Jeles nap a mai, 80 éves lett a legendás német rendező, Werner Herzog. A Nosferatu, a vámpír, a Fitzcarraldo, a Kaspar Hauser, A grizzlyember vagy a Mocskos zsaru - New Orleans utcáin alkotóját még azok is ismerik, akik egy filmjét se látták, ő volt ugyanis az a gazfickó, aki A Mandalóriban megpróbálta elrabolni Baby Yodát, de alakított főgonoszt a Jack Reacherben is, ahol lejátszotta Tom Cruise-t a vászonról.

És nem mellesleg egy nagyon különös figura, aki mind a nyilatkozatait, mind a munkamódszereit illetően teljesen öntörvényű. Lássuk a legfurcsább ügyeit!

Élő adásban lőtték meg, de nem érdekelte

Herzog nevéhez rengeteg híres idézet fűződik, főleg arról, hogy a természet tele van paráznasággal, fulladással, túlélési harccal és miegymással, de a valaha volt legnagyobb Herzog-aranyköpés akkor hangzott el, amikor egy légpuskából kilőtt golyó eltalálta őt Los Angelesben, miközben interjút adott a BBC-nek... ő azonban visszautasította az orvosi ellátást. Hogy miért? Mert szerinte

ez nem volt jelentős golyó."

Csirkéket hipnotizál, de azért fél is tőlük

Herzog egyáltalán nem titkolja, hogy pontosan mit gondol a csirkékről. Szerinte "a hülyeségük egyszerűen lehengerlő". De ez nem jelenti azt, hogy nem hipnotizálja őket. "Egyébként nagyon könnyű hipnotizálni egy csirkét. Nagyon hajlamosak a hipnózisra" - vallja.

Egy Reddit-es kérdezz-felelek során, amelyet filmes kollégáival, Joshua Oppenheimerrel és Errol Morrisszal folytatott, akikkel Az ölés aktusa című filmben dolgozott együtt, a rendező elmagyarázta, hogyan hipnotizálja a szárnyasokat. "Nyugtasd meg a csirkét. Tedd a csőrét a padlóra, majd határozottan húzz egy krétavonalat tőle távolabb. Engedd el a csirkét, és látni fogod, hogy hipnotizálódott".

Néha embereket is hipnotizál

Az 1976-os Üvegszív című filmben egy városban eluralkodik a káosz, miután az üvegfúvó mester meghal, és magával viszi a környék híres üvegreceptjének titkát. Herzog azt akarta, hogy színészei furcsa és szürreális alakításokat nyújtsanak. Ezért

a főszereplő és a hivatásos üvegfúvók kivételével mindenkit hipnotizált.

Az összefüggő cselekmény hiánya ellenére az Üvegszív 89%-on áll a Rottentomatoes-on, Herzog és Alan Greenberg pedig 2012-ben könyvet írtak a film készítéséről Every Night the Trees Disappear (Minden éjjel eltűnnek a fák) címmel.

Elvesztett egy fogadást, úgyhogy megette a cipőjét

Míg a legtöbbünk számára a „megeszem a cipőm” kifejezés csak egy mondás, Herzog szó szerint értette. Amikor Errol Morris a Mennyország kapui címmel dokumentumfilmet akart készíteni egy kaliforniai állattemetőről, Herzog fogadást kötött vele, mondván, megeszi a saját cipőjét, ha a film elkészül.

Morris akkoriban még diák volt, és Herzog rendkívül tehetségesnek tartotta. A fogadás így inkább arra szolgált, hogy ösztönözze Morrist arra, hogy tegyen meg mindent a projekt befejezéséhez. A trükk működött, és Morris 1978-ban befejezte A mennyország kapuját.

Herzog pedig úgy döntött, hogy dokumentumfilmet készít a fogadásról Werner Herzog megeszi a cipőjét címmel. A 20 perces filmben Herzog a Morris doku egyik első vetítésén gyógynövényekkel ízesíti bőrcipőjét, majd néhány percre forró vízbe teszi. Ezután a közönség előtt megeszi a cipőt, és közben szónokol is a Bonanzához hasonló televíziós műsorok veszélyeiről, amelyek ellen szerinte a filmkészítőknek szent háborút kellene hirdetniük.

Elgyalogolt Münchenből Párizsba

Amikor mentora, Lotte H. Eisner filmkritikus súlyosan megbetegedett, Herzog úgy döntött, hogy gyalog megy Münchenből Párizsba, hogy meglátogassa őt; úgy vélte, hogy a kemény télben való gyaloglás megmentheti az életét. Némi pénzzel, térképpel és iránytűvel Herzog három hónap alatt tette meg az utat. Élményeiről naplót vezetett Of Walking in Ice címmel, amely 1978-ban németül, 1980-ban pedig angolul jelent meg.

