A randa kritikusok most kicsit igaztalanul döngölték földbe az új DC képregényfeldolgozást, mert, bár elég bumfordira sikerült és bőven vannak hibái, jó úton halad a szupercsapat.
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik még nem unják a lassan 15 éve tartó szuperhősfilmes dömpinget, imádták a Kandi Lapokban megjelent Batman&Superman-képregényeket, és szerelmesek Gal Gadot-ba/Jason Momoába.
A műfaj
Pozitívum: Manapság sokszor már a geekek is arról panaszkodnak, hogy túl sok a képregényfilm, és baromi unalmas, hogy kéthavonta jön valami csilliárdokból leforgatott blockbuster, amiben egy csapat passzosruhás hülyére pofoz valami CGI förtelmet. Természetesen nincs igaza a huhogóknak: soha nem volt még olyan jó képregényrajongó kockának lenni, mint manapság, amikor nem hogy nem nevetnek az emberen, ha Superman-logós póló van rajta, de egyenesen ez a trendi! Ma már a szuperhősmozi és a képregényadaptáció a mainstream, és sorra buknak meg a kasszáknál az olyan filmek, amikkel 10-20 éve még simán hétvégi nézettséget lehetett nyerni – lásd Alien: Covenant, Űrvihar és társaik.
Negatívum: Olyan ez, mint amikor az ember túl sok ajándékot ad a gyerekének. Azt gondolod, milyen jófej vagy és menyire fog örülni, de az a vége, hogy egymás után dobálja félre őket, és csak azt fogja szeretni, amit utoljára csomagolt ki. Az egymásra hányt sok hős sem több, mint több egymás mellett álldogáló pasas és nő színes ruhában, nem szorozzák fel egymást, sőt. Itt nem működik a csoportdinamika, ketten is arról rinyálnak, hogy nem elég jók ahhoz, hogy a csapat élére álljanak - és ez a csapat mindössze öt főből áll, ha Alfrédot, az inast nem számítjuk. A szuperhősök egyszerűen elnyomják egymást, az marad meg a legjobban a fejünkben, akinek a legnagyobb a szája, és ez jelen esetben Aquaman, illetve a legjobb nő a csoportból, és nőből ugyebár csak egy van. Nyilván az sem segített, hogy a kétségkívül erős egyéniséggel és saját vízióval rendelkező Zack Snyder kénytelen volt otthagyni a félkész produkciót lánya öngyilkossága miatt, és a nála azért jóval kevésbé markáns Joss Whedon végezte el a kármentést.
Illeszkedés a DC Filmuniverziumba
Pozitívum: A Warner szuperhősös filmjeivel eddig mindig az volt a baj, hogy külön-külön baromi jól működtek, de a stúdió többéves lemaradásban volt a Marvelhez képest, és képtelen volt egyetlen nagy, ellen-Bosszúállókba terelni a legnépszerűbb DC-karaktereket. Tim Burton és Christopher Nolan Batman-filmjei zseniálisak voltak és önmagukban is megállták a helyüket, de a régi Supermanek, sőt, még a Schumacher-féle idétlen Batmanek is megtalálták a maguk fanatikus rajongóit. De amint kettőnél több szuperhőst kellett egybe terelni, a Warner csúfos kudarcot vallott: a Batman Superman ellen és az Öngyilkos osztag is nézhetetlen borzadály lett. Most viszont, hogy Wonder Woman kapott egy bitang jó saját mozifilmet, mintha az egész DC franchise magára talált volna. Az Igazság Ligája simán van olyan jó, mint egy közepes Marvel-film – és ez már nagyon nagy dolog a korábbi bukdácsolásokhoz képest. Ráadásul ugyanúgy, ahogy a Bosszúálló-filmeknél, itt is próbálnak a készítők megágyazni a folytatásoknak egy-egy cameóval (érdemes figyelni az egyik gigászi csatajelenetben a háttérben elrepülő Zöld Lámpást).
Negatívum: Azzal is vicceskedhetnénk, hogyan illeszkedik a film a rivális Marvel univerzumába, mert több ponton is tetten érhető annak hatása. Bruce Wayne egyre jobban hasonlít Tony Starkra, kezd kialakulni a Bosszúállókra jellemező évődős-haverkodós hangulat, és lassan arra is kezdenek ráérezni, hogy nem árt egy kis humor, könnyedség és szín is a sztoriba. Csak még nem csinálják jól, és túlságosan is adnak a kritikákra. Jött ugye a panasz, hogy nem szabad lakott területen rengeteg polgári áldozattal járó csatát vívni, ezért a végén valami Csernobil-szerű majdnem lakatlan tájon zajlik a végső ütközet, amit aztán félbeszakítanak, hogy az egyetlen ott lakó családot kimenekítsék, megakasztva mindent, ami éppen történik. A már említett menet közbeni rendezőcsere a képi világnak sem tett jót: lehetett volna itt hasítani, de az egyetlen vizuálisan is erős rész Batman izlandi kirándulása a film elején, ahol egyébként nem történik semmi - Aquaman vízalatti kalandjai viszont tök fakók, az összecsapások pedig többnyire koreografálatlanok.
