Ezek az alkotások közelről, sokkolóan mutatják be azt, hogyan élnek az ukránok az orosz agresszió árnyékában.
1. Klondike (2022)
Oroszország és Ukrajna határvidékén éldegélne békében egy család, ám a konfliktus az ajtajukon kopog. Sőt, több mint kopog: erre a környékre zuhan le ugyanis a Malaysia Airlines 17-es járata 2014. július 17-én, amelyet nagy valószínűséggel donbaszi szakadárok lőttek le. A tragédia nyomán a család élete felfordul, ráadásul fegyverdörgéssel, az inváziós csapatok érkezésével is kezdeniük kell valamit.
A Klondike ukrán és török koprodukcióban készült, és alig hetekkel az orosz invázió megindítása előtt tartották a bemutatóját. Maryna Er Gorbach rendező tökéletesen örökíti meg azt a feszültséget, azokat a kibékíthetetlen ellentéteket, amelyek pattanásig feszültek a határvidéken egészen addig, míg Putyin el nem indította gyilkos hadát. Nemcsak a 2022 előtti évekről ad remek kordokumentumot, és segít megérteni a mostani helyzetet, de óriási empátiával mutatja be azoknak az ukránoknak az életét, akik már hosszú ideje fegyverropogás közepette élnek.
Elérhető a Netflixen.
2. 20 nap Mariupolban (2023)
Talán az utóbbi évek legnagyobb hatású, legismertebb dokumentumfilmje lett az orosz-ukrán háborúról a 20 nap Mariupolban, amely a címbéli város hosszan húzódó ostromát mutatja be. A film elvisz a színfalak mögé, és bemutatja a rettentő, emberi valóságot a szalagcímek mögött. Msztiszlav Csernov, az AP hírügynökség haditudósítójának munkája nemcsak remek újságírói munka, hanem filmművészetileg is megállja a helyét: nem csoda, hogy az azévi ceremónián hazavihette a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat.
Az ostromlott város, és a normális életet élni próbáló civilek képei teljesen más kontextusba kerülnek a filmben – összehasonlítva Csernov tudósítói munkájával, aki részletekben próbált annyi videót kijuttatni a városból, amennyit tudott, még mielőtt megszűnt az internetkapcsolat. Ha van film, amit kötelező megnézni a 2022-es orosz invázióról, minden bizonnyal a 20 nap Mariupolban az.
Mától elérhető az Oscar-díjra jelölt háborús dokumentumfilm az RTL+-on
Március 8-tól elérhető az RTL+-on a legjobb dokumentumfilm kategóriában Oscar-díjra jelölt 20 nap Mariupolban című dokumentumfilm, amely az On the Spot ajánlásával érkezett az RTL streaming platformjára.
Tovább
3. Oxana (2024)
Az Oxana cselekménye a 2022-es invázió előtt játszódik, de így is remek adalékként szolgál a mostani események megértéséhez. A film Okszana Sacsko aktivista és művész karrierjét követi nyomon egészen 2018-as öngyilkosságáig. A nőről anno a nyugati sajtóban is lehetett olvasni merész, meztelenkedős akciói kapcsán, amelyekkel a Femen kollektívával közösen a Janukovics-kormány korrupciójára, illetve az oroszok térnyerésére hívták fel a figyelmet.
Charlène Favier filmje azonban nem a polgárpukkasztást tűzi ki célul, hanem azt, hogy hiteles, méltó emléket állítson a meg nem értett művész előtt, aki először Ukrajnában, Belaruszban, majd Párizsban igyekszik tenni hazájáért, miközben felőrli a kilátástalanság. A lázadásnak ára van, és ezt a mélyen emberi tragédiát fejti ki a nagyszerű, részben Magyarországon forgatott játékfilm.
Kritika: Oxana a melleivel küldi el Putyint a búsba, de igazából nem ez a film lényege
Az ukrán aktivista életrajzi filmje egy remek emlékeztető arról, hogy mi normális és mi nem, valamint egy érzékletes kordokumentum a rendszerváltás után felnövő generációk szorongásairól.
Tovább
4. Kuba és Alaszka (2025)
Kuba és Alaszka, az ukrán frontvonalon szolgáló két harctéri mentőkatona mindennapjait követi nyomon ez a remek dokumentumfilm, amelyet a magyar közönség a Verzió fesztiválon láthatott. A film elkalauzol az orosz-ukrán háború frontvonalába, de nemcsak ennyit tesz. Közben két főszereplője egyéb tennivalóira, művészeti projektjeire, gyógytornász kezelésére is szán időt: a békésebb, vidámabb részeket ijesztően ellenpontozzák a frontvonalon felvett képsorok, ahol viszont veszélybe kerül a két főszereplő élete.
A Kuba és Alaszkát a két főszereplő magnetikus személyisége, mindent túlélő jókedve teszi különlegessé: Jegor Trojanovszkij rendező elképesztően szimpatikus, kedves arcokat tett meg háborús regéje hőseinek. El tudjuk képzelni, hogy nyugodtabb körülmények között mi is jókat tudnánk trécselni Kubával és Alaszkával, így egyáltalán nem nehéz aggódni miattuk a film játékideje alatt. Egy egyszerű, sokkoló, mégis szívhez szóló portrét ad a film a fronton harcoló és szenvedő ukrán katonákról.
