Múlt karácsony – Mi baj lehet egy sziruppal nyakon öntött tündérmesével?

  • Vízer Balázs

Emilia Clarke szupercuki ünnepi magánszámát a kritikusok zöme nem csak lehúzza, de kifejezetten utálja, sok néző mégis nagyon szereti, mert hát ilyen egy karácsonyi film.

Az amúgy nem különösebben cuki London egész biztosan legcukibb helyszínén, Covent Gardenben járunk, ahol az apró, de szintén cuki boltok egyikében dolgozik Kate (Emilia Clarke), akiről két dolgot tudunk meg a bevezetőben: kisgyerekként az egykori Jugoszláviából menekült el, és nagyon szépen tud énekelni. Ám itt manóként dolgozik egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban, ahol vicces, de nagyon giccses és elég fura dolgokat lehet kapni, például zenélő karácsonyi gibbont, és ezek a dolgok kicsit olyanok, mint a Múlt karácsony maga. De ne szaladjunk ennyire előre.

A bolt cuki, a hely cuki, ahogy Kate széles mosolya is, de a lány nagyon nincs rendben. Annyit tudunk, hogy egy súlyos betegség után van, és nem találja magát: albérletéből kitették, mindig más barátjánál pecózik, de azok rendre kiteszik, mert elviselhetetlen, máskor idegen pasasoknál tölti az estét egy kis kocsmázás után, anyukájának pedig nem veszi fel a telefont. Aztán egy nap arra jár egy nagyon, de tényleg nagyon jóképű, kicsit ázsiai srác, Tom (Henry Golding), és minden megváltozik. A férfi megmutatja a város apró csodáit, segít a lánynak felkészülni meghallgatásokra, megtanítja újra élvezni az életet. Aztán eltűnik. Kate várja, várja, majd elkezdi keresni, és a nyomok egy hajléktalanszállóhoz vezetnek, és ha már ott van, a lány, aki közben hazaköltözött nehezen elviselhető édesanyjához, elkezd ott önkénteskedni.

És én abszolút értem, miért nem szeretik a kritikusok a filmet. Mert az egész évben karácsonyi biszbaszokat áruló bolttól kezdve az elegáns környéken, patinás épületben lévő hajléktalanszállóig minden tök valószínűtlen, és mert olyan vaskosan van megfogalmazva minden üzenet, hogy az néha bántó. Például az, hogy el kell fogadnunk a másságot, vagy az, hogy a Brexit rossz – ez az első Brexit-ellenes romcom! -, hogy a családnak össze kell tartania. Itt minden pár vegyes etnikumú – de tényleg, van vagy öt pár, és mind az! -, minden hajléktalan vidám bohém, vannak melegek és tessék megnevezni, mi kell még ide, az mind megvan. Ahogy egy jóindulatú kommentelő megjegyezte: „töményen kapjuk a modern ballib propagandát (lmbtq, migri, diversity is our strength)", "de jó az a szerecsen pasi" stb.”, de a rendező Paul Feig (Koszorúslányok, Női szervek, A kém), a csajos vígjátékok koronázatlan királya egész biztosan nem propagandának szánta mindezt.

Hanem karácsonyi mesének, és az teljesen más kategória, ott sokkal több mindent szabad. A műfaj királya, az Igazából szerelem is egy tömény giccs, mégis mindenki szereti a mai napig – igaz, a Múlt karácsony nagyobb giccs. Ami azért furcsa, mármint az, hogy mekkora giccs, mert a horvát anyukát alakító Emma Thompson jegyzete a forgatókönyvet, aki nem az érzelgősségéről híres, ahogy Paul Feig vígjátékaiban is mindig van egy adag fanyarság, de ez most csak néha bukkan elő, például a Mikulás-boltot vezető Michelle Yeoh személyében. Merthogy vannak nagyon jó pillanatai is a filmnek, hogy aztán megint ránk zúduljon a cukiságcunami, amit Emilia Clarke negédes játéka erősít fel. Érdekes, hogy az angol színészeknek kicsit rángani kezd az arca, ha vígjátékban szerepelnek, olyan tüneteket produkálva, amire más országokban már mentőt hívnak a rokonok, de Emilia cuki, mit csináljon.

És a cukiság sokaknak bűn, másoknak a nap fénypontja, ez már csak így van, és a film az utóbbi csoportnak készült. És George Michael rajongóinak, hiszen a cím is A Last Christmas című számot idézi meg, és aki tudja a dal szövegét, az egy spoilerrel beljebb van.

Értékelés: 5/10

Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!