Brie Larson és Samuel L. Jackson párosa nagyon menő, kár, hogy a speciális effektek néha bénábbak, mint a Power Kapitányban.
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik évek óta arról ábrándoztak, hogy egy Marvel-szuperhősnő is kap végre egy Wonder Woman-kaliberű, saját mozifilmet. És persze azoknak, akik minden egyes Marvel-filmet olyan lelkesen várnak, mint a karácsonyi ajándékot.
A film helye a Marvel Filmuniverziumban
A Marvel stúdió egyszerűen nem tud hibázni. Annyi idő eltelt a 2008-as, első Vasember óta, hogy most már akár egy macska is beleülhetne a rendezői székbe, a régi ismerősként visszatérő színészek, a veterán díszletesekkel, speciális effektesekkel, kaszkadőrökkel karöltve maguktól is le tudják forgatni mindazt, amit a franchise agytrösztje, a producerpápa Kevin Feige kifundált – így is, úgy is garantált a végén az 1 milliárd dollár környéki bevétel.
Talán épp emiatt tűnhet a Marvel Kapitány egy rutinból leforgatott, biztonsági játéknak. Amolyan kétórás bevezető ez a grandiózus fináléhoz, az év legnagyobb szuperhősfilmes durranásának beharangozott Bosszúállók: Végjátékhoz, ami majd áprilisban kerül a mozikba. A Bosszúállók: Végtelen háború végén ugye Thanos egy csettintéssel eltüntette az ismert univerzum felét. Egyértelmű, hogy egy ekkora hatalmú szupergonoszt Vasember, Thor, a Galaxis Őrzői és a többiek összefogva sem tudnak lenyomni, csak ha besegít nekik egy korábban nem látott, és valamiért rejtőzködő szuperhős. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a valaki Marvel Kapitány – csakhogy mivel őt a fanatikus képregényrajongókon kívül senki sem ismeri, saját előzményfilmben kell bevezetni a mozis Marvel-kánonba.
A sztori
Bár rengeteg teaser, trailer, előzetes, kedvcsináló, tévészpot és werkvideó kijött az elmúlt hónapokban a Marvel Kapitányhoz, ezek végig az orruknál fogva vezették a nézőket! A sztori ugyanis nem egészen az, amit korábban én magam is leírtam itt a Porton, miszerint „Marvel Kapitányt azért nem láthattuk eddig, mert egy sokkal nagyobb léptékű űrháború kötötte le a mindennapjait: kötelessége volt segíteni a csupa daliás harcosból álló csillagközi rendfenntartó fajnak, a kree-knek az alakváltó skrullok elleni harcban, mivel a kree nép mentette meg, amikor pilótaként az ő bolygójukon szenvedett hajótörést, és kree vérrel tudták csak újjáéleszteni.”
Illetve az sem volt igaz, hogy Jude Law alakítja a filmben a főhősnő nagy példaképét, Mar-Vellt – mentségemre szóljon, hogy ezzel kapcsolatban a Disney sajtósa és maga Jude Law a fél világ geek szaksajtóját átejtette! Azt természetesen nem fogom elspoilerezni, hogy kicsoda Mar-Vell, mit csinált Carol Danvers az űrben, hogyan lettek szuperképességei, és mikor cimborált össze a S.H.I.E.L.D.-ügynök Furyval (akinek régen természetesen megvolt mindkét szeme), mert ezt elég ütősen megmutatja a film. Igaz, talán kicsit át is estek a ló túloldalára azzal, hogy egymásra halmozva túlkombinálták a váratlan fordulatokat és a nagy csavarokat.
A karakterek és a színészi alakítások
Az biztos, Marvel Kapitány karaktere iszonyú menő: egy kitartó, de lobbanékony pilóta, akit nem tud senki megtörni, és aki a barátait védelmezve gondolkodás nélkül lyukat robbant bárki hasába a kezéből lődözött plazmanyalábokkal. Carol Danvers olyan, mintha csak összegyúrták volna a Top Gun Maverickjét és az Alien 4 idegen vérű Ripley-jét, Brie Larson pedig látványosan jól érzi magát ebben a szerepben.
