Serpico (1973)

A fiatal Frank Serpico egy New York-i rendőrőrsre kerül, ahol becsületesen és törvénytisztelő módon akar dolgozni. Azonban mindenhol korrupcióval, kenőpénzzel és a működési szabályzat által megszabott korlátokkal találkozik. Minden szolgálatban töltött napon be kell látnia, hogy a szervezeten belüli bűnözés szálai egyre feljebb nyúlnak. Franket kollégái egyre ellenségesebben kezelik. Serpico kockára teszi az életét, amikor nem törődik bele a helyzetbe, és egyre elszántabban harcolni kezd az alvilággal. Kiderül, hogy halálos ellenségeket nem a bűnözők, hanem a rendőrök között kell keresnie. Ez Al Pacino talán legjobb szerepe, pedig volt pár kiemelkedő alakítása, de ezt a rendező Sidney Lumet-nek is köszönheti.

Az elnök emberei (1976)

Az 1972-es választások befutójában Bob Woodward (Robert Redford) és Carl Bernstein (Dustin Hoffman), a Washington Post újságírói szabad kezet kapnak szerkesztőjüktől, hogy felfedjék a Watergate botrány részleteit, és a Mély Torok néven elhíresült titokzatos informátor segítségével kinyomozzák Nixon elnök leköszönésének valódi okát. Meglepetésükre az ügy védelmén már több sztárügyvéd is dolgozik, és az a tény, hogy a republikánus pénzalap kezelői nevét és címét találják meg a vádlottal kapcsolatban, tovább növeli gyanújukat. Alan J. Pakula a politikai drámák specialistája volt, és ez legemlékezetesebb műve.

Silkwood (1983)

A megfélemlített, tönkretett és valószínűleg meggyilkolt nő utolsó napja azóta is rejtély. Megannyi jogvédő szervezet tűzte Karen reménytelen küzdelmét zászlajára Amerikában. A film többek között arra a problémára világít rá, hogyan lehet biztonságos védőgátakat felállítani a veszélyes anyagokkal dolgozók egészségének védelmében, hogy még egyszer ne forduljon elő végzetes baleset. Karen esetében a védelmet egy manipulátorkesztyű jelentette volna, amely megóvja a dolgozót attól, hogy bőre közvetlenül érintkezzen a sugárzó anyaggal. Ami ma triviálisnak hangzik, de Mike Nichols filmje egy olyan valódi botrányról szól, ami gyökeresen változtatta meg azt, ahogy a munkaadók bántak munkásaikkal, Meryl Streepet pedig Oscarra jelölték alakításáért.

Kvíz Show (1994)

Robert Redford filmjében nincs politika, nincsenek galád nagyvállalatok, mégis egy olyan valódi csalássorozatról van szó, amelynek leleplezése megrázta Amerikát. A televíziózás hőskorában egy kiesett versenyző megvádolja a legsikeresebb televíziós játék sikeres nyertesét, Charles Van Dorent (Ralph Fiennes), a legkedveltebb magazinok címlap-sztárját. A Yale Egyetem angoltanára hetente feltűnt a képernyőn, sorra-rendre helyes választ adott a legfurcsább kérdésekre, miközben nézők milliói csak miatta ültek le a képernyők elé. Az egész azonban egy jól kitalált és felépített blöff volt. A játék egyik vesztese, akin Van Doren könnyedén túllépett, bizonyos Herbie Stempel (John Turturro) úgy döntött, lerántja a leplet a cselszövésről. A kongresszus által kezdeményezett vizsgálat ki is derítette a keserű igazságot, amely Amerika szerte megrengette a nézők bizalmát.

A bennfentes (1999)

Jeffrey Wigand (Russell Crowe) kutatási és fejlesztési vezetőként dolgozik az egyik legnagyobb dohányipari cégnél. Mikor a vezetés olyan kísérletekbe kezd, amely a nikotinfüggés felgyorsítását célozza, Wigand tiltakozik, amiért kirúgják. Mivel elismert tudósnak és abszolút bennfentesnek számít, tanúvallomása felbecsülhetetlen jelentőséggel bír az évszázad legnagyobb perében, amit a dohánygyárak ellen indítottak. Lowell Bergman (Al Pacino) dörzsölt tévés riporternek sikerül rávennie a megtört embert, hogy álljon a nyilvánosság elé, a mindenható dohánygyárak könyörtelen támadására azonban már nem tudja felkészíteni. Mindez Michael Mann rendezésében!

