40. - Alonzo Harris (Denzel Washington) - Kiképzés (2001)

Antoine Fuqua legjobb filmjének főhőse – és egyben antihőse – egy veterán zsaru, aki ideje nagy részét az utcán, járőrautójában tölti, és most éppen egy újoncot (Ethan Hawke) avat be a szakma rejtelmeibe. Dörzsölt, nagyszájú, és, bár módszerei nyilvánvalóan megkérdőjelezhetőek, a jelek szerint rendkívül hatékony, csakhogy a nap során szinte minden, amit tesz, egy jól felépített csapda felé tereli új társát. Merthogy Alonzo nyomozónak komoly adósságai vannak az orosz maffia felé, de ő már tudja, hogyan és kinek a kárára rendezhetné ezt. Denzel Washington itt tényleg az utca királya – „King Kong is beszarna tőlem” – mondja egy ponton, elképesztő energiával és hitelességgel hozza ezt a visszataszító, mégis rendkívül karizmatikus figurát – kapott is érte egy Oscar-díjat.

39. - Pennywise (Bill Skarsgård) - Az (2017)

Attól, hogy valakinek piros krumpliorra, bepúderezett arca és hatalmas, színes cipője van, még nem feltétlenül vicces, sőt! És tudjuk, hogy annak idején, a méltán népszerű tévéfilmben Tim Curry is remek volt, de mi most az új Stephen King feldolgozásból indulunk ki, ahol a még ijesztőbb táncoló bohóc hozza a frászt a Vesztesek Klubjára és mindenféle gyerekekre. Merthogy a világűrből idekerült, a csatornákban élő entitás gyerekekkel és főleg azok félelmeivel táplálkozik, és a vesztesek telis-teli vannak mindenféle parával. A legkisebbik Skarsgård gyerek, akit a forgatás alatt elkülönítve tartottak a gyerekszínészektől, hogy azok tényleg megijedjenek tőle – ez milyen rohadék dolog! – fantasztikusan hozza a rohadt bohócot, már csak azért is, mert külön-külön képes mozgatni a szemgolyóit, és a film eleji csatornás jelenet az esőben elképesztően rémisztő! Szerencse, hogy ez a gonosz csak 27 évenként jár felénk…

38. - Patrick Bateman (Christian Bale) - Amerikai pszichó (2000)

Talán kevés olyan regény létezik, ami annyira kreatívan és szélsőségesen mutatná be a tomboló erőszakot, mint Brett Easton Ellis Amerikai pszichója. Patrick Bateman olyan dolgokat művel, ami talán még a legbetegebb elméjű embernek sem jutna eszébe. Ellis azonban a leggyomorforgatóbb jelenetek sorozata közben is eléri, hogy tulajdonképpen szimpatizáljunk gyilkosával, majd a történet végére megsajnáljuk. A filmváltozat sajátosan dolgozta fel a regényt, ugyanis éjfekete, gonosz szatírába ágyazta, és szégyen, nem szégyen, tulajdonképpen egészen jól mulatunk Bateman ámokfutásán, akit korunk legjobb színésze, az igazi átváltozómester Christian Bale vérfagyasztó módon hozott le. És tetszik tudni, kiről mintázta pszichopata gyilkosát Bale: hát Tom Cruise-ról, és tulajdonképpen van valami a dologban.

 37. - Moriarty professzor (Jared Harris) - Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (2011)

Guy Ritchie az első, szintén zseniális Sherlock Holmes filmben számos ponton készítette elő a zseniális nyomozó zseniális ellenfelét, Sir Arthur Conan Doyle regényeinek egyik legjobb karakterét, Moriaty professzort, hogy aztán a folytatásban ránk szabadítsa a gátlástalan gonosztevőt. Aki rögtön azzal nyit – és az egész tényleg olyan, mint egy végtelenül izgalmas sakkjátszma -, hogy végez Holmes szerelmével, majd legjobb barátját veszi célba. És Ritchie nagyon jól tudta, hogy az önmagában is rendkívül színes és túltengő Robert Downey Jr. és a partnerét nagyszerűen alakító Jude Law ellenében nem egy hozzájuk hasonlóan izgalmas figurát kell indítania, hanem egy könyörtelenül kalkuláló „árnyékot”, és Jared Harris hibátlanul hozza ezt. Ő pont attól válik emlékezetessé, hogy miközben a régi világ elpusztítására tör, nincsenek őrült, megalomán vonásai, ő egy hidegfejű, mindig racionális lény, a modern tudomány minden vívmányát a saját aljas céljaira képes felhasználni – majdnem hibátlanul, de mégiscsak Sherlock Holmes az ellenfele.

36. - Tony Montana (Al Pacino) - A sebhelyesarcú (1983)

Hősünk egy aljas gazember, de tulajdonképpen mást nem csinál, mint az amerikai álmot kergeti. Tony Montana, a Sebhelyesarcú ugyanis Kubából emigrált az Egyesült Államokba, ám több ezer menekült honfitársával ellentétben ő nem a kommunista rezsim elől menekül. Esze ágában sincs tisztességes életet élni, és mindent meg is szerez, amire csak vágyik, és eddig egy amerikai sikertörténetet nézünk - ám a hatalom elveszi az eszét. Persze nem csak a hatalom, de az ipari mennyiségben fogyasztott yeyo, azaz kokain is szerepet játszik abban, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, és lesz egy pont, hogy a kis barátja sem segíthet rajta. A kis barátja egyébként egy géppuska. Al Pacino, aki különben egy szót sem tud spanyolul, tökéletesen hozza a magasra felkerült, karizmatikus, pszichopata suttyót, és még jobban hozza az őt hatalmába kerítő paranoiát.