Samuel L. Jackson fiatal Furyja nem kevésbé menő: igazi régi vágású, hidegháborús ügynök, aki a jelvénye meg a szolgálati fegyvere nélkül a sarki fánkozóba se ugrik le, és aki a szigorúan titkos iratok böngészésénél talán egyedül csak a macskákat szereti jobban. Ketten együtt ráadásul annyira jók, hogy kiakad a menőségméter – Marvel Kapitánynak és Furynak simán ott a helye a legnépszerűbb buddy cop párosok tízes toplistájában. És mivel a sztori a '90-es években játszódik, a nézőnek akaratlanul is az jut eszébe, hogy Samuel L. Jackson méltatlanul alulértékelt akciófilmjét, az Utánunk a tűzözönt nézi, valamiféle furcsa, szuperhősös remake-változatban, ahol az amnéziás Geena Davisből repkedő csillagharcos lett!
Jude Law sokévtizedes rutinnal hozza a karakterét (bár neki valószínűleg teljesen mindegy, hogy a fiatal Dumledore-t alakítja épp egy blockbusterben vagy egy daliás kree harcost), de közel sem ő a legemlékezetesebb nagy név a filmben. A show-t egyértelműen az újabban egyre több hollywoodi produkcióban felbukkanó, markáns arcú ausztrál sztár, Ben Mendelsohn lopja el, akit karizmatikus főgonoszként láthattunk a Zsivány Egyesben és a Ready Player One-ban, itt pedig... Na, az viszont már igencsak spoiler lenne, ha elárulnám, kicsoda-micsoda – legyen elég annyi, hogy veszett jó karakter! És érdemes lesz majd az aranyos Marvel Kapitány-rajongó kislány (Akira Akbar) további sorsát is figyelemmel kísérni, mert szinte biztos, hogy a Marvel-univerzum 30 évvel későbbi idősíkjában (a régi Kandi Lapokból idehaza is ismert) Csodakapitányként látjuk majd viszont!
A látványvilág és a Marvel-feeling
A Marvel Kapitány egy látványos és vicces óda a '90-es évekhez, minden második jelenetben tetten érhető valami vicces kikacsintás révén, mikor játszódik a történet. Hol egy Gameboy kerül elő, hol egy Street Fighter játéktermi automata, itt egy videotéka, amott egy nyilvános telefonfülke, Fury ügynök ugyanolyan csipogóval kommunikál, mint a Vészhelyzet orvosai, Marvel Kapitány Netscape Navigatorral és Alta Vista keresővel böngészi a világhálót, Stan Lee meg épp a Shop-show-béli szövegét tanulja a metrón ülve. Az analóg technológián felnőtt negyvenes korosztály jókat derül ezeken, a fiatalabb Marvel-rajongóknak viszont könnyen lehet, hogy wikipédiáznia kell, ha meg akarják érteni, mik ezek a vicces popkulturális utalások.
Sajnos sokszor a trükkök és a speciális effektek is úgy néznek ki, mintha a '90-es években rakták volna össze egy Macintosh-on, és most találta meg valaki a cédét, amire anno lementették. A földi környezetben játszódó jelenetek teljesen jól működnek: Fury és Coulson ügynök autós üldözése olyan, mintha a Die Hard 3-at néznénk, a kíváncsi szemektől elzárt, titkos katonai támaszpont irattárában játszódó jelenetnél is szinte már várjuk, hogy előlépjen az árnyékból az X-akták Cigarettása. A zsarufilmes párbeszédek viccesek, a hangulat csillagos ötös – egészen addig, amíg Marvel Kapitány világító tekintettel és pulzáló ököllel szét nem veri a fél skrull flottát, mert ezek az akciójelenetek szembántóan műanyagra sikeredtek.
A közönség új kedvencéről, Goose-ról ordít, hogy CGI-macska, akit bénán berajzoltak a hús-vér színészek közé, mint a Garfieldban vagy az Alvin és a mókusokban. Nagyon nagy kár ezekért a jelenetekért, mert a sci-fi közeg jól állna a Marvel Kapitánynak (eleve van egy tendencia a Marvelnél, hogy a szuperhősfilmek szakadjanak el New Yorktól, és legyen minden blockbuster egy Galaxis Őrzői-szerű), csak ennek az igyekezetnek pazar látványorgia helyett néha Power Kapitány-szintű CGI-bénázás lett a vége. Az biztos tehát, hogy nem a Marvel Kapitány lesz a Marvel-univerzum legmenőbb és legemlékezetesebb szuperhősfilmje – de azért így is elég menő lett, tele emlékezetes jelenetekkel.
