A mostanáig Da 5 Bloods címen futó új Spike Lee film a vietnámi háború idejére viszi vissza a Black Lives Matter mozgalmat, majd az egészet gyorsan át is emeli a jelenbe, ami olyan zavarba ejtő, mint az egész történet.
Spike Lee már készített háborús filmet korábban is: a Miracle at St. Anna (2008), amely a II. világháborúban az olasz fronton szolgáló fekete amerikai katonákról szól, akik a fehér tisztjeik által elárulva, az olasz ellenállókkal szövetkezve veszik fel a reménytelen küzdelmet a nácik ellen, miközben egy antik szoborfejet próbálnak megmenteni. A filmet nem mutatták be nálunk, gondolom azért, mert a forgalmazók nem ítélték elég izgalmasnak sem a témát, sem a kivitelezést, pedig, ha nem is egy Ryan közlegény megmentése, nem érdemtelen munka, vannak erős elemei, története céltudatosan halad a végkifejletig, és kiérződik a rendező szenvedélye a „fekete történelem” feltárása iránt. Új munkája, Az 5 bajtárs rengeteg dologban hasonlít Lee másik háborús filmjéhez, de vannak fontos különbségek.
A címbéli fekete bajtársak nem Olaszországban, hanem Vietnámban harcolnak, nem egy márvány szoborfej, hanem egy láda arany a tét, az egyik katona itt is összejön egy fehér lánnyal, és vannak más hasonlóságok is, de a történet NEM halad céltudatosan a végkifejletig. 2008 óta persze sok minden történt, különösen Amerikában, ahol újra lendületet kapott a fekete polgárjogi mozgalom, Donald Trump megválasztása pedig soha nem látott módon osztotta meg az országot, Lee pedig, akárcsak előző filmjében, Csuklyások – BlacKkKlansman (2018) mindezt beleszőtte filmjébe, ahol a mondanivaló gyakran háttérbe szorítja a cselekményt. Kezdjük azzal, hogy, bár sok a visszaemlékezés, filmünk jelentős része a jelenben játszódik, amikor négy veterán és egyikük felnőtt fia visszatér Vietnámba, hogy megkeressék bajtársuk holttestét, és azt az aranyat, amit egy titkos küldetés során találtak, és akkor elástak. Segítségükre van egyikük egykori vietnámi szeretője és egy titokzatos francia üzletember, akivel ugyan megállapodnak, hogy segíteni fog, ám ez a szál a film végéig jegelve marad.
Van egy vietnámi vezetőjük is, de ő csak egy pontig megy velük, hogy aztán megint fontos legyen, van pár fiatal önkéntes, akik aknamentesítésen dolgoznak, és van az egykori szakaszvezető (Chadwick Boseman), aki egyben politikai mentoruk is volt, és van az afro-amerikai történelem, például Martin Luther King halálával, a múlt és a jelen pedig időnként keveredik. Például úgy, hogy az idős színészek, Delroy Lindo, Clarke Peters , Isiah Whitlock Jr. és Norm Lewis különösebb változtatás nélkül játsszák el önmagukat. Még csak nem is különösebben maszkírozzák őket el, miközben az elesett bajtárs fiatal - gondolom az volt a szándék, hogy a múlt és a jelen tényleg összekapcsolódjon, hogy folytonosság legyen a múlt és a jelen bűnei között. Mert a múlt bűnei közé tartozott az is, hogy a népességi arányhoz képest rendkívül magas volt a fekete katonák aránya, így magasan képviseltették magukat az elesettek között, ahogy erre itt külön felhívják a figyelmünket.
Spike Lee, aki miután a hagyományos stúdiók nem voltak vevők az ötletére, a Netflixre vitte a sztorit, különös módot választott a társadalmi megosztottság bemutatására: az egyik veterán Trump hívő, a történet bizonyos pontjától egy Make America Great Again (MAGA) baseball sapkában láthatjuk. Őt viselte meg a legjobban a háború, családja szétesett, rémálmok és kísértetek gyötrik, ő lesz a gyenge láncszem, különösen azután, hogy megtalálják az aranyat – furcsa lenne egy ilyen történetben, ha végül üres kézzel térnének haza, nem igaz? Lindo karakterének pokoljárása azért lesz izgalmas, mert a színész tényleg elképesztő átéléssel játszik, de maga a figura zavaros, akárcsak a története egésze. A csatajelenetek sokszor kifejezetten ügyetlenek, amire nem feltétlenül mentség az alacsony költségvetés, az arany megtalálása kifejezetten amatőr dramaturgiai elem, a karakterek pedig folyamatosan logikátlan döntéseket hoznak – például ki kezd fel-alá mászkálni, ha kiderül, hogy a társaság egy aknamezőre tévedt?
Gyanítom, hogy ezek a hibák, vagy gyenge pontok elsősorban annak köszönhetőek, hogy megint fontosabb a mondanivaló, mint a tartalom – pedig a kettőnek egymást kéne szolgálnia -, többet jelent a hírhedt "MAGA" sapka, mint az, hogy ki hordja és mit csinál. Kár érte.
Értékelés: 6/10
