Tom Cruise már túl van a hatvanon, Brad Pitt idén töltötte be, és Leonardo DiCaprio is hamarosan belép az ötödik ikszbe, de Angelina Jolie, Nicole Kidman vagy Cate Blanchett sem lesz már fiatalabb. A karrierjüket persze nem kell temetni – még ha Pitt már a végjátékra készül is –, hiszen többek közt Meryl Streep, Clint Eastwood vagy Robert Redford példája is bizonyítja, hogy a nyugdíjkorhatár kitolható a végtelenségig.

Érdemes mégis eljátszani a gondolattal, hogy 15-20 év múlva kik lehetnek majd olyan státuszban, mint manapság Cruise vagy DiCaprio. Biztosra persze nem lehet menni, hiszen nagyon sok múlik azon, ki hogyan menedzseli a karrierjét, milyen döntéseket hoz. Tíz éve például még úgy tűnhetett, Jennifer Lawrence-ről fognak szólni a következő évtizedek, a Trónok harca sikereinek csúcsán pedig Emilia Clarke vagy Sophie Turner A-kategóriás státuszára lehetett volna nagyobb pénzeket feltenni – de a jelen állás szerint nem futják be azt a pályát, amit jósoltak nekik. Azt se lehetett előre megtippelni, hogy „az isten is sztárnak teremtette”-kategóriában induló Armie Hammer vagy a lenyűgözően tehetséges Jonathan Majors a botrányaikkal kipontozzák magukat Hollywoodból. A lista ezért inkább arról szól, hogy kiben van meg a potenciál arra, hogy az ígéretes kezdés után képes lehet ugyanazt a szintet tartani, és akár még fejlődni is.

Glen Powell

Powell kakukktojásnak is tűnhet a listán, hiszen több mint húsz éve van a pályán, októberben már közelebb lesz a negyvenhez, mint a harminchoz. A szemfülesebbek 2016-ban, a Richard Linklater-féle Everybody Wants Some!!-ban is felfigyelhettek rá, de az igazi áttörést a későn érő színésznek a Top Gun: Maverick hozta el, ahol neki jutott az a feladat, hogy pofátlanul vagány vadászpilótaként megmentse Tom Cruise főhősét a biztos haláltól.

Powell azóta többször is eljátszotta az „elsőre arrogáns, nagyképű bunkónak tűnő, de valójában szerethető vagány fickó”-szerepét (lásd: Imádlak utálni, Twisters – Végzetes vihar), és azt is bizonyította, hogy kiváló ütemérzéke van a komédiához (A bérgyilkos, aki nem is volt). Már csak az a kérdés, akar-e másban is szerepelni, mint romkomban, rebootban vagy remake-ben, mert a következő filmje is egy 80-as évekbeli klasszikus, a Menekülő ember felújítása lesz.

Zendaya

A 28. születésnapját napokban betöltő Zendaya már most szupersztárnak számít, ami nem garantálja, hogy az lesz 10-20 év múlva is, de jelenleg hibátlanul irányítja a karrierjét. Felváltva szerepel blockbusterekben (Pókember-filmek, Dűne) és szerzői drámákban (Malcolm és Marie, Eufória, Challengers) – a jelenlegi státuszához a legközelebbi összehasonlítási alap talán a '90-es évekbeli Julia Roberts, aki az Acélmagnóliákkal a kritikusok, a Micsoda nő!-vel pedig a nagyközönség elismerését vívta ki.

A jövő is fényesnek tűnik, a Dűne folytatása garantáltan sikeres lesz, de ha nem, azt is kiheveri, mert modellként is aktív, és producerként sem ejtették a fejére: ilyen minőségében, illetve színésznőként állítólag 10 millió dollárt keresett a Challengersszel, többet, mint amennyit egy Marvel-filmért kapott volna.

Paul Mescal

Jó pár olyan fiatal brit színész nevét ismerhettük meg az elmúlt évtizedben, akik ígéretes kezdés után (még) nem tudták megismételni az első sikereiket (lásd: Kit Harrington, Richard Madden, Taron Egerton), de Paul Mescal készen áll rá, hogy szintet lépjen. A Normális emberek című sorozat volt a belépője, majd következett a depressziós apuka szerepe a kritika által körülrajongott Volt egyszer egy nyárban. Sztárrá válásának igazi próbája pedig most novemberben lesz, amikor kiderül, hogy csak a szerzői drámákban tudja uralni a vásznat, vagy megvan benne az a karizma is, ami egy blockbusterhez, konkrétan a Ridley Scott-féle Gladiátor-folytatás főszerepéhez kell.