A sztori
Pozitívum: Természetesen nem szabad tarantinói csavarokkal megspékelt Közönséges bűnözőket várni egyetlen szuperhősfilmtől sem. Ez a műfaj 80 éve ugyanarról szól: egy rakás tarkaruhás figura látványosan összeveri az épp aktuális, világuralmi ambíciókat dédelgető főgonoszt, és közben benyögnek egy-két poént vagy épp eldurrogtatnak pár közhelyes életbölcsességet. Itt sincs ez másképp: van egy Steppenwolf nevű, böszme nagy űrharcos, aki egy bitang nagy csatabárddal meg egy légiónyi paradémonnal köszön be a Földre, hogy összeszedjen három mágikus erejű dobozt, amit évszázadok óta az amazonok, az atlantisziak és az emberek őriznek. Ha valaki ugyanis egyszerre birtokolja a három kockát, az lényegében tálcán kínálja fel a bolygót a DC univerzum antikrisztusának, Darkseidnek és sötét szívű barátainak. Naná, hogy Batman nem nézheti tétlenül ezt az idegen világbéli fenyegetést, de mivel az ő denerángja és kütyüöve ide már édeskevés, életre hívja a címbéli szuperhőscsapatot, az Igazság Ligáját.
Negatívum: Egy szuperhősfilm esetében mindig ott válik el a szar a májtól, már elnézést, hogy milyen gonoszt tudnak kiállítani a főhős vagy főhősök ellen - lásd például a Jokert vagy Bane-t, egy pár vonással felvázolt, mégis zseniális ellenfelet. Egyrészt ettől lehet súlya az egésznek, másrészt így kaphat saját karaktert az adott fejezet a nagy és szakadatlan képregény-feldolgozás folyamban. Steppenwolf minden idők egyik legrosszabb képregény gonosza, több szempontból is. Nincs igazi arca, így egyénisége se, mivel színtiszta CGI - és még azt a szívességet sem tették meg, hogy egy kicsit az angol hangját adó Ciarán Hindsra emlékeztessen. És ha már CGI, akkor legyen életszerű, de nem az, és semmi sem az, akit csinál. Hiába például a kisteherautónyi bárd, csak arrébb repül az, akit eltalál, eredettörténetét pedig egyenesen a Gyűrűk urából ollózták ki. Nála csak csatlósai, a tök jellegtelen, vacak műanyagjátéknak ható paradémonok röhejesebbek. De jobb is így, mert a Liga harcosai amúgy sem tűnnek túl harciasnak. Nehézkesen áll össze a csapat és különösen bénán mutatják be az új arcokat. Flasht még csak felvezetik valahogy - bár utánérzésem volt az új Pókember reboot kapcsán -, de Aquamant csak odapottyantják, atlantiszi háttérsztoriját olyan sután vágják utána, hogy abból semmit sem lehet kihámozni, a Cyborgra pedig jó sokat kell várni.
A karakterek és az alakítások
Pozitívum: Ben Affleck akármennyire is unja már a Batman-gúnyát, igenis jól hozza a deres halántékú Bruce Wayne-t, aki eléggé belefáradt már a bűn elleni szakadatlan harcba. Oké, egyértelműen a Marvel Vasember-filmjeiből lett átvéve, hogy neki csak a krőzusi gazdagsága az egyetlen szuperképessége. Wayne nagyon nehezen dolgozza fel, hogy miközben körülötte ókori istenek és szupererős űrlények csépelik a túlvilági rémek seregét, ő egyetlen harcot sem tud megúszni bordarepedéssel és kék-zöld foltokkal – de pont ez az esendősége teszi érdekessé a karaktert. Természetesen Gal Gadot itt is pont olyan menő Wonder Women szerepében, mint a saját filmjében. A modellből lett színésznő minden mozdulatáról süt: veszettül élvezi, hogy perpillanat ő a világ legnépszerűbb női szuperhőse. Az is jó húzás volt a készítők részéről, hogy Flash itt a tévésorozattal ellentétben egy folyton poénkodó, gyógyegér suhanc, mert Ezra Miller poénjai nagyon jól ellensúlyozzák azt a halálosan komolyan vett, kényszeresen komor hangulatot, amit sajnos a mai napig nem volt képes levetkőzni egyetlen DC-film sem. Bónusz: Flash nagyon vicces párost alkot Supermannel, öröm nézni, ahogy olyan klasszikusokat is felidéznek egy-egy jelenetükkel az ínyenc képregényrajongóknak, mint ez itt:
Negatívum: Merthogy az előzőkből nyilván kiderül a féltve őrzött bazi nagy TITOK, Superman visszatér, ráadásul valami hihetetlenül gagyi módon, és innentől akár egyedül is lerendezhetné az ellent, megvannak hozzá az eszközei, de még egy kicsit vacakol mindenki. Mert ez egy vacakolós csapat, szeretnek hezitálni. Batman a szokásosnál is többet vacilál, Cyborg mindenkire haragszik, Aquaman a falu bunkója, Flash pedig túl sokat vicceskedik akció helyett, így Wonder Woman lesz az, aki a legenergikusabb és ennél fogva legkidolgozottabb a csapatból. Ezt nyilván a saját filmje sikerének is köszönhetjük, de Gal Gadot szexepilje valóban eltart egy egész franchise-t is. Azt nehéz megmondani, hogy a többiek rendezői utasításra lettek ilyen szürkék vagy önszorgalomból, de sokat mondó tény, hogy láthatóan a színésznek tényleg pocsék Henry Cavill élvezi a legjobban a játékot, nyilván azért is, mert újra nekivetkőzhetett egy kicsit.
