Bár több fáraó is uralkodott ezen a néven, természetesen számunkra most VII. Kleopátra, az utolsó egyiptomi fáraó a fontos. Illetve még ez sem egészen pontos, hiszen Egyiptom leigázása után a római császárok többsége is felvette ezt a titulust, de az már nem volt az igazi. Szóval jelen cikk tárgya “a Kleopátra”, akit mindenki ezen a néven emleget, és aki Kr. e. 51 – Kr. e. 30-ig, egészen haláláig uralkodott. 

Kleopátra szépségéről mindmáig legendák zengenek, ahogy arról is, hogy tejben fürdött, és hogy úgy lett öngyilkos, hogy egy áspiskígyóval maratta meg magát.

Ám valójában azt mindmáig nem tudjuk, hogy pontosan hogy nézett ki: a korabeli érmék és Cassius Dio,  3. században élt római történetíró is megörökítették a szépségét, de valószínűleg a vizuális ábrázolás áll közelebb a valósághoz. Ez viszont nem a mai értelemben vett szépségideál: hosszú, görbe orr, csapott homlok, vékony ajkak és mélyen ülő szemek. Sőt, talán azt is kijelenthetjük, hogy Kleopátra nem feltétlenül a szépségével hódított meg olyan férfiakat, mint Julius Caesar és Marcius Antonius (akiket valószínűleg politikai okokból csábított el), hanem a karizmájával. Mégis, a filmesek elsősorban a szépségét szokták kihangsúlyozni.

Kleopátra már a filmművészet hajnalán is izgatta rendezők fantáziáját. Az egyik első megjelenése egy 1899-es némafilmben volt, ám a Robbing Cleopatra's Tomb (‘Kleopátra sírjának kirablása’) sajnos elveszett, pedig ez az egyik legelső horrorfilm. A varázslatos képeiről elhíresült Georges Méliès alkotásában egy férfi meggyalázza Kleopátra sírját, ám pechére megjelenik a királynő kísértete. A sírrablót maga Méliès, Kleopátrát pedig Jehanne d'Alcy alakítja. 

Legújabb manifesztációja május 10-étől látható a Netflixen, ám a Kleopátra, Egyiptom királynője című dokudráma-sorozat körül már most áll a bál, hiszen a rendező fekete színésznőt kért fel a szerepre, ami többek szerint nem felel meg a történelmi hitelességnek. Az más kérdés, hogy akkor nem volt ekkora ramazuri, mikor fehér színésznő alakította, miközben

a Ptolemaida-dinasztia utolsó uralkodója makedón-görög származású volt.

Következzen hát kilenc film, amiben a legkülönfélébb színészek láthatók Kleopátra szerepében.

Claudette Colbert – Cleopatra (1934)

A  korához képest kifejezetten hosszú, epikus film, de a maga 100 percével még így is rövidebb, mint az ekkor készült történelmi filmek többsége. A középpontjában természetesen Kleopátra szerelmi élete áll, valamint Julius Caesarhoz és Marcius Antoniushoz fűződő viszonya. A film rendezése is grandiózus, de végül Victor Milner kapott Oscar-díjat a lenyűgöző operatőri munkáért. Kleopátra szerepében Claudette Colbert látható, aki ekkor élte a fénykorát, és bár ezért a szerepéért nem, de a szintén 1934-ben bemutatott Ez történt egy éjszaka című filmben nyújtott alakításáért megkapta az Oscar-díjat. 

Vivien Leigh – Cézár és Kleopátra (1945)

A George Bernard Shaw 1901-es, azonos című színdarabja alapján készült film már nemcsak a szerelemmel, hanem a politikával is foglalkozik, és többek közt azt mutatja be, miként foglalja el Caesar Alexandriát, miután legyőzte Pompeiust. A film kifejezetten magas költségvetéssel készült (ez volt akkoriban a legdrágább brit film), ami többek közt a grandiózus díszletnek, illetve annak köszönhető, hogy

a rendező egyenesen Egyiptomból hozatott homokot.