Sydney Sweeney

Egyes rosszindulatú vélemények szerint az Eufóriával befutott Sydney Sweeney legnagyobb adottsága a külseje, és azóta is csak azt kamatoztatja. A 26 éves színésznő valóban tisztában van vele, hogyan működnek a kereslet-kínálat törvényei, és nem akar szándékosan szürke kisegereket játszani, de ettől még kétségtelenül tehetséges is. A Fehér Lótuszért Emmyre jelölték, és a valós időben játszódó Realityért is begyűjtött pár jelölést. Emellett a munkamorálja is kiemelkedő: már több mint 50 filmben, illetve sorozatban is szerepelt, ráadásul producerként is egyre aktívabb.

Az Eufória és a Fehér Lótusz sikere után 2020-ban elindította saját produkciós cégét, a Fifty-Fifty-t. Ennek az égisze alatt készítette el Glen Powell-lel az Imádlak utálnit, olyan ügyes marketinggel megtámogatva a bemutatót, hogy azt a vonatkozó kurzusokon valószínűleg már tanítják is. Az első önállóan, főszereplőként és producerként is jegyzett filmje, a Szeplőtlen pedig a forgalmazó egyik legnagyobb bevételt hozó bemutatója lett. A szuperhősös műfajba tett kitérőjére (Madame Web) ugyan nem lehet büszke, de a Barbarella remake-jével, amelyet Edgar Wright jegyez majd, valószínűleg kiköszörüli a csorbát.

Austin Butler

Butler úgy néz ki, mint egy mozisztár, de az üdvösséghez ez önmagában még kevés – Los Angeles és környéke tele van jóképű színészjelöltekkel, akik örökre megmaradnak ígéreteknek. A kaliforniai születésű színészre sem talált rá a siker azonnal, már 28 éves volt, amikor Jim Jarmusch (A holtak nem halnak meg) és Tarantino (Volt egyszer egy… Hollywood) is ráosztott egy kisebb szerepet, a nagy áttörést pedig a Baz Luhrmann-féle Elvis film hozta el számára, amelyért Oscarra jelölték. Bár a közösségi médiában kifigurázták, amiért sikerült a forgatás után is benne maradnia Elvis szerepében, a rendezőket ez nem zavarta. A Dűnét adaptáló Denis Villeneuve meglátta benne az ideális Feyd-Rauthát, Jeff Nichols megtette James Dean modern verziójának a Motorosokban, Darren Aronofsky pedig őt választotta következő filmje, a '90-es évek New Yorkjában játszódó Caught Stealing főszerepére. Butlerben megvan minden, amire egy klasszikus hollywoodi A-listás színésznek szüksége van a megjelenéstől a karizmán át a tehetségig, és csak rajta múlik, meddig jut.

Anya Taylor-Joy

A különleges megjelenésű, félig argentin származású színésznő 19 évesen kapta meg első nagy szerepét Robert Eggers horrorjában,  A boszorkányban, és azóta sem tért le erről az útról. Nem a horroréról, hanem a műfaji vonalról. Játszott azóta thrillerben (Üveg, A menü), horror-drámában (Utolsó éjszaka a Sohóban), kosztümös bosszúfilmben (Az Északi), és netflixes sakkdrámában (A vezércsel.) Idén a Mad Max: A harag útja előzményfilmjével, a Furiosával megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítsa, főszereplőként is el tud vinni egy produkciót a hátán, de végül nem rajta múlt a film vártnál gyengébb szereplése. Cserébe megmutatta, hogy az akciójelenetek is jól állnak neki, és a hírek szerint marad továbbra is a zsánereknél, mert legközelebb Scott Derrickson bérgyilkosos románcában (The Gorge) és a Sacrifice című thrillerben fog szerepelni Chris Evans oldalán.

Timothée Chalamet

Timothée Chalamet a Homeland című sorozatban tűnt fel, majd nem sokkal később, alig 18 évesen már együtt dolgozott Christopher Nolannel (Csillagok között), 2017-ben pedig összejött neki az Oscar-jelölés is a Szólíts a neveden-nel.