A gyaloglás iránti szeretetét önéletrajzi könyvében fejtette ki részletesebben. "A gyalogtúrának semmi köze a testmozgáshoz" - mondta. "Amikor gyalogolok, mély álmokba merülök. Fantáziákon lebegek keresztül, és hihetetlen történetekben találom magam. Szó szerint egész regényeken, filmeken és futballmeccseken sétálok keresztül. Nem is nézem, hová lépek, de soha nem veszítem el az irányt".

Megjárta a halál torkát egy film kedvéért

Többször is, de először akkor, amikor hallott egy közelgő vulkánkitörésről Guadeloupe egyik szigetén, és arról az emberről, aki még a biztos halál tudatában sem volt hajlandó elhagyni a területet. Herzog úgy döntött, hogy dokumentumfilmet készít róla, ezzel azonban saját magát is halálos veszélynek tette ki; ha a vulkán kitört volna, ő és kis csapata is meghalt volna. (Túlélték, a La Soufriere című film pedig elkészült.) Évtizedekkel később Herzog újabb dokumentumfilmet készített a vulkánokról Into the Inferno címmel, ami elérhető a Netflixen.

Áthúzott egy hajót egy hegyen

Az 1982-es Fitzcarraldót egy Carlos Fitzcarrald nevű perui-ír gumibáró (Klaus Kinski) valós története ihlette, aki az 1890-es évek végén egy darabjaira szétszedett gőzhajót szállított át egy, a szárazföld belsejében lévő folyóhoz. 

Herzog realizmust akart, sőt, még többet: ő egyben szállított át egy, az eredetinél jóval nagyobb, 365 tonnás igazi hajót fel a hegygerincen az Amazonas közelében. Nem akart kameratrükkökre, makettekre vagy más filmes technikákra támaszkodni, helyette úgy döntött, hogy csak a filmben látható köteleket, csigákat és egy buldózert használ az út megtisztításához, és persze rengeteg bennszülött statisztát.

A kötelek acélkábeleket rejtettek, amelyek nagyon felforrósodtak, és vödrökkel kellett őket hűteni, mielőtt a kötél kigyulladt vagy a kábel elszakadt volna. Minden alkalommal, amikor a csónak 9 métert mozdult, a forgatás megállt, hogy a kamerákat is áthelyezzék. Hatalmas farönköket tettek a csónak alá, hogy megakadályozzák, hogy a hajó beleálljon a talajba, és mivel ez is látható a filmen, nem daruval, hanem kézzel kellett dolgozni.

Herzog fejébe vette, hogy a nézőknek az egész hajót kell látniuk mozgásban, és nem volt hajlandó közeli felvételekkel trükközni. Két hétbe telt, amíg a hajó felért a hegy tetejére, majd hathónapos szünetet kellett tartaniuk, mert a túloldali folyó vize szinte teljesen kiszáradt. A hajót a csúcson egyensúlyozva hagyták, amíg a folyó újra meg nem duzzadt. Hat hónap víz nélkül töltött idő és amortizáció után a hajó majdnem felborult, amikor a vízbe ért. Az őrült forgatás ellenére, vagy éppen azért, a jelenet a filmtörténet egyik legikonikusabb epizódja lett.

Azzal fenyegetőzött, hogy megöli Klaus Kinskit, és aztán magát is

Herzog és a legendás német színész, Klaus Kinski öt filmet készítettek együtt, annak ellenére, hogy rendkívül viharos volt a kapcsolatuk. Herzog a My Good Fiend (1999) című dokumentumfilmjében bevallotta, hogy

fel akarta gyújtani Kinski házát, mert annyira felbőszítette a színész díváskodása a forgatáson.

Terve azonban meghiúsult, amikor Kinksi kutyája rátámadt.

Az Aguirre, Isten haragjában még jobban elszabadultak az indulatok. Herzog nem kapta meg Kinskitől azt az alakítást, amit szeretett volna, ezért úgy gondolta, hogy a legjobb módszer erre, ha a jelenet felvétele előtt felhergeli a színészt.

A stábtagok és a statiszták által csapott zajok miatt azonban

Kinski annyira ideges lett, hogy pisztolyt ragadott, és kilőtt három golyót, amelyek közül az egyik lerobbantotta egy statiszta ujjának felső ízületét.

Ezután a színész kijelentette, hogy befejezte a filmet. Herzog felkapott egy fegyvert (talán ugyanazt, talán egy másikat), és azt mondta Kinskinek, ha elmegy, lelövi őt és saját magát is.

Az ultimátum bevált, a páros folytatta a munkát, és egy emlékezetes film lett a végeredmény.

Via: Ranker / Mental Floss / Screencrush