Mindezt azért, mivel Cézár és Kleopátrát Technicolorban forgatták, és hogy megfelelő színe legyen a homoknak a vásznon. A film alapvetően sikeres volt, ám a maga idejében nem hozta vissza a gyártási költségeket. Pedig sztárokat láthatunk a vásznon (mondjuk, valószínűleg ez is megdobta a költségvetést): Kleopátrát Vivien Leigh alakította, aki 1939-ben elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat az Elfújta a szélért. Ezt a castingot azért is érdemes kiemelni, mert ezzel nemcsak Kleopátra szépségét hangsúlyozták, de azt is, hogy erős nő volt.

Rhonda Fleming – Serpent of the Nile (1953)

Ez a film elsősorban Marcus Antonius és Kleopátra kapcsolatára fókuszál, már csak azért is, mert Kr. e. 44-ben, Julius Caesar meggyilkolása után indul a sztorija. A történelmi hitelesség viszont már nem igazán ment az alkotóknak: az előbb említett Cézár és Kleopátrához ugye Egyiptomból hozatott homokot a rendező, itt viszont még a jelmezek se stimmelnek. Oké, mondhatjuk, hogy a Serpent of the Nile (‘A Nílus kígyói’) egy alacsony költségvetésű film, de azért

az elég zsenánt, hogy a Rhonda Fleming által alakított Kleopátra az 1950-es években divatos melltartót visel.

Ahogy a táncoslányok is az ötvenes évekből származó bikinit viselnek, pedig ez nem egy időutazós film. Szóval, ne ettől várjuk a legnagyobb történelmi hitelességet.

Sophia Loren – Két éjszaka Kleopátrával (1954)

Viszonylag hamar megérkeztünk a vígjátékokhoz, ráadásul mindjárt egy olasz alkotásról van szó, amiből erősen következik, hogy nem lesz szőnyeg alá söpörve Kleopátra szerelmi élete sem. Sőt, az egész film azt az elméletet állítja középpontba, miszerint Egyiptom királynője a szépségét használta arra, hogy elcsábítsa és a saját (politikai) céljaira használja a férfiakat. Persze nem mediterrán filmről lenne szó, ha nem volna még valamivel megbolondítva: az egész egy szokatlan Koldus és királyfi adaptáció, hiszen Sophia Lorent mindjárt két szerepben is láthatjuk. Ő a gyönyörű Kleopátra, és ő a nem kevésbe csodálatos rabszolgalány, aki szakasztott mása, ezért Kleopátrának adja ki magát. Mondanom sem kell, hogy a hálótermekben is összekeverik őket. 

Elizabeth Taylor – Kleopátra (1963)

Idén hatvanéves ez az epikus hosszúságú, négyórás mű, ám mindmáig ez "a" Kleopátra-film. Mint oly sok hollywoodi sikerfilm, ez is könyvadaptáció: Carlo Maria Franzero 1957-es műve, a The Life and Times of Cleopatra (‘Kleopátra élete és kora’) volt az alapja. A monumentális mozifilm középpontjában Egyiptom fiatal királynője áll, aki igyekszik ellenállni Róma nyomásának. Caesarhoz és Antoniushoz fűződő kapcsolata is teret kap a filmben, de az utóbbi aratott nagyobb sikert a nézők körében, ami nem véletlen.

Kleopátrát Elizabeth Taylor, Marcius Antoniust pedig Richard Burton alakítja, és nem is szikrázik, hanem szinte lángra lobban körülöttük a levegő.

A film kilenc Oscar-jelölésből négyet váltott díjra, viszont érdekes módon ezek közül egyet sem kaptak a színészek: Legjobb operatőr, Legjobb vizuális effektusok, Legjobb jelmeztervezés és Legjobb látványtervezés kategóriában díjazták a Kleopátrát. 