A most 28 éves színész beleragadhatott volna a „tinilányok ügyeletes vágyálma”-szerepkörébe, de úgy tűnik, hogy elődjéhez, Leonardo DiCaprióhoz hasonlóan neki is sikerül kitörnie ebből a skatulyából. Jelenleg bármihez nyúl, arannyá változik – ő az egyetlen színész, aki az elmúlt évben két megablockbuster főszerepét is eljátszotta: a Wonka és a Dűne második része is 600 millió dollárt felett teljesített.

Úgy tűnik, követi DiCaprio tanácsát, és a Marvel-filmek helyett izgalmas és változatos szerepeket választ; legközelebb Bob Dylan lesz belőle annak a James Mangoldnak a filmjében, aki anno Oscar-jelölésig juttatta Joaquin Phoenixet a Johnny Cash-ről szóló A nyughatatlannal, és nyilván a Dűne 3. része is kasszasiker lesz.

Jenna Ortega

A még mindig csak 21 éves Jenna Ortega már azelőtt is kapott szerepeket, hogy bekopogott hozzá a Netflix – szerepelt többek közt a Szeplőtlen Jane és a Te című sorozatokban – de a Wednesday, a streamingszolgáltató eddigi legnézettebb angol nyelvű sorozata csinált belőle sztárt hetek leforgása alatt. Népszerűségét azonnal franchise-okban kezdte kamatoztatni, két rebootolt Sikoly-filmben is szerepelt, legközelebb pedig a Beetlejuice Beetlejuice-ban láthatjuk.

Az utóbbi időben elkezdte bővíteni is a repertoárját, horror mellett már drámákban is szerepel – más kérdés, hogy a Csábító leckék csak papíron volt jó ötlet – a jövőben pedig feltűnik majd Taika Waititi új sci-fijében (Sony Klara and the Sun), illetve az A24 sötét komédiájában, a Magyarországon forgatott Death of a Unicornban Paul Rudd mellett, és persze készül új évad is Wednesdayből.

Jacob Elordi

A 27 éves ausztrál színész a Netflix A csókfülke című limonádéjával került fel a filmesek térképre, de Ortegával vagy az Eufória-beli kolleginájával, Zendayával ellentétben ő egyelőre nem franchise-ban gondolkodik. Bár egy akciósztár fizikumával rendelkezik (1,96 magas), nem érdeklik az ilyen szerepek. Lehetett volna akár James Gunn új Superman-filmjének a címszereplője, de el sem ment a castingra.

Helyette eljátszotta Elvist Sofia Coppola Priscillájában, komoly drámai szerepet alakított Paul Schrader rendezésében, a Cannes-ban debütált Oh, Canadában, és elvállalta Emerald Fennell provokatív Saltburnjének is a főszerepét. Következő filmjében, a Frankensteinben pedig Guillermo del Toróval dolgozik együtt.

Cailee Spaeny

Ha ez a lista egy évvel ezelőtt készül, a 26 éves színésznő valószínűleg nem kerül fel rá, de azóta bőven bebizonyította, hogy az egyik legígéretesebb hollywoodi tehetség. Még 2018-ban tűnt fel, akkor is több fontos filmben láthattuk, igaz, még csak epizódszerepben – a Tűzgyűrű: Lázadásban, a Húzós éjszaka az El Royale-ban című thrillerben, Az egyenjogú nemben és Adam McKay Alelnökjében.

A szintlépés a 2023-as Priscillával kezdődött, ahol Jacob Elordi oldalán nyújtott elbűvölő alakítást, mint Elvis szerelme. Az idén bemutatott Polgárháborúban egy forrófejű haditudósítót játszott, míg az Alien: Romulusban Sigourney Weaver Ripley-jének nyomdokaiba lépett. A kritikusok többsége mind a három film estében egyetértett abban, hogy ha a produkciók nem is hibátlanok, Spaeny tökéletesen oldotta meg a feladatát – a Priscilláért meg is kapta Velencében a legjobb színésznőnek járó díjat.

Az ugyan elég valószínűtlen, hogy összejöjjön neki minden évben egy ilyen mesterhármas, de ha továbbra is hasonlóan jól választ szerepeket, akkor húsz év múlva is Hollywood élvonalában lesz.

Via: THR