Van olyan, hogy egy izgalmas film születik egy valós történelmi eseményt feldolgozva - de a legalapvetőbb tényeket figyelmen kívül hagyva vagy éppen megmásítva.
300 (2007)
Akárcsak az Odüsszeia elején ábrázolt trójai háború, a jóval későbbi görög-perzsa háborúk sem a szabadság szeretetéről szóltak, hanem a kis-ázsiai kereskedelmi útvonalak birtoklásáról. Zack Snyder filmjével szemben persze kicsit megengedhetőbbek lehetünk, hiszen annak elsődleges forrása Frank Miller képregénye volt ókori történészek helyett, ennek köszönhető Xerxész félisteni alakja vagy a harci orrszarvúak bevetése, de akkor is. Ez nem más, mint egy jó kis spártai propaganda. Kezdjük ott, hogy serdülő spártai fiúknak nem egy farkassal kellett végezniük, hanem minél több fegyvertelen helótát, vagyis rabszolgát kellett megölniük. A nagyobb csúsztatás persze a számokban van: Leónidasz király (Gerard Butler) csapott össze 300 harcosával a hatalmas perzsa sereggel -
kivéve, hogy még 7000(!) más görög is harcolt ott,
akik közül legalább ezren az utolsó napon osztoztak a spártaiak sorsában, bár róluk nem szól a legenda, nincs sírfeliratuk. Bár páran megjelennek itt, de kiderül, hogy a spártaiakhoz képest amatőrök – ami nem igaz. A spártaiak nem voltak szuperkatonák, nagyjából annyi ütközetet nyertek és veszítettek el, mint vetélytársaik, Athén, Théba és a többiek, de nagyszerűek voltak mítoszgyártásban.
Ha ennél is macsóbb lenne, szétrepedne! - 300
Túlpörgetett férfiassága a menősége része, és Zack Snyder megalkotta a tökéletes képregény-feldolgozást az ókori legendára építve, ahol pár görög testépítő egy egész sereg barbárt aprított szecskává!
Tovább
Gladiátor (2000)
Ridley Scott Gladiátora segített feléleszteni a történelmi eposz műfaját, és Russell Crowe-t nemzetközi sztárrá tette, azonban a történet nagy része teljesen kitalált. Először is, a Crowe által alakított Maximus Decimus Meridius soha nem létezett, ahogy az általa a germánok felett kivívott győzelem is fiktív. A film drámaian megváltoztatja Marcus Aurelius császár sorsát is, akit őrült fia áldozataként mutat be, noha a császár, aki nem tervezte visszaállítani a köztársaságot, bárányhimlőben halt meg, valószínűleg egy katonai hadjárat során, amikor már megtette fiát társuralkodónak. Commodus (Joaquin Phoenix) kétségtelenül ellentmondásos császár volt, de a Gladiátor személyiségének és uralkodásának számos aspektusát eltúlozza.
Bár a fiatal császár valóban szeretett az arénában harcolni, ezért – és ez itt kimaradt – irdatlanul nagy gázsit kért.
A legfontosabb különbség, hogy nem egy drámai arénai összecsapásban ölték meg. Ehelyett az egyik férfi szeretője fojtotta meg egy ellene irányuló összeesküvés során. Ezen változások egyike sem csökkenti a látványosságot, de mindenképpen egy rendhagyó történelmi leckét adnak.
Commodus császár élete teljesen más volt, mint a Gladiátorban
Például nem ölte meg az apját és nem rontotta meg a nővérét, mint a filmben, de azért nem volt annyira szimpatikus fickó.
Tovább
Az utolsó szamuráj (2003)
Edward Zwick nagyszabású és érthetetlenül népszerű eposzából szinte semmi sem igaz. A japán hadsereget eleinte egy francia, majd egy porosz katonai misszió modernizálta, nem az amerikaiak, így Tom Cruise Nathan Algrenjának és társainak semmi keresnivalója nincs itt. Pláne nem vezette a Satsuma felkelést egy nyugati férfi, aki aligha sajátíthatta el pár hét alatt azt, amit a szamurájok egy élet során tanultak meg. Maguk a szamurájuk nem a nemes szabadságjogok miatt lázadtak fel, hanem feudális privilégiumaik védelmében, és az a rész, hogy elvből nem használtak lőfegyvert, így eleve nem nyerhettek, nettó marhaság.
