Biztos mindenki érezte már, milyen kínos, amikor egy magyar filmes imitálni próbál valamilyen jellemzően nyugati zsánert, és az egész nagyon izzadságszagúra sikerül. Na most nem ezekről a próbálkozásokról fogunk beszélni, hanem azokról, amikor vérprofi, szórakoztató, már-már tökéletes utánzatok születtek.
Klasszikus kémfilm: Fotó Háber (1963)
A magyar film 1949-es államosítását követően annak ellenére is történtek próbálkozások a bűnfilmes műfajok terepén, hogy a szocialista világképbe nem fértek bele holmi furfangos detektívek, mivel a bűnözőt elkapni kizárólag a hivatalos szervek feladata volt. Az ötvenes években ennek szellemében az ún. szabotázsfilm zsánere terjedt el: ez az a műfaj, amely a leginkább emlékeztet a kémfilmére, hiszen a szabotőr általában nyugati ügynök vagy a hanyatló nyugatnak dolgozó kém.
Az első igazi klasszikus kémfilmre 1963-ig kellett várni: ekkor mutatták be Várkonyi Zoltán Fotó Háberét.
A sztori szerint egy belvárosi fényképész üzletében gyanús tevékenység folyik. Csíky Gábor elhárító tiszt (Latinovits Zoltán) beépül a titkos objektumokat fotózó kémszervezetbe, és a következő akcióban már ő is részt vesz. Háber (Szakáts Miklós) fiatal kollégájával, Annival (Ruttkai Éva) figyelteti Csíkyt – Anni azonban beleszeret a férfiba, és félrevezető anyagot küld ki külföldre… Az érdekes módon az Oroszországból szeretettel című Bond-mozi premierjének évében bemutatott Fotó Háber olyan jól használja a kötelező műfaji kellékeket, hogy az minden bizonnyal kárpótlást jelentett a minden nyugati kémfilmtől, így a 007-es opusoktól is eltiltott korabeli nézőnek.
Agatha Christie magyar módra: Kártyavár (1968)
1968 nagy éve volt a magyar kriminek, hiszen – ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk – az 1949-es államosítást követő közel húszéves hiátus után két vérbeli magyar bűnügyi filmet is bemutattak a mozik: az egyikről már a múltkor írtunk, ez volt A Hamis Izabella című klasszikus nyomozós krimi, a másik pedig ugyanebbe a műfajba tartozik, de azon belül is kifejezetten a máig rendkívül népszerű, a krimi nagyasszonya, Agatha Christie által teremtett alműfajt valósítja meg. Ez a Hintsch György (A veréb is madár, Hét tonna dollár) által rendezett Kártyavár, amelyben Barta nyomozó (Kálmán György) Keller professzor meggyilkolása ügyében nyomoz. Az orvosprofesszort a saját villájában lőtték agyon, már egy éve.
Barta elmegy a rokonokkal a sírkőavatásra, de ezzel sem jut előbbre. A Keller villában tetten éri Puckner professzort (Páger Antal), Keller közvetlen munkatársát, amint Keller iratai között kutat. Barta próbálja leszűkíteni a gyanúsítottak körét, amikor Keller házvezetőnőjét meggyilkolják. A Kártyavár nemcsak impozáns szereposztása (Törőcsik! Latinovits! Ruttkai! Bodrogi! Kállai! Pécsi! Gobbi!) miatt maradt a mai napig is élvezhető, de azért is, mert a kor szokásától eltérően
(ez sajnos még A Hamis Izabellából sem hiányzott), hanem az alkotók tényleg Christie szellemében forgattak egy igazán hangulatos kis krimit.
Előző cikkünk
Bizonyos filmes műfajok hagyományosan idegenek a magyar filmtől, ám ez nem jelenti azt, hogy egy-egy tehetséges alkotónak ne sikerült volna nyugati mintára tökéletesen megvalósítania a mi verziónkat belőle – ami úgy a miénk, hogy egy kicsit sem sárga, és egy kicsit sem savanyú. Mutatjuk a legjobban sikerült kísérleteket!
Tovább
Nyomozós thriller: Az áldozat (1980)
Dobray György a Szerelem első vériggel nemcsak a tinifilm műfaját honosította meg hazánkban, de neki köszönhetjük a Hetedik- vagy A bárányok hallgatnak-szerű (pontosabban, mivel azok később készültek, azokat megelőlegező) nyomozós pszichothrillerét is. Az 1980-as Az áldozat ráadásul kifejezetten tudományosan közelít a témához, és azt a szintén elsősorban hollywoodi forrásokban látott elméletet,
a viktimológiát teszi a cselekmény fókuszába,
amely szerint a sorozatgyilkos nemcsak ugyanazzal a módszerrel végez áldozataival, de az áldozatokban is sok a hasonlóság.
