A heistfilm mint műfaj olyan alkotásokat jelöl, melyekben egy rablás megtervezését, kivitelezését és utóhatásait követhetjük nyomon. Lopni persze bármit lehet: információt, pénzt, de van ennek egy különleges változata is, amikor műkincsre fáj a tolvaj (vagy tolvajok) foga. Ezekből a műkincsrablásokból szedtük össze a 7 legelképesztőbbet, amit valaha filmen láttunk.

Der Raub der Mona Lisa (1931)

Természetesen mi mással is indítanánk a listát, mint Lisával, Leonardo da Vinci titokzatos portréjával, melyet már többször is megpróbáltak eltulajdonítani.

1911. augusztus 21-én, kora reggel három férfi hagyta el a párizsi Louvre-t, nem kisebb értékkel, mint magával a Mona Lisával.

A három tolvaj egész éjszaka egy műtárgy-szekrényben rejtőzött, majd reggel kilépve onnan leemelték a falról a festményt, majd távoztak a Louvre-ból és felszálltak a 7:47-es gyorsvonatra. A Mona Lisa hiánya először egy festőnek tűnt fel, aki csendéletet festett épp arról a teremről, ám a Leonardo remeke nélkül nem tudott nekilátni. Csak 28 órával az eset után fedezték fel a lopást, mert úgy hitték, az egyik alkalmazott vitte el fotózásra, ahogy akkoriban több műtárggyal is tették. Mint tudjuk, a Mona Lisa meglett, hiszen most is megtekinthető a múzeumban, de ennek

a rablásnak volt egy igazán érdekes hozadéka: híressé tette Leonardo festményét.

Bizony, ma már mindenki tudja, mi az a Mona Lisa, de az 1900-as évek elején ez nem volt így: el kellett lopni ahhoz, hogy széles körben ismertté váljon. Leonardo da Vinci 1507-ben festette, de a kritikusok csak az 1860-as években kezdték a reneszánsz festészet remekművének nevezni, ám ekként is csak a francia értelmiség köreiben terjedt el. Ám az 1911-es rablás híre bejárta a korabeli sajtót az egész világon. Erről a meghökkentő esetről forgatott filmet német nyelven a magyar származású Bolváry Géza. A Der Raub der Mona Lisa (’A Mona Lisa elrablása’) az egyik tolvaj, Vincenzo Peruggia szemszögéből meséli el az esetet, megtoldva azzal, hogy

azért lopta el a festményt, mert hasonlít az egyik szobalányra, akibe szerelmes volt.

Ám, mikor a lány nem viszonozza az érzéseit, elkeseredik és figyelmetlen lesz, ami a lebukáshoz vezet. A valóságban eladták a Mona Lisát egy műkincskereskedőnek, aki viszont gyanakodni kezdett, így huszonnyolc hónappal az elrablás után a festmény visszakerült a Louvre-ba.

A máltai sólyom (1941)

Dashiell Hammett 1930-as detektívregényéből készült film noir egy titokzatos fekete madár, az ékövekkel kirakott Máltai sólyom kereséséről szól. John Huston első rendezésében Humphrey Bogart Sam Spade magándetektívet alakítja, akit kezdetben egy eltűnt nő megkeresésével bíznak meg, majd gyilkossággal vádolják, végül a címbeli titokzatos műtárgy után kezd kutatni, de többek is érdekeltek a Máltai sólyom megtalálásában. A film nem klasszikus értelemben vett heist movie, de mindenképp itt a helye a listánkon, hiszen nemcsak a neves filmkritikus, Roger Ebert nevezte minden idők legjobb filmjének, de az Entertainment Weekly szerint ez az első, jelentős film noir. A fordulatos cselekmény közben pedig kirajzolódik a Máltai sólyom elrablásának és sorsának kacifántos története.

Hogyan kell egymilliót lopni? (1966)

Az Audrey Hepburn főszereplésével készült romantikus vígjáték több ponton is kapcsolódik a témánkhoz, hiszen Nicole Bonnet (Hepburn) édesapja évek óta abból él, hogy átveri a műgyűjtőket, és hamis festmények ad el nekik, amiket ő maga hamisít. A vevőkörébe magángyűjtők és múzeumok is tartoznak, ám a lánya folyton attól fél, hogy az apja egyszer lebukik. Nem véletlen, hiszen a Vénusz-szobrot például nem is adja el, mivel arról azonnal kiderülne, hogy hamisítvány. Ám az egyik múzeum bérbe veszi, és már ez is kellő bonyodalmat okoz. Ahogy az is, hogy a hamisítót meg akarják lopni: Simon Dermott (Peter O’Toole) épp egy hamis Van Gogh-képpel akar meglógni, mikor Nicole rajtakapja, és ahogy az lenni szokott, először rálő, majd beleszeret. De nem ez az egyetlen rablás a filmben: valahogy a Vénuszt is kell lopni a múzeumból, nehogy fény derüljön a csalásra.

