A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszújával a norvég rendezőpáros a legmélyebb gödörből rángatta ki a franchise-t. Ugyan nem újították meg, de a működő elemeiből egy bitang szórakoztató kalandfilmet raktak össze - és nagy meglepetésre még Johnny Depp is vicces.
Kinek ajánljuk: Mindenkinek! A franchise ötödik része pörgős, vicces, nagyon látványos, és még zombicápák is vannak benne!
Amilyen jól indult 2003-ban a sorozat, olyan mélyen állt bele a földbe. A Fekete Gyöngy átka egy játékos, üde kalandfilm volt, ám a folytatásokban a tipikus rossz szokást követték: minden nagyobb lett, és míg a Holtak kincsénél ez még nagyjából működött (a Bolygó hollandi és a kraken valami zseniálisak), a Világ végén már az érthetetlenségig túlkomplikált lett. A franchise látványosan megfáradt, azután a negyedik rész rögtön a mélységbe is taszította, és nem csak a nézők unták, hanem érezhetően az alkotók is. Kisszerű volt, pocsékul összeválogatott színészekkel, egy iszonyatosan kínos románccal, és addigra már Johnny Depp is annyira unottan játszotta Jack Sparrow szerepét, hogy rossz volt nézni.
Ezek után a bejelentés, hogy folytatják a kalózos kalandokat, meglepő volt, de inkább szánalmas. Johnny Depp is már annyiszor leszerepelt, hogy legújabban már a kutya sem kíváncsi rá. A marketing is ennek megfelelően alakult: viszonylag későn érkeztek az első előzetesek, el is ámultunk, hogy jé, ez is jön, aztán az elmúlt hónapban egyszeriben mindent rázúdítottak a fejünkre.
És megcsinálták - bár a norvég rendezőpáros azért adhatott okot némi reményre (már akit érdekelt), hiszen Joachim Rønning és Espen Sandberg Kon-Tikije elég izgalmasan mutatta be Thor Heyerdahl és bátor csapatának legendás expedícióját. A Salazar bosszújában nem érezni a blockbusterek folytatásainak görcsét, nagyon helyesen, hiszen a negyedik rész után gyakorlatilag semmi vesztenivalójuk nem maradt.
Az új kalandban a Bolygó hollandi kapitányává vált Will Turner fia már felnőtt, és mindenáron meg akarja szerezni Poszeidón legendás szigonyát, mert a hiedelem szerint azzal minden tengeri átkot meg lehet törni, így kiszabadíthatná apját a tenger fogságából. Közben felbukkan egészen groteszkül leamortizálódott robbantott-vízihulla legénysége élén az egykori kalózvadász, Salazar, hogy bosszút álljon Jack Sparrow-n, ugyanis az azóta erősen levitézlett kalóz még zsenge, kanászbajszos korában becsalta a hajóját az elátkozott Ördög Háromszögébe, Salazar pedig hajóstól ott pusztult. Közben egy fiatal lány is az apjától örökölt naplóval, szigorúan a tudományra hagyatkozva szintén a szigonyt keresi.
Jack belépői elég erősek szoktak lenni, és talán a mostani a legviccesebb. Ebben a kalandban nagyobb tróger, mint bármikor, de persze ugyanolyan idióta - és ami a legmeglepőbb, hogy Johnny Depp végre ismét vicces. Javier Bardem nagyjából olyasmi főgonosz, mint amilyen az első részben Barbossa (aki végre nem csak kallódik, hanem fontos szerepet kap) volt, az új srác (Brenton Thwaites) ugyanolyan, mint Orlando Bloom volt, azaz semmilyen, viszont a színtelen-szagtalan Keira Knightley után a vagány tudóslány (Kaya Scodelario - Az útvesztő) figurája sokat dob a szedett-vedett csapaton.
A film végig pörög, nincsenek üresjáratok, nincs szenvelgés, sem romantikázás. Már rögtön a legelején beindul egy iszonyúan vicces bankrablással, és meg sem áll a nagy fináléig. Ja, és közben még felbukkan néhány zombicápa is! A Salazar bosszúja ha nem is jobb, mint az első rész, szorosan ott van mögötte.
(Érdemes végigülni a filmet, mert a stáblista után is van egy jelenet.)
Értékelés: 8/10
