Életünk legszebb évei (1946) – Harold Russell

A film nyolc Oscart nyert 1947-ben,  és ez volt az első és egyetlen alkalom a díj történetében, hogy egy színész két trófeát is kapott ugyanazért a szerepért. Az Életünk legszebb évei a második világháborúból hazatérő katonák hétköznapi életbe való visszailleszkedéséről szól, egy mindkét karját elveszített tengerésszel a középpontban. A karaktert a kanadai születésű Harold Russell játszotta, aki megjárta a világháborút, és

egy félresikerült robbantás után mindkét karját amputálni kellett,

helyükre két kampót kapott. Később szerepelt egy, a hadsereg által készített oktatófilmben, és itt látta meg William Wyler rendező, aki felkérte Homer Parrish szerepére. Russell a legjobb férfi főszereplő mellett egy tiszteletbeli Oscart is kapott, mert a filmben nyújtott alakításával reményt adott a rokkant veteránoknak, és bátorságot öntött beléjük.

Az istenek a fejükre estek (1980) – Nixau

A Xi nevű kíváncsi busmant alakító, namíbiai születésű Nǃxau ǂToma sosem volt képzett színész: ő maga is egy busman farmer volt, aki sosem járt az otthona (a ma már Namíbiához tartozó Tsumkwe) közvetlen környékén túl, és a stáb érkezése előtt összesen háromszor látott fehér embert. Épp ezért volt tökéletes Xi szerepére, akinek a törzse talál egy kólásüveget, amit egy felettük elhaladó repülőgépből dobtak ki.

Nixau mindössze 2 ezer dollárt kapott fizetségként, pedig a film világszerte 200 millió dollárt kaszált.

Más források szerint ráadásul még ennél is kevesebbet: egyesek úgy tudják, 300 dollárt adtak neki készpénzben, amit ő elszórt a szélben, mert nem értette a bankjegyek lényegét. A folytatásnál azért már tudta, miről van szó…

Gyilkos mezők (1984) – Haing S. Ngor

Haing S. Ngor a Vörös Khmer rémuralma idején Kambodzsában élt, és Oscar-díját egy kambodzsai újságíró és tolmács, Dith Pran megformálásáért kapta a Gyilkos mezők című 1984-es háborús filmben. Nem volt képzett színész, hiszen orvosnak tanult, de olyan hitelességet vitt az alakításába, amire egyetlen hollywoodi sztár sem lett volna képes.

A Gyilkos mezők után volt még jó pár szerepe, de már egyikkel sem érte el ezt a hatást. A színésszé avanzsált férfi ennek ellenére Los Angelesben maradt, ahol 1996-ban, 55 éves korában az utcán agyonlőtték (egyesek a Vörös Khmer bosszúját sejtették a tragédia mögött). Ő volt az első ázsiai férfi, aki Oscar-díjat nyert (és a második, aki nem képzett színészként kapta meg a szobrot), amivel mindmáig példaképnek számít szülőhazájában.

Acéllövedék (1987) – R. Lee Ermey

Stanley Kubrick filmje a vietnámi háború alatt játszódik, és egy csapat tengerészgyalogost követ a kőkemény kiképzőtábortól a bevetésig. R. Lee Ermey maga is 11 évig szolgált a tengerészgyalogságnál, és először mint katonai tanácsadó csatlakozott a stábhoz: a szereplőknek tartott gyorstalpaló kiképzést, amelynek részeként napi tíz órát üvöltözött velük. És annyira belejött a munkába, hogy lenyúlta Hartman kiképző őrmester szerepét, amit már kiosztottak egy kemény fiúnak tartott színésznek, bizonyos Tim Colcerinek. Ermey viszont

összeállított magáról egy videófelvételt, amelyben 15 percen át csak elképesztően kreatív obszcenitásokat üvölt az újoncoknak.

Kubrickot pedig meggyőzték a látottak, így Ermey megkapta a munkát. A rendező ráadásul a szereplők közül egyedül neki engedte meg, hogy improvizálja a szövegét, és a jeleneteit is legfeljebb kétszer vették fel, míg másokét akár hatvanszor is.

Kölykök (1995) – Rosario Dawson

Larry Clark filmjének gyakorlatilag minden szereplője amatőr, de közülük a legnagyobb felfedezés az akkor még csak 15 éves Rosario Dawson volt, akire teljesen véletlenül találtak rá. Dawson utcájában éppen egy reklámot forgattak, amihez szereplőket kerestek, és az apja leküldte, mondván: „kislányom, fedeztesd fel magad!” Csakhogy a reklámosok olyan fiatalokat kerestek, akik jól tudnak táncolni, Rosario pedig nem gondolta magáról, hogy különösebben jó táncos lenne, így nem erőltette a dolgot. Azért ott maradt, nézte a forgatást, és akkor keveredett oda Clark és a forgatókönyvíró Harmony Korine,

akik nem szereplőt, hanem helyszínt kerestek a filmjükhöz, de felfigyeltek a gyönyörű és kicsit hangos kreol lányra – a többi pedig már történelem.