A Thomas Crown-ügy (1968 és 1999)

Talán a legismertebb műtárgyrablós film, aminek nem is a 1968-as, Steve McQueen és Faye Dunaway főszereplésével készült változata lett híres, hanem a remake Pierce Brosnannel és Rene Russóval. A sztori

egy milliárdos műgyűjtő és biztosítási nyomozó macska-egér játéka,

aminek tétje nem más, mint Claude Monet festménye, a San Giorgio Maggiore alkonyatkor, amit mindenáron meg akar szerezni a címszereplő, Thomas Crown (Brosnan). Ez persze nem úgy megy, hogy bemegy a múzeumba, és megveszi a festményt, lehet akármennyi pénze, szóval egy jól felépített terv kell, hogy el tudja lopni. A film nagy része ennek az előkészületeiről és Catherine Olds Banning (Russo) szimatolásáról szól, hogy aztán a rablás legyen a csúcspont, de addig is elég izgalmas a sztori, köszönhetően Russo és Brosnan kettősének.

Briliáns csapda (1999)

Megint egy remek páros: Sean Connery és Catherine Zeta-Jones akik ugyancsak egy tolvaj és egy biztosítási nyomozó párbaját mutatják be – úgy tűnik 1999 erről szólt. Ezúttal a kiváló besurranó tolvaj, Mac (Connery) lesz a gyanúsított, mikor ellopnak egy értékes Rembrandt-képet, és Gin (Zeta-Jones) meggyőzi a főnökét, hogy lépre kell csalni a neves műkincstolvajt. Ám a fordulatos film ennél jóval rafináltabb, mivel végül a nő kerül abba helyzetbe, hogy kénytelen segíteni a férfinek egy újabb rablásban. De még ez sem ilyen tiszta, és miközben a Briliáns csapda a rablásra való felkészüléssel szórakoztat, nem is sejtjük, milyen meglepetések várnak még.

Museo (2018)

A mexikói film valós eseményeken alapul: 1985-ben több mint 140 ősi műkincset loptak el a Nemzeti Antropológiai Múzeumból, amitől egész Mexikó sokkot kapott. Három évbe telt, mire megtalálták az ellopott tárgyakat, és azonosították a tolvajokat.

A tettes két állatorvostan-hallgató volt, akik miután a családjukkal töltötték a szentesét, kiosontak, elautókáztak a múzeumhoz, átmásztak annak szellőzőjáratain, összeszedték a műtárgyakat, majd ugyanott távoztak, ahol bejöttek.

Mindez összesen 30 percet vett igénybe, és ez alatt egyetlen biztonsági őrrel sem találkoztak. De még nem is ez a legmegdöbbentőbb része a rablásnak, hanem az, hogy a rendőrségnek három évbe telt mire megtalálta a diákokat és a zsákmányt, amiben volt többek közt Kolumbusz előtti lelet, ékszerek és egy ősi maja uralkodó halotti maszkja. Az eset alapján készült film közelebbről bemutatja, kik is voltak a tolvajok (bár a neveiket megváltoztatták), de azzal is foglalkozik, hogy egyáltalán kit illetnek ezek a műtárgyak, amiket őslakos közösségektől hoztak el. Másként mondva: lopásnak számít-e egy olyan műtárgy eltulajdonítása, ami már eleve „lopott”.

Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)

Természetesen nem maradhat ki a magyar animációs film, aminek minden képkockája a műkincsekre reflektál. Híres műkincsek és filmes utalások elevenednek meg az animációkban, miközben sorra lopják el a műtárgyakat… kik is? Egy csapat műkincstolvaj és a pszichológusuk, aki így igyekszik megszabadulni a rémálmaitól, amik műkincsekkel riogatják őt. A Ruben Brandt egyszerre figurázza ki a műgyűjtő szenvedélyt és állít emléket számtalan műkincsnek, s vizuálisan maga is tolvajjá és gyűjtővé válik, mikor felhasználja ezeket a műtárgyakat az animációhoz.

(via NPR, Design Pataki, CrimeReads, The Art Newspaper)