A Reviczky Gábor által játszott fiatal nyomozó, Kristály Zoltán biztos benne, hogy ha sikerül megtalálnia ezeket a hasonlóságokat, sikerül szűkíteni az áldozatok körét is – ezzel pedig lépéselőnybe kerülhet. A módszert már többen kutatták, és elméleteket állítottak fel, de a gyakorlatban még nem sikerült eredményesen alkalmazni. Ezért amikor a városban egy sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait, Kristály nemcsak az elkövetőnek, de a lehetséges áldozatoknak is a nyomába ered. Dobray alkotásának a már említett mellett további érdeme, hogy Az áldozatban egyúttal megágyaz a magyar giallónak, ennek az olasz műfajhibridnek is (ebben a filmtípusban a hangsúly a zsigeri hatásokon van, és általában a szex a gyilkosságok fő mozgatórugója).
Politikai thriller: Gyertek el a névnapomra (1983)
Az egyik legnagyobb magyar rendezőként tisztelt Fábri Zoltán utolsó munkájában – amely Karinthy Ferenc Házszentelő című drámája alapján készült – a hetvenes évek társadalmába ágyazva, egy újságírónő nyomozása során tárul fel egy gyilkossági ügy. A kisváros gazdasági és politikai hatalmasságai László-napi ünneplésre gyűlnek össze egy luxusvillában. Eleinte minden a szokásos koreográfia szerint zajlik, ám ezúttal a kanmurit egy incidens zavarja meg. Bíró Andrea (Herczeg Csilla) barátja (Mácsai Pál) kíséretében bejelenti édesapjának, a Vasmű igazgatójának (Mádi Szabó Gábor), hogy elköltözik otthonról. Bíró egy keze ügyébe akadt vadászfegyverrel felindultságában meglövi a fiút. A jelenlévők véletlen balesetként állítják be az esetet.
Péteri Luca, a helybeli lap újságírója (Piros Ildikó) az akadályok és életveszélyes fenyegetések ellenére nyomozni kezd az ügyben… A Gyertek el a névnapomra szocialista politikai thrillere nem elsősorban a krimiszál miatt bizonyult maradandó alkotásnak, hanem azért, mert rendszerkritikusan és húsba vágóan hitelesen ábrázolja a dőzsölő szoci kiskirályok mai szemnek is hátborzongatóan ismerős világát, a csak a saját üzelmeikkel törődő hatalmasok univerzumát, s az átlagember kiábrándultságát annak hatására, hogy a mindenkori kiskirályok bármit eltussolhatnak.
Nyomasztó belegondolni, hogy néhány minimális változtatást leszámítva Fábri műve akár ma is játszódhatna.
Túszejtős thriller: Túsztörténet (1989)
Egy határ menti kisvárosban a helyi határőrparancsnok két kamasz fia lopott fegyverrel túszul ejt tizennyolc lányt a kollégiumban. Azért szánták el magukat erre a kétségbeesett tettre, mert apjuk beosztása miatt nem kaphatnak nyugati útlevelet.
A rendőrség lezárja a várost, a kollégiumot különleges osztag veszi körül. A villámgyorsan megvalósíthatónak vélt akcióból öt nap lesz…
Gazdag Gyula (Sípoló macskakő, Bástyasétány hetvennégy) igaz történeten alapuló rendezése (az eset 1973-ban történt, Balassagyarmaton, de a rendszerváltásig, hogy, hogy nem, csak kevés részletet lehetett róla tudni) A szerelem első vérig és folytatása miatt a kor szexszimbólumává vált, ezúttal kopaszra borotvált Berencsi Attila, vagyis Beri Ary főszereplésével és kifejezetten megrázó alakításával, Ragályi Elemér sötétre komponált, impresszív képeivel és egy igazi hollywoodi túsztörténet izgalmával meséli el a sztorit, így nekünk, magyaroknak is van egy olyan túszejtős thrillerünk, ami úgy a miénk, hogy egy kicsit sem sárga, és egy kicsit sem savanyú.
Ez is érdekelhet
A Jodie Foster rendezte Pénzes cápa a pénzügyi guru George Clooney túszul ejtésének története, de a mozivásznon raboltak már el egy egész követséget, hajó legénységét, nagyszájú banki alkalmazottakat és egy fél lánykollégiumot is.