35. - Frank Booth (Dennis Hopper) - Kék bársony (1986)

David Lynch talán legjobb filmjében sűrűsödik össze a rendező későbbi munkáinak összes alapeleme: az erőszak, a félelem, a szex, a szerelem és a bágyasztóan idillikus amerikai álomvilág ellentmondásai. És mindent, ami ebben a rémálomvilágban rossz, itt egy Frank Booth nevű szociopata bűnöző képvisel, egy drogdíler és strici, aki idealista főhősünk tökéletes ellentéte. Franket szadomazo impulzusai vezérlik, amit egy inhalátor maszkon keresztül beszívott kéjgázzal turbóz fel, házikedvencként pedig egy jobb sorsra érdemes, szintén mazochista énekesnőt tart zsarolással a markában, akivel kegyetlen, beteg szerepjátékokat játszik. Dennis Hopper karrierje második felében már szinte kizárólag bűnözőket játszott, de különösebb visszhang nélkül, ez a figura viszont annyira jól volt megírva és annyira illett rá, hogy örökre emlékezetes maradt.

34. - Louis Cyphre (Robert De Niro) - Angyalszív (1987)

Alan Parker zseniális filmjében az '50-es évek füstös brooklyni világában élő kiégett magándetektív, Harry Angel (az ekkor még jóképű, fess Mickey Rourke) egy titokzatos megbízótól, egy bizonyos Louis Cyphre-től azt a feladatot kapja, hogy keressen meg egy eltűnt énekest. Az eleinte rutinmunkának tűnő megbízatás, amely végül New Orleansba, a vudu hazájába viszi el hősünket, hamarosan elképesztő rémálommá válik Harry számára. Mindenki, akivel csak beszélt, bárki, akiről úgy tűnik, hogy bármit is tud az eltűnt énekesről, holtan bukkan fel. Kegyetlen, rituális gyilkosság áldozatai lesznek mindannyian, és a magándetektívben egyre erősödik a gyanú, hogy csapdába csalták. Pedig csak figyelnie kellett volna a névre – Lou Cyphre -, és arra, amit De Niro akkor mond az emberi lélekről, amikor kihegyezett körmeivel szórakozottan egy keménytojást pucolt meg.

33. - Norman Stansfield (Gary Oldman) - Leon, a profi (1994)

Stansfield a második korrupt zsaru a listánkon, és ha lehet, a legrosszabb, hiszen nem csak korrupt, hanem egy pszichopata állat is, aki mindenféle pirulákat dob be az akciók alatt, majd a fejében pattogó zenére, ragyogó ábrázattal irt ki egész családokat. Például a 12 éves Mathilda (Natalie Portman) családját, és jó, apuka minden valószínűség szerint megérdemelte a sorsát, de a többiek aligha. Stansfield egy ócska ripacs, és ez, illetve kiszámíthatatlansága teszik igazán veszélyessé, és még csapatának tagja is úgy bánnak vele, mint a hímes tojással, különösen, ha már bedobott egy kis sárga és zöld kapszulát. Ugyanakkor egy rendkívül intelligens, remek szimattal megáldott pasasról van szó, akinek végül sikerül levadásznia a mindig rendkívül óvatos Leont (Jean Reno), csakhogy ennek a sikernek ára van, a férfi pedig ekkorra már profi gyilkológépet csinált a kis Mathildából. Gary Oldman gyakorlatilag bármit képes lejátszani, de akkor brillírozik igazán, ha a karakter kicsit kettyós, Stansfield pedig teljesen kattant.

32. - Erik Kilmonger (Michael B. Jordan) - Fekete Párduc (2018)

Az MCU gonosztevői általában világuralomra törnek, vagy csak simán el akarnak pusztítani ezt-azt, de a Fekete Párduc ellenfele csupán apja halálát akarta megbosszulni, és jogot formálni a trónra, amiben egyes wakandai törzsek is támogatják. Neki esze ágában sincs megnyitni a jólétben élő, futurisztikusan fejlett országot a világ előtt, sőt, az ország eddig is működő titkosszolgálatát arra használná fel, hogy felfegyverezze az elnyomott afro-amerikaiakat és a rabszolgák más leszármazottjait. Szóval azért vannak tervei a srácnak, akinek minden megölt ellenségre emlékezve egy-egy heg van a testén, ezért néz ki úgy, mintha buborékfólián aludt volna, de a viccet félretéve, a zsoldosból lett trónbitorló, Kilmonger elég félelmetes és gátlástalan figura, akit úgy ismerünk meg, hogy egy múzeumi teremőrrel végez. Ki öl meg egy teremőrt?

31. - T-1000 – (Robert Patrick) - Terminátor 2. - Az ítélet napja (1991)

Az első Terminátor-film után teljesen felesleges és önismétlő lett volna egy újabb izomkolosszust bevetni az emberiség ellen, és James Cameronék nagyon helyesen pont az ellenkező irányba mentek el. A Skynet új gyilkológépe nem egy bitangerős vázra épített gép, pont ellenkezőleg, egy folyékony, bármilyen formát felvenni és utánozni képes formula, aminek elég megérintenie valamit, hogy elnyerje annak minden tulajdonságát, amely minden résen képes betüremkedni, és ha megsérül, újra képes felvenni az alakját – mint egy víztócsa, amelybe belelépünk. És ehhez szintén nagyon okos módon nem egy harcművészt vagy egy nagyon népszerű sztárt szerződtettek le, hanem egy szinte ismeretlen, jellegtelen külsejű színészt, és Robert Patrick arca pont attól lesz félelmetes, hogy teljesen rezzenéstelen és kiismerhetetlen, olyan könyörtelenséget sugározva, amire Arnold sem volt képes, amikor még gonosz volt az általa alakított T-800-as.  

 A cikksorozat első része ITT olvasható