Erin Brockovich - Zűrös természet (2000)

Íme, a kihagyhatatlan darab a listáról! A háromgyermekes Erin (Julia Roberts) állást kap egy idős kisvárosi ügyvédnél, és a jogban különben járatlan nő egy nap ráakad néhány, a telekkönyvi iratok közé helyezett orvosi leletre. Nem érti az összefüggéseket, ezért nyomozni kezd. Hamarosan hihetetlen következtetésekre jut: egy óriáscég gátlástalanul szennyezi egy kisváros vízkészletét, ami súlyos betegségeket okoz az ott lakók körében. Házról házra járva több mint hatszáz panaszos aláírását gyűjti össze, és főnökével karöltve megnyeri az USA történetében pereskedés útján kifizetett, akkor legnagyobbnak számító anyagi kárpótlást: 333 millió dollárt.  Steven Soderbergh és a film egy Oscar-hoz, egy Golden Globe-hoz és egy BAFTA-díjhoz juttatták Robertset.

Az informátor! (2009)

Íme, a kakukktojás: Steven Soderbergh egy valódi nagy botrányról és egy igazi leleplezőről készített filmet, ám hősünk nem hős, sőt! Mark Whitacre (a bajuszos, nagyszerű Matt Damon) az egyik agráripari óriáscég vezető beosztású munkatársa, akit megkeres az FBI: az iparág illegális áregyeztetési és egyéb machinációiról akarnak tudni. A bizonyítékok megszerzése érdekében Whitacre beleegyezik, hogy bedrótozzák és felkamerázzák. Ám a hazugságoknak lassan se vége, se hossza, és bár valóban segít a leleplezésben, egy idő után már senki sem tudja eldönteni, mi az igazság, és mi a férfi élénk fantáziájának a szüleménye, és úgy tűnik, hősünk informátori státuszában milliókat sikkasztott, és arra hajtott, hogy a lebuktatott vezetőség helyére lépjen.

Spotlight - Egy nyomozás részletei (2015)

Irodából ezerféle van, a legnagyobb nyüzsgést azonban egy újság szerkesztősége képes produkálni. Ilyen újság a valóban létező Boston Globe, amelynek oknyomozó részlege tárta fel és robbantotta ki a katolikus egyház legnagyobb modernkori botrányát. Tom McCarthy rendezőt azonban nem csupán a botrány érdekelte, hanem a klasszikus újságírói munka folyamata is, még a számítógép előtti időkből, amikor még valódi archívumok mikrofilmjeiből halászták ki az információt, amikor kis kocsikkal jártak körbe az iratokkal, és amikor mobiltelefon nélkül kellett mindent elintézni. Mindezt olyan színészekkel, mint Michael Keaton, Mark Ruffalo vagy Rachel McAdams, és nem véletlen, hogy a Spotlight elnyerte a legjobb filmnek és legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart!

A Pentagon titkai (2017)

1971 júniusában hatalmas botrány rázza meg az Amerikai Egyesült Államokat: a The New York Times részleteket közöl egy szigorúan titkos jelentésből, amely szerint a kormány félrevezette a közvéleményt a vietnami háborúval kapcsolatban. Miután a bíróság leállíttatja az anyagok közzétételét, az iratokat kiszivárogtató katonai elemző a The Washington Posthoz fordul. A női laptulajdonosként még kuriózumnak számító Katherine Graham (Meryl Streep) úgy dönt, hogy kiáll a sajtószabadság mellett, elhivatott főszerkesztőjével (Tom Hanks) egészen a Legfelsőbb Bíróságig elmennek, hogy a háború értelmetlenségét leleplező "Pentagon-iratok" nyilvánosságra kerülhessenek. Steven Spielberg ugyan nem döntötte le a Pentagont, de nagyon izgalmas történetet mesél el.

A nagy dobás (2016)

Adam McKay nem valakit, vagy egy bizonyos érdekcsoportot, nagyvállalatokat vagy politikusokat leplez le, hanem egy egész rendszert, miközben filmjét ironikus módon sikertörténetbe csomagolja. Amikor négy kívülálló észrevette azt, amit a nagy bankok, a média és a kormány nem akart észrevenni - a gazdaság 2008-ban be is következő globális összeomlását -, támadt egy ötletük. Bátor befektetésük a modern pénzügyi világ sötét bugyraiba viszi őket, ahol meg kell kérdőjelezniük mindenkit és mindent. Mindez persze jutalomjáték Christian Bale, Ryan Gosling, Steve Carell és Brad Pitt számára – utóbbi egyébként producer is volt, a forgatókönyvre pedig Oscart adtak.