz szerepében, amelyet egy ideig biztos nem leszünk képesek elfelejteni.

3. Élet (2017)

Nem a legeredetibb ötlet alapján készült az Élet, amelyben három Mars-kutató fedez fel egy földönkívüli életformát, amely azonban lehet, hogy nem a legszebb szándékokkal érkezett. A világűrben játszódó, klausztrófób lényhorror viszont pontosan tudja, mi a jó ebben a műfajban, és ügyesen használja fel a bevett megoldásokat. Elég ügyesen ahhoz, hogy elnézzük a filmnek a hibáit és teljesen belefeledkezzünk a földöntúli rettegésbe.

Ebben a remek szereplőgárda is segít: Jake Gyllenhaal hozza a tőle megszokott színvonalat, ahogy Rebecca Ferguson sem okoz csalódást, és izgalmasan, egyedien mutatja be karakterét. A filmben még a szokásos vicceskedő szerepeit félig-meddig maga mögött hagyó Ryan Reynolds játéka is élvezhető, bár könnyen megbocsátjuk, ha valaki esetleg kevésbé szurkolna neki, mint űrhajóstársainak.

4. Color out of Space (2019)

H. P. Lovecraft testhorrorjának adaptációja Nicolas Cage-dzsel a főszerepben? Hogyhogy nem beszélünk folyamatosan a Color out of Space-ről 2019 óta? Richard Stanley hosszú tervezgetés és preprodukció után végre ebben az évben kapott lehetőséget arra, hogy bemutassa a klasszikus horroríró egyik kevésbé ismert novellájának modernizált, de ugyanolyan zsigerien ijesztő verzióját.

A filmben a Cage által alakított, vidéken élő családapát és környezetét kezdi el terrorizálni egy titokzatos, űrből érkező entitás. A gonosz készen áll arra, hogy a lehető leglátványosabb legízletesebben undorító testhorrort eressze rájuk, Cage pedig szokás szerint a józan eszét is elveszti az egyre vaduló cselekménytől. A Color out of Space a tökéletes korhatáros B-film, ami egyszerre undorít és szórakoztat, és szívesen ülünk le elé akár többször is.

5. Gyilkos tudat (2020)

Nehéz lenne egy efféle listát a Cronenberg név említése nélkül megírni. Most azonban az egyik kisebb Cronenberg, Brandon filmjét választottuk, és nem apja, a legendás David Cronenberg valamelyik elborult testhorrorját. A Gyilkos tudat ugyanis bebizonyította, hogy rendezőjét nemcsak a neve miatt érdemes figyelni, hanem azért is, mert saját jogán is képes különleges, eredeti ötleteket roppant ijesztően a vászonra vinni – ezt később a Végtelen víztükörben ismét bebizonyította.

Az Andrea Riseborough zseniális alakítására épülő Gyilkos tudat persze táplálkozik az idősebb Cronenberg munkáiból is, azonban a magabiztosság és az ész, amellyel a rendező megvalósította a testcserés bérgyilkosos horrorját, a sajátja. No meg a filmben Sean Bean is feltűnik egy rövidebb szerepben, amiért már önmagában megéri megnézni.

6. Együtt (2025)

Tavaly az egyik legméltatlanabbul alulértékelt film volt a való életben is házastárs Alison Brie és Dave Franco főszereplésével készült párkapcsolati testhorror, amelyben egy válófélben lévő pár a vidékre költözés után kerül kapcsolatba egy titokzatos, földönkívüli erővel, amely azzal fenyeget, hogy szó szerint egybeforrasztja őket.

A két színész valós kémiája a vásznon is megmutatkozik: oda-visszáik egy sokkal gyengébb filmet is elvinnének a hátukon, azonban Michael Shanks rendező gondoskodik arról, hogy a körítés is megfelelően átélhető és intim legyen. Az Együttben remekül eljátszott jeleneteket, zseniális és praktikus CGI-effekteket, valamint afféle lelket találunk, amely még a modern okoshorrorok körében is ritka. Nem szabad kihagyni!

Megtekinthető a Scream.hu kínálatában.