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998) – Vinnie Jones

Mielőtt színésszé avanzsált, Jones profi futballista volt, akit elsősorban durvaságáról ismertek, különösen amíg az akkor még élvonalbeli Wimbledonban játszott, ami hírhedt volt ilyen szempontból. Később megfordult a Leeds United, a Sheffield United és a Chelsea csapatában is, de egyre több fegyelmezési probléma volt vele, így elkezdett más lehetőségek felé kacsingatni.

És Ritchie végül megkapta az igazi focista Vinnie Jonest, aki ugyan figyelmeztette: lehet, hogy pocsék lesz. De nem lett az, sőt, olyan jó volt a pénzbehajtó Nagy Chrisként, hogy kibővítették a szerepét, majd egy hasonló „munkakörben” a Blöffben (2000) is visszatért. Jones egyébként rá igen jellemző módon a forgatás előtti napot előzetesben töltötte, mert egy vita során leütötte a szomszédját.

District 9 (2009 ) – Sharlto Copley

Mielőtt felajánlották volna neki Wikus Van De Merwe, a jó szándékú bürokrata szerepét, akinek idegen lényekkel akad dolga, Copley a dél-afrikai szórakoztatóiparban dogozott, csakhogy nem színészként, hanem producerként. Nem volt nagymenő, csak kisebb projekteket vitt, viszont így ismerkedett meg Neill Blomkamp rendezővel, aki valamiért meglátta benne filmje főszereplőjét. Sőt, annyira bízott Copley-ban, hogy a cselekmény jelentős részében hagyta improvizálni, szinte bármikor eltérhetett a forgatókönyvben leírtakról. Cserébe elég durva dolgokat kellett csinálnia, legalábbis erre kell gondolnunk az alapján, hogy a filmhez Blomkamp négy különböző befejezést készített, amiből három verzió ismert, egyre viszont azt mondta, hogy azt rajta kívül soha senki nem fogja látni, annyira rémes, de elég annyit tudnunk róla, hogy

Copley nagyon mocskos lett benne.

Phillips kapitány (2013) – Barkhad Abdi

Barkhad Abdi Mogadishuban született, majd a szomáliai polgárháború elől a családja először Jemenbe, majd az Egyesült Államokba, Minneapolisba költözött, ahol jelentős szomáliai közösség él. Abdi, aki addig mobiltelefonokat árult bátyja üzletében egy minneapolisi bevásárlóközpontban, ezenkívül alkalmanként limuzinsofőrként és DJ-ként dolgozott, miután meglátott egy reklámot egy helyi tévécsatornán, ami különösen tetszett neki, elment egy szereplőválogatásra egy statisztaügynökséghez. Ő lepődhetett meg a legjobban, amikor

statisztálás helyett a főszerepet kínálták fel neki

Tom Hanks oldalán a Paul Greengrass rendezte, megtörtént eseményeket feldolgozó drámában. Abdi pedig annyira hiteles volt már megjelenésével is, hogy egészen az Oscar-jelölésig jutott, ami nagyon nagy szó!

American Honey (2016) – Sasha Lane

Amikor Andrea Arnold és asszisztense leszólította Sasha Lane-t és barátnőit egy floridai strandon a tavaszi szünet alatt, a lányok először azt hitték, biztos valami pornófilmről vagy egyéb disznóságról van szó. Végül Lane-ben győzött a kíváncsiság, és elment egy próbafelvételre, ahol gyakorlatilag azonnal megkapta a főszerepet. Majdnem azonnal, mivel a főszerepet először másra osztották, de az illető a szülei nyomására visszalépett. A főhős, Star egy problémás családból származó, hányatott sorsú tizenéves lány: közte és Lane között meglepően sok hasonlóság van, talán azért is működött ilyen jól a dolog – vagy szimplán egy tehetséges csajról van szó? A szerep végül az elismertségen túl egy rakás jelölést és néhány díjat is hozott neki. És egy filmes karriert, hiszen Lane jelenleg a Loki című sorozatban játszik.

Roma (2018) – Yalitza Aparicio

Köztudott, hogy Alfonso Cuarón filmje nagyrészt a rendező saját gyerekkorát idézi fel, és ennek a gyerekkornak a legmeghatározóbb alakja Cuarón indián dadája, Liboria „Libo" Rodriguez volt, akiért a mai napig rajong, és aki számos filmjében kapott kisebb szerepet. Bár itt a dadát Cleodegaria Gutiérrezre, vagyis Cleóra keresztelték át, nyilván elképesztően fontos volt, hogy ki kapja ezt a szerepet a filmben. A szereplőválogatás sokáig, majdnem egy évig tartott, és szinte véletlenül került a képbe Yalitza Aparacio, aki akkor diplomázott le a tanítóképzőn, és arra várt, hogy megjöjjön a diplomája. Amivel késlekedtek, így unalmában, a nővére unszolására ment el egy castingra – és miután eljátszotta Cleót, ő lett az első őslakos nő, akit Oscarra jelöltek, és mindössze a második mexikói nő, akit legjobb színésznőként nomináltak.