Spoilerektől hemzsegő értekezés minden idők legkegyesebb spoileroldaláról, mely figyelmeztet a létező legmegrázóbb képsorokra.
Jack kockára fagy az óceánban, csak mert Rose béna a Tetrishez? Bakkfitty! John Coffey-t – mint a kávét – megpörkölik a villamosszékben? Járulékos veszteség! William Wallace lázadást szít fejvesztés terhe mellett? Minek ment oda? Commodus megbicskázza a kikötözött Maximust? Talán nem kellett volna olyan rövid tógát felvennie! Ellenben, ha egy fiktív kutya megjátszott halálát kell elviselnünk a mozivásznon, az legjobb esetben is tagadást, megütközést, megrázkódtatást, letargiát és könnyeket szül. (Akkor is, ha az érintett eb a Cujo nevet viselte.) Hasonlóan szenzitív webszerkesztők azonban megalkották minden idők leghasznosabb filmes adatbázisát, melynek segítségével távol tudjuk tartani magunkat a hasonló megrázkódtatásoktól.
A DoesTheDogDie.com – klasszikus funkciójának megfelelően – egy kegyes spolieroldal, amely azért jött létre, hogy felhasználói figyelmeztessék a filmrajongókat a tévé- és mozifilmekben (sőt, újabban már könyvekben is) bekövetkező kutyahalálra, vagy a sérelmükre elkövetett egyéb gaztettekre is. Lássunk egy példát a közelmúltból: az Egy zuhanás anatómiája című Oscar-díjas thriller adatlapjáról kiderül: a film border collie-ját tetemes mennyiségű aszpirinnel etetik meg, majd összeesik, ám egy hányást követően végül életben marad. Egyébként minden kutyaszimpatizáns megnyugodhat, a négylábú áldozatot alakító Messi – igen, ez a civil neve – még az Oscar-gálán is részt vett, és fényévekkel jobb ízlésről tett tanúbizonyságot, mint a megjelent humanoidok egyik-másika.
A Vaksötét című 2016-os horror/thriller adatlapjáról pedig kiderül: a világtalan vén pszichopata antihős rottweilerje ugyan bent ragad egy autó utasterében, de nem esik bántódása. Ellenben a 2016-os folytatás már kevésbé vidám, legalábbis kutyabarát szemszögből: a hozzászólások egyike szerint a 17.23-nál kezdődő jelenetben egy puskalövést hallunk, a 24. percben pedig az öregember rátalál halott kutyájára. Ugyanezen kommentmezőből az is kiderül, hogy a filmben szereplő másik eb – aki történetesen egy pitbull, és a vak veterán szolgálatába áll – sértetlenül ússza meg a kalandot.
Hasonlóan részletes leírást kapunk a filmtörténet egy másik neves rottweileréről is: az 1976-os Ómenben a kis kópé Damien morózus házikedvence egy csapóajtón át a pincébe zuhan, ám – némi képzavarral élve: Istennek hála – nem esik bántódása. És ha már Cujo érintőlegesen szóba került, minden idők leghírhedtebb bernáthegyijének megpróbáltatásairól egy egészen részletes elemzés született: miután veszettségét követően megfeledkezik jóindulatú és jámbor mivoltáról, a megtámadott emberi lények ököllel, téglával és baseballütővel próbálják távol tartani maguktól. Majd aztán fejjel ront neki az ominózus autónak, feje beszorul a lehúzható oldalüvegbe, mígnem a zárójelenetben szintén egy baseballütő jóvoltából kileheli a lelkét. A kommentelő ugyanakkor hozzáteszi: a film talán kevésbé felkavaró annak tudatában, hogy a legbrutálisabb jelenetekben preparált kutyafejet és profi jelmezt viselő színészeket láthatunk, míg a valódi bernáthegyiket a trénerek például kedvenc játékaikkal vették rá, hogy próbáljanak az autóba férkőzni.
Ugyanakkor nem bírtuk ki, hogy ne keressünk rá az akciófilm-történet egyik legmegrázóbb ebhalálára. A leírás szerint John Wick kutyája valóban felkavaró módon távozik, ugyanakkor a kommentelő egyben megnyugtat minket: az elkövető tettét a főhős egy ötcsillagos fejlövéssel honorálja, ráadásul tettestársai is egytől egyig kilehelik a lelküket.
A DoesTheDogDie.com az évek során némileg elvesztette eredeti funkcióját és – sajnos vagy sem – identitását is: az oldalon ugyanis már bárminemű állat halálát vagy bántalmazását jelzik az adatlapokon, sőt, minden olyan tényezőt, ami egy szenzitív lelkületű nézőt kiboríthat. (A notórius Szerb film esetében nem kevesebb, mint 90 red flaget számoltunk össze a fegyveres erőszaktól a tűszúráson át a felkavaró fény és hanghatásokig – hogy csak a könnyedebb témákat említsük.) Ám még így is megbízható fórum azoknak, akik ásítozva konstatálták a Táncos a sötétben végkifejletét, ám hisztérikus zokogásban törtek ki a Marley meg én zárójelenetén.