A lázadóknak saját öntödéik és fegyvergyáruk volt,
ugyanúgy puskákkal voltak felszerelve, mint a kormánycsapatok – akik itt egy tölténnyel is többször tudnak lőni. „Kormánypárti” nindzsák sem léteztek, és hab a tortán, hogy Az utolsó szamuráj 1876-ban játszódik, amikor még csak 39 állam volt az Unióban, itt viszont 43 csillag látható a zászlón.
Kicsin múlt a tragédia – Forgatás közben került életveszélyes helyzetbe Tom Cruise
Az eset nem ma történt: Az utolsó szamuráj forgatása közben történt egy kis technikai malőr, amit majdnem Cruise feje bánt.
Tovább
U-571 (2000)
A németek szupertitkos kódoló berendezése, az Enigma egyik példányát egy brit romboló fogta el 1941-ben, hét hónappal az USA hadba lépése előtt, majd az angol titkosszolgálat matematikusai fejtették meg annak működését, akik a lengyelektől is megkapták egy korai prototípus modelljét. Ez nem zavarta az amerikaiakat abban, hogy elkészítsék a saját verziójukat, amelyben egy csapat jenki tengeralattjárós foglal el egy német U-Bootot Matthew McConaughey vezetésével, és hajózik vele a naplementébe,
miközben ellenséges hajók vadásznak rájuk, de a foglyul ejtett német tengerészek is fellázadnak.
Azon túl, hogy kicsi annak az esélye, hogy egy vadidegen tengeralattjárót valóban működtetni tudnának, sőt, azzal sikeresen kivédenek minden támadást, Jonathan Mostow rendezőnek és a produkciónak sikerült vérig sérteni az egykori szövetségeseket. Tony Blair akkori brit miniszterelnök az angol tengerészek arculcsapásának nevezte az egyébként valóban izgalmas és fordulatos filmet.
Pearl Harbor - Égi háború (2001)
Bár Michael Bay magát a Pearl Harbor elleni japán támadást rendkívül látványosan, izgalmasan és nagyrészt hitelesen mutatja be, a film mégis hemzseg a hibáktól és csúsztatásoktól. A kikötő elleni támadás tényleg lélegzetelállító, de itt azt is mutatják, hogy a japán gépek a polgári lakosságot is támadják – ilyen nem történt,
nem is állt érdekükben muníciót vesztegetni rájuk az értékes katonai célpontok helyett.
Az összes civil halott az őrülten tüzelő kikötői tüzérség áldozata volt, a visszahulló lövedékek és repeszek ölték meg őket, ahogy rengeteg felszállni képes vagy a támadás után érkező amerikai gépet is a saját légvédelem szedett le. A legnagyobb ökörség az, amikor a Tokió elleni rajtaütéshez vadászpilótákat keresnek a bombázók vezetésére, mondván, hogy azok rövidebb kifutópályáról szoktak felszállni, de ennek semmi értelme, hiszen azt könnyű vadászgépekkel teszik, és sosem láttak repülőgép anyahajót, így viszont mindent újra kell tanulniuk.
A hazafi (2000)
Az, hogy Mel Gibson gyűlöli az angolokat, már A rettenthetetlenből (1995) kiderült, és ez erre az amúgy izgalmas és élvezhető történetre is rányomja a bélyegét. Például a főgonosz, William Tavington ezredes (Jason Isaacs) a rátarti és kegyetlen angol lovassági tiszt alakja is nagyrészt Gibson anglofóbiájának terméke. Ő az, aki megöli a főhős Benjamin Martin (Mel Gibson) két fiát is, a legfőbb bűne azonban az, hogy rágyújtja a templomot egy egész kisváros lakóira – ők ugyanis a lázadókat segítették. Cinikus módon még azt a férfit sem kíméli, aki hajlandó volt elárulni Martint. Tavingtont a valóban élt, a fess és hiú Banastre Tarletonról mintázták,
aki semmi szörnyűt nem követett el, sőt meg sem halt a háborúban,
végül angol parlamenti képviselő lett. Itt viszont a szintén valós (amúgy rabszolgatartó) személyekről mintázott Martin bosszút áll rajta egy olyan csatában, ami pont nem így zajlott le. A filmben a Nathaniel Greene vezette amerikai csapatok csapnak össze a Cornwallis tábornok irányítása alatt harcoló britekkel, és bár az amerikai hadicsel – a kevésbé képzett milicisták visszavonulást színleltek – valóban megtörtént, amit itt látunk, az egy jóval nagyobb ütközet része. Cowpensnél mindkét oldalon alig ezer katona nézett egymással szembe, sem Greene, sem Cornwallis nem volt jelen – ők a Guilford Courthouse-i csatában „találkoztak”, ahol pont a britek nyertek.
Forrás: screenrant.com
