Már besokalltál a giccses ünnepi hangulatból? Itt az ellenszer!
Stephen King egyszer azért kritizálta a szuperhősös filmeket, mert nincs bennük explicit erőszak.
Ha megnézed ezeket a szuperhősös filmeket, láthatod, hogy miközben egy szupergonosz egész városrészeket pusztít el, soha nem mutatnak vért”
– mondta King a The Times-nak egy interjúban. Régen, az 1980-as és 1990-es években az akciófilmek is ilyenek voltak, Arnold Schwarzenegger vagy Chuck Norris filmjeiben ritkán láttunk vért. Az embereket csak lelőtték, és összeestek.
Ma már nem ilyen visszafogottak a rendezők, bőven van példa az olyan filmekre, ahol a vérontást már-már művészi szintre emelik. Íme a 6 kedvencünk!
Kill Bill – 1. rész (2003)
A konyhai bunyótól kezdve a „Kék Levelek Házában” rendezett mészárlásig a Kill Bill első felvonása jóval véresebb, mint a folytatása. A legemlékezetesebb jelenet – melyet a Lady Snowblood ihletett – a havas kertben vívott párbaj. Az artériákból feltörő vér és a hófehér környezet kontrasztja szinte festői, már-már művészi látványt nyújt.
Összességében mégsem érezzünk öncélúnak a filmet, mert Quentin Tarantino így tisztelgett a legnagyobb harcművészeti klasszikusok és maga a műfaj előtt. Joggal zsebelt be számos díjat a rendezésért és azért, ahogy kihozta a maximumot színészeiből – különösen Uma Thurmanből, aki a Menyasszony szerepében egyáltalán nem a glamourra, hanem a nyers bosszúra fókuszált.
Sisu – A bosszú útja (2025)
A Sisu folytatásában visszatér a finn ex-kommandós, Aatami Korpi (Jorma Tommila), azaz „a férfi, aki nem hajlandó meghalni”. Hősünk visszalátogat családja lemészárlásának helyszínére a második világháború után, hogy újjáépítse életét, ám a Vörös Hadsereg és a KGB közbeszól.
Sisu – A bosszú útja - Vértől iszamós minden pillanata
Visszatér a finn halálosztó, de most nem a nácik, hanem a szovjetek dühítik fel.
Kritika
Bár az első rész sem volt egy fáklyás menet, A bosszú útja még egy lapáttal rátesz. Van egy jelenet, ahol a foglyul ejtett Aatamit egy vonaton kínozzák, amíg a teste egyetlen véres masszává nem válik, majd üvegszilánkokon kell átküzdenie magát. A film minimalista dialógusokkal dolgozik (kevesebb mint 50 mondat hangzik el), hagyva, hogy a képek és a kíméletlen akció beszéljenek helyette.
Machete (2010)
Nehéz lenne egyetlen véres pillanatot kiemelni a Machetéből, hiszen a film gyakorlatilag ezekből épül fel. A kórházi mészárlás során olyan artériás vérpermetet kapunk, mintha csak a Spartacust néznénk. Ez az a mozi, ahol a főhős egy ellensége beleit használja mászókötélnek – és ezt nem viccnek szánják az alkotók.
A film, amit viccből csináltak meg, mégis mindenki imádta
Steven Seagal majdnem hazavágta a barázdált arcú, örök mellékszereplő Danny Trejo első nagy filmjét, a Robert Rodriguez rendezte Machetét, de mivel az egész eleve poénként indult, ő lett benne a rossz vicc.
Ezért jóRobert Rodriguez rendezése a régi exploitation filmek stílusát idézi. Itt a „vágás” nem (csak) a vágószobában, hanem a nyakakon történik. A sztárparádé (Robert De Niro, Steven Seagal, Jessica Alba) pedig csak hab a tortán ebben a szürreális mészárlásban.
A rajtaütés 2. (2014)
Miután túlélte az első rész bérházas ostromát, Rama (Iko Uwais) beépül Jakarta alvilágába. Gareth Evans indonéz-amerikai filmjének folytatása nemcsak történetben, de brutalitásban is köröket ver az elődjére. A helyszínek változatosak: börtönudvar, éjszakai klubok és konyhák válnak vérfürdő helyszínévé. Az egyik csúcspont a harc a börtön udvarán, ahol a sár, az eső és a vér keveredik a ropogó csontok hangjával, de erős a konyhai finálé is, amelyben kések, konyhai eszközök és puszta kezek csapnak össze egy felejthetetlen koreográfiában.
Ennyire tömény akciót el sem tudunk viselni!
Az első indonéz harcművészfilm, amire az egész világ felkapta a fejét, megkövetelte a folytatást, és bár A rajtaütés 2. nem olyan szikár, mint elődje, a sztorija pedig zavaros, az akció benne egyszerűen elképesztő.
KritikaÉrdekesség: a film annyira erőszakos, hogy Japánban csak csonkolt verzióban kerülhetett mozikba, Malajziában pedig teljesen betiltották.
John Wick: 2. felvonás (2017)
Ebben az epizódban a legmagasabb a hullaszám az egész franchise-ban. A római múzeumban zajló folyosói harc a közelharc mesteriskolája: a testeken tátongó sebek és a végtelenül ömlő vér szegélyezi Wick útját. Ez volt az a rész, ahol rájöttünk, mekkora potenciál van ebben az univerzumban. Keanu Reeves hitelesebb, mint valaha: úgy kezeli a fegyvereket, mint egy profi kiképző, miközben arcán mérhetetlen fájdalom és elszántság tükröződik.
Az éjszaka eljön értünk (2018)
Ito (Joe Taslim) a Triád elit bérgyilkosa, aki egy falu kiirtása során megkíméli egy kislány életét. Ezzel a döntéssel megszegi a kódexet, így korábbi szövetségesét, Ariant (Iko Uwais) küldik rá, hogy végezzen vele.
A film az akciómozi abszolút csúcspontja. A hírhedt éjszakai klubos mészárlás során a macheték és kések úgy hasítják a húst, úgy vágják át a torkokat, hogy több vér folyik, mint alkohol. Iko Uwais negatív karakterként is zseniális, a film végső összecsapása pedig egyszerűen felülmúlhatatlan. Ahogy a főhős mondja: „Mindannyian választunk. De végül a választásaink formálnak minket.”
via: Movieweb
