Az amerikai birodalom bukása – A kapitalizmus rossz!

Gyerekek, a kapitalizmus rossz, akinek nagyon sok pénze van, az mindent megtesz, hogy még több legyen neki, és, hogy egy cent után se kelljen adóznia. Ebből lesznek a bajok!

A francia-kanadai rendező-forgatókönyvíró, Denys Arcand (Barbárok a kapuknál) hosszú, hosszú idő után tért vissza, hogy elkészítse Az amerikai birodalom hanyatlása (1986) című filmje folytatását, ami nem túl meglepő módon Az amerikai birodalom bukása névre hallgat, és akik ismerik a művész urat, azok tudják, hogy akárcsak az első filmnek, ennek sincs köze Amerikához, legfeljebb valami nagyon, de nagyon átvitt értelemben. Sőt, átvitt értelemben értendő a folytatás is, hiszen a frappáns címen, a helyszínen, vagyis Québec tartományon és pár szereplőn kívül csupán a rendező elmaradhatatlan moralizálása kapcsolja össze a két alkotást. Amiből az utóbbi meglepő stílusjegyeket mutat fel.

Az amerikai birodalom bukása ugyanis bakrablós filmnek indul. Hőse, a harmincas éveiben járó, szégyenlős és szorongós Pierre-Paul egyáltalán nem az a rabló típus, sőt! A filozófia doktorátusa, de mivel még mindig a diákhitelét fizeti vissza, futárként dolgozik, de Kantot és Arisztotelészt idéz, ha kell, ha nem. Egy nap hirtelen egy fegyveres rablás közepébe csöppen, két fegyveres társaság ugyanazt az intézményt igyekszik kifosztani, és hősünk a nagy kavarodásban hirtelen ötlettől vezérelve felkap két pénzeszsákot. Hamar rájön, hogy inkább szabadulna a pénztől, de nem tudja, hogyan, azon túl, hogy jótékonykodna vele, mert a sors iróniája, hogy az átlagnál sokkal lelkiismeretesebb és tisztességesebb. Miközben a rendőrség és a maffia is a nyomában van, egy prostituált és egy börtönviselt egykori szélhámos siet a segítségére…

És hősünk gyakran hangoztatott hitvallása, mely szerint az intelligencia egyfajta fogyatékosság, mivel ebben a világnak azoknak áll a zászló, akiknek nincsenek semmiféle erkölcsi aggályaik. Merthogy a pénz egy átok számára - de mindenki más akarja. És az is kérdés, új tettestársaiban mennyire bízhat. Létezik-e olyan, hogy aranyszívű prosti, párdon, aranyszívű escort lány, illetve mit akar az a két rosszarcú rendőr, akik a jelek szerint tökéletesen tisztában vannak hősünk szerepével a rablásban? És természetesen nem az akcióé itt a főszerep, hanem az erkölcsi kérdéseké, a bizalomé és persze a színészi játéké. És nem a főszereplő Alexandre Landry játéka a legszórakoztatóbb, hanem a szélhámost alakító Rémy Girardé, de Maripier Morin sem marad el mögötte, és abban, amit a pénz hatalmáról, a szupergazdagok mocskos kis játékairól mond a film, azért van valami. Nem is kevés!