Ha a valóságban nem is, mozgóképes formában ezerrel pörög az ügynökakták feltárása. Az HBO Maxról sokak fájdalmára eltávolított A besúgó című sorozat után itt a Nyugati nyaralás, ami a komédia eszközeivel dolgozza fel a hasonló témát.
Az 1980-as évek közepén játszódó Nyugati nyaralás középpontjában egy tipikus – akkori – magyar család áll: ügyeskedő autószerelő apuka, gondoskodó anyuka, mogorva kamasz lány és egy sakkfenomén kiskamasz fiú. A veszprémi Maurerék évek óta várják az útleveleket, hogy végre elmehessenek egy igazi családi nyaralásra, méghozzá nyugatra, de persze csak amolyan magyarosan, lakókocsival járva be az olasz riviérát. Ám a sors (és a Párt) úgy hozza, hogy Gyurinak, Krisztának, Katicának és Petinek
a Balaton lesz a Riviéra.
Amikor ugyanis a négyből – egyáltalán nem véletlenül – csak három útlevél érkezik meg, a családfőnek az a kiváló ötlete támad (miután egy Németországból hazalátogató disszidens magyar a műhelyében hagyja megőrzésre a luxusautóját), hogy a nyugati nyaralást valósítsák meg a magyar tenger partján, nyugatnémet turistáknak kiadva magukat. Így ahelyett, hogy ők lennének a csóró magyarok nyugaton, kis lopással és csalással ugyan, de játszhatják a gazdag nyugati turistát a Balatonon. Csakhogy amire nem számítanak: a „kölcsönvett” jármű eredeti tulajdonosa miatt nyakig belekeverednek egy hidegháborús kémsztoriba – és természetesen ezen a téren is megpróbálnak helytállni.
A magyar gógyi előtt tisztelgő zseniális alapötletet az alkotók kiválóan görgetik tovább, így a Nyugati nyaralásnak nemcsak az eleje, hanem a teljes cselekménye nagyon jó. Nemcsak a ritmusa van rendben, de minden fordulata a helyén van (ha valamelyik csavart esetleg rutinosabb mozilátogatók ki is találják, a sztori számukra is tartogat pár meglepetést), a párbeszédek szellemesek és pergőek, és a helyzetkomikum mellett a jellemkomikum is tökéletesen ki lett aknázva. Utóbbi miatt a négy főhős egyszerre válik szerethető figurává és olyan igazi vígjátéki karakterré, akit örömmel kacagunk ki, miközben együttérzünk vele.
A parádés forgatókönyvön persze nincs mit csodálkozni, hiszen
és saját rendezésű tévéfilmjei is vannak (MEMO, Egy másik életben). A Lévai Balázs társrendező-producertől származó alapötletet Tasnádi lenyűgöző tehetséggel bontja ki, és iróniával és öniróniával egyszerre játszik rá a minden magyar ember szívét megdobogtató 80-as évek nosztalgiára, miközben parádésan eleveníti fel a mű referenciáit biztosító kedvenceket a Mézga családtól kezdve az Ötvös Csöpi-filmeken át a Lindáig.
A Nyugati nyaralás rendkívül élvezetes keverékét adja a kémfilmnek, a kémfilmparódiának, a komédiának, a történelmi filmnek és a kriminek,
amihez a csodásan megírt forgatókönyv mellett a színészi alakítások is hozzájárulnak. A főbb szerepekben Mészáros Máté (Maurer Gyuri), Pokorny Lia (Kriszta), Szőke Abigél (Katica) és az ifjú Tóth Mátyás (Peti) remekelnek, de a népes mellékszereplői gárda is kiváló teljesítményt nyújt Szervét Tibor párttitkárától kezdve Znamenák István államvédelmi tisztjén át az Orosz Ákos – Ötvös András duó sameszpárosáig; és szinte minden szereplőt fel lehetne sorolni.
A színészek mellett ezért a kiváló színészvezetőnek bizonyuló rendezőt, Tiszeker Dánielt illeti a dicséret, akinek a munkája már ennél korábban, a nulladik pontnál elkezdődött: az alkotó casting directorként kezdte a filmes pályát, és itt is meglátszik, milyen tökéletesen és biztos kézzel választja ki a megfelelő szerepre a megfelelő szereplőt. Legyen szó Péterfy Bori cameójáról dévaj bárénekesnőnek álcázott államvédelmisként vagy a kevésbé ismert (korábban A tanár című sorozatban, illetve a színpadon látott) Katona Péter Dánielnek az Első Emelet-es Kikire hajazó bölcsész szívtiprójáról, szinte sosem nyúl mellé (egyedül Kádár elvtárs biceg egy kicsit, de plusz pont jár a meglepetésvendégért Soltész Rezső szerepében).
A már említett hasonló témájú (drámai) sorozatot, A besúgót sokan elmarasztalták, amiért „túl tökéletesek” (éppen ezért mesterkéltek) voltak a díszletei és a jelmezei, itt azonban – talán mert nem hétköznapi, hanem pont a mindennapokból kiszakadó, „nyaralós” közegben játszódik – semmi sem lehet sok, és abban az értelemben lett tökéletes a korabeli használati tárgyak, berendezések, bútorok és ruhák, frizurák, sminkek alkotta látvány, hogy tökéletesen idézi fel az ábrázolt korszakot, ismét csak jó adag élvezettel toldva meg a nosztalgiafaktort.
Nagyon szívesen írnánk végre valami negatívat is a Nyugati nyaralásról,
hiszen (ahogy a mellékelt ábra is mutatja) nagyon unalmas száz százalékban pozitív kritikát írni, de Tiszekerék munkájába tényleg lehetetlen belekötni. Meglátszik rajta, hogy jól összeszokott alkotók készítették (Lévai Balázs volt a direktor #Sohavégetnemérős és Nagykarácsony című filmjeinek a producere, Tiszeker casting directorként többek közt a Made in Hungariában dolgozott együtt Tasnádival, Pokorny Liát, Orosz Ákost, Mészáros Mátét és Ötvös Andrást pedig a Nagykarácsonyban rendezte). Mivel a Nyugati nyaralás egyértelmű színvonal-emelkedést jelent a #Sohavégetnemérőshöz, de még a Nagykarácsonyhoz képest is, kíváncsian várjuk, mivel rukkol elő legközelebb a Tiszeker–Lévai duó!
