Bemutatásának idején rosszul teljesített a mozipénztáraknál A remény rabjai, ahogy John Carpenter horror klasszikusa, A dolog is - de szerencsére a közönség utólag rátalált ezekre a nagyszerű filmekre. Összeszedtünk néhány anyagilag megbukott klasszikust.
Donnie Darko
Richard Kelly a 2000-es évek elején, ha nem is épp csodagyereknek, de feltétlenül olyan alkotónak tűnt, akire érdemes odafigyelni - és ezt egyetlen filmmel érte el, nevezetesen a Donnie Darkóval. A Stephen King regényeinek hangulatát és tipikus kisvárosi közegét megidéző művet akár generációs filmnek is tekinthetjük, és önmagában talán már ez is elég lenne a kultstátuszhoz. Csakhogy Kelly az egészet megbolondította a zavarbaejtő időhurkos szállal, fura vizualitással és hátborzongató atmoszférával - no és persze egy életre megjegyeztette velünk a Gyllenhaal testvérek nevét. Csekély 6 millió dollárból készült a film, de Amerikában alig másfél milliót sikerült összekalapoznia - mentségére szóljon azért, hogy mindössze 58 moziban játszották- , és a világ többi részén még ennél is kevesebb bevételt hozott. A ronda bukás után hamar kultfilmmé vált - később utánozták, megidézték, gondoljunk csak a Netflix német sorozatára, a remek Darkra -, és Kelly újabb lehetőséget kapott, A káosz birodalma azonban rendkívül megosztotta a közönséget. Sokan egyszerűen kiröhögték, a kevesek remekműnek tartják, ám hozzá kell tenni, hogy a fesztiválbemutatók után a mozikba egy jelentősen megvágott változat került. Harmadik dobását azonban már nem bocsájtották meg: a Richard Matheson novellája alapján készült A doboz ismét egy nagyon fura alkotás, talán zagyvaság, talán a legjobb az összes filmje közül - nehéz eldönteni, ám az biztos, hogy berántja az embert, megrágja és kiköpi, majd tanácstalanul otthagyja. Talán mondani sem kell, hogy ez is bukott, épp, hogy visszahozta az árát, és az öntörvényű író-rendező azóta nem is csinált semmit.
The Iron Giant
Hagyjuk a nézőriasztó, borzalmas magyar címet, a Szuper havert, ami úgy hangzik, mintha valami ZS kategóriás, vicceskedő családi vacakot takarna. Ennél jobban nem is lehetett volna kiszúrni Brad Bird (A hihetetlen család, L'ecsó, Holnapolisz, Mission:Impossible - Fantom protokoll) páratlan és csodálatos rajzfilmjével - persze nálunk nem is vetítették a mozik. A 70 milliós költségvetéshez képest Amerikában mindössze 23 millió dollárért váltottak rá jegyet - talán az riaszthatta el a nézőket (azaz a szülőket, akik a gyerkőcnek kerestek valami filmet), hogy hiába az ismerős, a Disney rajzfilmjeire hajazó mainstream rajzstílus, alapvetően egy ponyvába burkolt történetről van szó - óriásrobot a világűrből -, ami ráadásul az '50-es évek paranoiás Amerikájában játszódik. Tulajdonképpen a gyereklelkű felnőttek és geekek körében vált később kultikussá a The Iron Giant, és olyasfajta feltétlen tisztelet és rajongás övezi, ami csak keveseknek adatott meg, talán a maga idejében szintén megbukott Firefly érdemelt ki hasonlót.
A remény rabjai
Szinte elképzelhetetlen, hogy az imdb örökranglistájának élén trónoló Stephen King-adaptációra annak idején nem sokan voltak kíváncsiak. Talán a forgalmazó sem hitt a sikerében, mert Amerikában kevés moziban vetítették, és csekély 3 millió dollárral többet szedett össze, mint a 25 milliós dolláros gyártási költség. Frank Darabont filmje a szóbeszédnek köszönhetően DVD-n lett hatalmas siker és közönségkedvenc klasszikus. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a rendező King további két művét is vászonra vihette: A remény rabjaira hajazó melodráma, a Halálsoront, illetve a hátborzongató A ködöt, aminek olyan erőteljes a befejezése, hogy utána úgy érzi magát a néző, mintha agyonverték volna és még rá is ejtettek volna három targoncát.
A dolog
John Carpenter a '70-es évek végén és a '80-as évek elején több klasszikussá vált, műfajteremtő filmet forgatott, ezek egyike volt a sokak által legjobbjának tartott A dolog. A John W. Cambell 1938-as novellája, illetve Howard Hawks 1951-es filmje alapján készült horror egészen újszerű módon sokkolt, hiszen a rendre borzalmas alakokat felvett szörnyeteg az emberekben lakozik, és senki sem lehet biztos abban, hogy ki az idegen és ki nem - a zavarba ejtő befejezésen azóta is vitatkoznak a rajongók. Az anyagi bukás (15 milliós költségvetés, 20 milliós amerikai bevétel) jórészt annak köszönhető, hogy talán a legszerencsétlenebb időben mutatták be, hiszen akkor éppen Spielberg két remekművét is vetítették, és az E.T. és a Poltergeist is tarolt, és ezek árnyékában egy nyomasztó, klausztrofób horror nem lelkesítette fel a moziba látogatókat. Egyébként ugyanazon a napon (1982. június 25-én mutatták be a Szárnyas fejvadászt is, ami szintén csúnyán leszerepelt a kasszáknál.)
(A gyártási és bevételi adatok forrása: Box Office Mojo)