Amanda Barrie – Folytassa, Kleo! (1964)

Az egyik legnépszerűbb brit filmsorozat harsány humorától természetesen Kleopátra sem menekülhetett. Az igazi poén viszont az, hogy 1, azaz egy évvel a mindmáig klasszikusnak számító Kleopátra-film (ld. eggyel feljebb) bemutatója után készen volt annak paródiája. Ez a franchise tizedik darabja, és a címbeli Kleo szerepében a Folytassa…-filmek egyik állandó színésze látható: őt Amanda Barrie alakítja, aki ezen kívül még az egy évvel korábbi Folytassa, taxisofőr!-ben szerepelt. Az angol vígjáték középpontjában természetesen a szerelem és a féltékenység áll. Érdekesség, hogy a filmhez épp az 1963-es Kleopátra jelmezeit és díszleteit használták. 

Animációs figura – Asterix és Kleopátra (1968)

Ha Asterix és Obelix ősellensége Róma, és Julius Caesar, akkor természetesen Kleopátrának is meg kell jelenni valahol. A belga-francia animációs vígjáték a második Asterix-kaland, amiből rajzfilm készült. Ráadásul lényegesen jobban sikerült, mint az egy évvel korábbi Asterix, a gall: kiforrottabbak, részletgazdagabbak a rajzok és sokkal jobb lett a zene is. A sztori középpontjában ugyan nem Kleopátra áll, de ő a katalizátora, hiszen parancsba adja az építészének, hogy húzzon fel egy palotát három hónap alatt, hogy bebizonyítsa Caesarnak, nincs hanyatlóban az egyiptomi kultúra. Ehhez márpedig szükség lesz a gallok és a varázsital segítségére. A mindmáig nagy népszerűségnek örvendő animációs film Kleopátrát egyfajta karikatúraként ábrázolja.

Hildegarde Neil – Antonius és Kleopátra (1972)

Shakespeare drámájának filmváltozatát nem Rómában és nem is Egyiptomban, hanem Spanyolországban forgatták, viszont Charlton Heston rendezte és Marcus Antoniust is ő alakítja. Kleopátra szerepében pedig Hildegarde Neilt láthatjuk, aki később több Shakespeare- adaptációban is feltűnt. Ráadásul A kristálytükör meghasadt című Agatha Christie-regény 1980-as filmadaptációjában is szerepel, amiben az egyik főszerepet Elizabeth Taylor játssza, szóval ebben a krimiben két Kleopátrát is láthatunk. No de, vissza a drámához, amit Amerikában nem fogadtak túl jól, így nem is ment sokáig a mozikban. Pedig remek jelmezek, pazar díszletek közt kiváló színészek játszanak, csak épp semmi újat nem ad hozzá a Shakespeare-értelmezéshez. 

Monica Bellucci – Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (2002)

Az 1968-as animációs film élőszereplős verziója talán a legjobb Asterix-film, ami színészekkel készült. A sztori tulajdonképpen ugyanaz: Kleopátra fogadást köt Julius Caesárral, hogy felépítenek egy pompás palotát három hét alatt, és akkor Caesarnak el kell ismerni, hogy még mindig az egyiptomiak a legjelentősebb nép. A film kb. hű adaptációja a képregénynek és az animációs filmnek, pár anakronisztikus poénnal megfejelve. Kleopátra szerepében ismét egy szépséget láthatunk, Monica Belluccit, és ezzel teljesen világossá vált, hogy

a filmtörténet elmúlt közel száz éve alatt elsősorban azon volt a hangsúly, hogy Kleopátra külső jegyeit hangsúlyozzák.

Ugyanakkor mindenképp ki kell emelni a Speier Dávid által rímekbe szedett, zseniális magyar szinkront, ami a filmhez készült.

(via Wikipedia, Movieweb, Múlt-kor)