Tovább
Szabad szájú animációs film a South Park nyomdokain: Nyócker (2004)
A budapesti dzsungel mélyén, a VIII. kerületben egy csapat gyerek, cigányok, magyarok, egy kínai és egy arab arra szövetkezik, hogy a lehető leggyorsabban rengeteg pénzt állítson elő. Szegénység, kurvák, stricik, gravitáció, tér és idő nem számít. A kölykök egy zseniális ötlet segítségével visszarepülnek az időben, és a földtörténet őskorában olajat fakasztanak a leölt mamutok hulláiból. A „nyócker” alatt így hatalmas olajmező képződik, és a gyerekek pillanatok alatt mesés gazdagságra tesznek szert. A hirtelen felbukkanó rengeteg olaj azonban zavart okoz a világgazdaság gépezetében, és a nagyhatalmak nyomozásba kezdenek…
Gauder Áron (akinek legújabb, Kojot négy lelke című animációs filmje Magyarország jövő évi Oscar-nevezése) nemcsak szókimondó szövegeivel és azzal idézi meg Trey Parker és Matt Stone 1997 óta töretlen sikerrel futó sorozatát, hogy kisiskolás közegben játszódik, hanem egészen abszurd, mégis tökéletesen működő sztorijával is (a forgatókönyv Orsós László Jakab, a Damage néven alkotó Bari Máriusz és Nagy Viktor munkája).
Gengszterfilm: A Viszkis (2017)
A Túsztörténethez hasonlóan szintén valós események alapján, ízig-vérig magyarországi sztoriból forgatott a Kontroll-lal híressé vált, azóta Hollywoodban filmező Antal Nimród: a tévesen a magyar Robin Hoodként aposztrofált Ambrus Attila egykori jégkorongozó, azaz már tevékenykedése közben erősen romantizált-idealizált nevén a Viszkis rabló hat éven át mintegy 29 pénzintézetet, postahivatalt és utazási irodát rabolt ki, és ezzel kivívta a magyar közvélemény rajongását.
És amilyen népszerű volt még aktív korában a Viszkis, olyan népszerű lett a kalandjairól szóló film is:
Magyarországon 328 ezren látták, és megvásárolták az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Portugáliában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában, Törökországban és Lengyelországban történő forgalmazásra is.
Az Egyesült Államokból kétszeresen is hazatérő (egyszer kamaszként a Színművészeti Főiskolára, egyszer a hollywoodi karrier után A Viszkis miatt) Antal Nimród pedig igen szimbolikusan egy olyan műfajt honosított meg nálunk a tengerentúlról, amire nem kevesebb mint 85 évet kellett várni, hiszen az amerikai gengszterfilm „karriergengszter” szubzsánere az 1932-es A sebhelyes arcúval kezdődött. Mondjuk egy olyan gengszter, aki fügét mutat a rendfenntartásnak, minden bizonnyal többszörös cenzúra alá esett volna a Kádár-korban (de még talán a Horthy-korszakban is!), viszont az alkotó műve azóta is egy szál magában áll a magyar filmtörténetben. Antal további diadala pedig, hogy magyar filmtől merőben szokatlan módon A Viszkisnek az akciójelenetei is kiválóan működnek.
Ez is érdekelhet
Bár a héten a mozikba került A tökéletes gyilkos aligha kerül be a nagy klasszikusok közé, de egy jó is listához volt miből válogatni. Kémfilm, krimi, vígjáték, akad mindből.
Tovább
Skandináv hangulatú bűnfilm: Valan – Az angyalok völgye (2019)
Péter (Krisztik Csaba) nagyvárosi rendőrként emberkereskedők után nyomoz Brassóban. Az életét annak szenteli, hogy eltűnt lányokat találjon meg. Minden megmentett lányban valahol a saját húgát, Julit látja. Julinak huszonkét évvel ezelőtt nyoma veszett szülővárosukban, a romániai forradalom káoszában felbolydult Valanban. Péter egy telefonhívás miatt kénytelen visszatérni az erdélyi bányavárosba, amikor felmerül a gyanúja, hogy testvére holtteste került elő a hófödte fenyvesek között. A múltba vezető nyomozás útvesztőjében a férfinak nemcsak a várost fojtogató bűnözéssel kell megküzdenie, hanem saját démonaival is.
Bagota Béla első nagyjátékfilmje egyszerre feszült és szívszorító lélektani krimi, teljesen új hang a magyar filmművészetben – ám csak ott, hiszen havas helyszíneivel és ehhez passzoló nyomasztó hangulatával erősen megidézi a skandináv bűnfilmeket, amelyekben jellemzően szintén kibogozhatatlanul keveredik össze a felkavaró gyilkossági ügyben nyomozó figura szakmai és magánélete.
„Egy jó magyar krimiért Erdélybe kell menni”
– írtuk annak idején a filmről szóló kritikánk címében, és ez azóta is igaz, mert sajnos azóta sem készült ennyire jó és ennyire különleges atmoszférájú bűnügyi film hazánkban.
Olvasd el a filmről írt kritikánkat is!
Azért az a havas erdélyi táj elég jó háttérként szolgál egy sötét bűntörténethez, ami egy kicsit skandináv, egy kicsit magyar, egy kicsit pedig román, és nagyon izgalmas.
Tovább