De Kurt Russellt sem hagyná ki a mókából.
Quentin Tarantino már jó néhány éve hajtogatja, hogy a tizedik lesz az utolsó filmje, azaz már csak egyet készít, és kis túlzással, ahányszor csak megszólal, mindig másról beszél. Lelkesen ecsetelte a Kill Bill harmadik részének tervét, egy 18-as karikás Star Treket, a Kutyaszorítóban remake-jét, és ki tudja már, milyen ötletekkel lelkesítette fel a közönséget, talán már ő maga sem tudja számontartani azokat. A hamarosan magyarul is megjelenő Egyszer volt egy... Hollywood regényváltozatát népszerűsítve mostanában sokszor hallunk felőle, és legutóbb, a The Big Picture című podcast vendégeként arról beszélt, hogy a Rambo remake-je instant siker lenne. A címszerepet Adam Drivernek adná, a kisvároska seriffje szerepében pedig Kurt Russellt képzelné el.
Illetve nem is remake: talán kevesen tudják, de a Rambo egy regényadaptáció. David Morell 1972-es Első vér című könyvében a vietnámi veterán pszichésen jóval sérültebb figura, mint a filmben, a sheriff szemszögéből is láthatjuk a történetet, és bármilyen meglepő, sokkal brutálisabb, mint az 1982-es filmváltozat.
Amikor David O. Russell arról beszélt, hogy megcsinálja A harcost, túllépett önmagán és szerzőiségén, és csak egy jó filmet akart csinálni, amit az emberek élvezni fognak. Volt valami igazán üdítő abban, hogy ezt mondja, és ebben a perspektívában is. Ha csupán egy jó filmet akarok csinálni, és tudom, hogy jó is lesz, akkor fogom David Morrell regényét, és filmet forgatok belőle. Ami nem az a film, ami az Első vér alapján készült, mert én a regényt filmesíteném meg. Kurt Russell játszaná a sheriffet, Adam Driver pedig Rambót. Annyira fantasztikus párbeszédek vannak Morrell regényében, hogy ahányszor csak a kezembe veszem, hangosan olvasom. Olyan jó lenne. De most ennél többet akarok csinálni. Ha csak annyi lenne, hogy forgatok egy jó filmet, akkor adott lenne.
Úgy tűnik tehát, utolsó filmjéhez Tarantino nagyobb kihívást keres, mint egy jó könyv adaptációja. Június végén hozta szóba a Kutyaszorítóban remake-jét, de némi töprengés után arra jutott, hogy annak inkább a színpadon lenne a helye.
Nagyszerű színdarab lenne. Arra gondoltam, hogy ha erős az anyag, akkor az bármikor működhet. Időtlennek tűnik. Egy új színészgárdával új életet élhetne. Már csak azért is, mert amikor a Kutyaszorítóbant forgattam, még nem igazán tudtam, hogy mi a fenét csinálok. Most már tudom, mit tehetnék hozzá... Amikor azt fontolgattam, hogy ismét leforgatom, egy csak feketékből álló színészgárdával képzeltem el. Azt hiszem, ez lett volna a csavar, hogy egy teljesen más film legyen belőle.
Tarantino egy ideig még biztosan az idegeinken táncol, míg el nem dönti, mi lesz az utolsó filmje, hiszen azt a bizonyos Star Treket vagy ezt a Rambót nagyon szívesen látnánk, de elég valószínű, hogy egyiket sem fogjuk soha.