Péter Dávid megmondja

Vigyázz! „Ingyenes tartalom”

Ami egyszer felkerült a netre, az ingyen felhasználható? Fizetni kellene az olvasásért? Kerüljön pénzbe az, ami bárki számára elérhető? Mennyibe kerül egy bit? Két bekezdés hány forint? Hány kiló vödrös naranccsal egyenlő egy egyórás podcast?

Friderikusz Sándor "sajtósa" megbolygatta az állóvizet, előidézte a vihart a biliben, belefingott a nullás lisztbe, amikor azt részletezte, hogy azok, akik nem fizetnek a tartalomfogyasztásért, azok tulajdonképpen kiflitolvajok. Ezzel sikerült elég sok ember lelkivilágába szügyig belegázolni. A sajtós sajnálattal vette tudomásul, hogy a sokmilliós produkció sem támogatói oldalról, sem szponzori pénzekből, sem YouTube-hirdetésekből nem termelt őrült bevételeket. A stúdió kialakításának, a műsor gyártásának költségét amúgy kicsit soknak érzik a Média1 által megkeresett tartalomgyártó podcasterek. De ez igazából lényegtelen is. Maradjunk az ingyenes tartalomfogyasztás és a kiflilopás párhuzamánál. 

DISCLAIMER 1: A legjobb lett volna ezt az egészet Friderikusz Sándorral megbeszélni egy podcast formájában, de nem reagált megkeresésemre, így alábbiakban az én elméletem következik a témával kapcsolatban. 
DISCLAIMER 2: Csütörtökön Friderikusz Sándor egy külön videóban kért elnézést a kiflis hasonlatért, mivel az sokaknak rosszul eshetett.

Kezdjük is kérdéssel? Ezt olvasva úgy érzed, hogy elloptál egy kiflit? Nem hinném. Amúgy rossz is ez a kiflitolvajos hasonlat, mert egy online tartalmat nem lehet kilóra lemérni, mint az akciós vödrös narancsot a szupermarketben. A költő itt talán arra gondolt, hogy aki ingyen olvassa, hallgatja a Friderikusz Podcastot, az konkrétan kiveszi Friderikusz Sándor szájából a kenyeret. De ez érvényes minden online elérhető ingyenes kontentre: ha nem fizetsz a tartalomért, akkor a tartalomgyártónak nem lesz bevétele, nem lesz pénze arra, hogy ételt tudjon venni magának.

Aki ilyen üzleti modellre alapozza a vállalkozását, annak számolnia kell azzal is, hogy adott esetben a projekt mikor lesz nyereséges. Mennyi tartaléka van, és az mennyi időre elég, hogy nulla forint bevétel mellett is tudja gyártani a tartalmat. Ezt egy kockás füzetben le lehet vezetni, nem kell hozzá közgáz phd. Itt valahol nagyon elment a matek, amit talán nem a legszebb dolog a tartalomfogyasztók nyakába varrni.

 

 

Friderikusz Podcastjai hatalmas nézettséggel rendelkeznek a YouTube-on, tehát a formátum sikeres. Ez persze nem egyenesen arányos azzal, hogy a hirdetési bevétele milliókat hoz. (Meg lehet nézni, hogy a videózásból élő YouTuberek mennyi tartalmat csinálnak, és azzal mennyit keresnek...) Ez mondjuk annak köszönhető, hogy a YouTube-nak maga felé hajlik a keze, amikor a hirdetések utáni bevételt meg kell osztani a tartalomgyártóval. A Blikknek adott nyilatkozat szerint a támogatói felületen nagyjából 1,5 millió forintot sikerült szereznie a Friderikusz Podcastnak, tehát vannak támogatók, csak ezek szerint nem elegendően. És itt jön a képbe az, hogy ha ezek a videók csak azok számára lennének láthatók, akik fizetnek is érte, akkor nem lenne százezres megtekintésű tartalma a YouTube-on. Így, hogy ingyen meg lehet nézni, látszik a műsor sikeressége, tehát egyszer akár még el is lehet adni a formátumot mondjuk egy tévének, egy online lapnak, esetleg egy rádiónak. Vagy! Ha nem lenne nyilvánosan elérhető a podcast, akkor a potenciális hirdetők se látnák, hogy adott esetben egy adásban elhelyezett termék, promóciós reklám nézők százezreihez eljuthat.

De amúgy mennyire ingyenes ez a tartalom? Röviden: semennyire. Nagyon sarkos példa, de attól még igaz, hogy nem konkrétan a tartalomgyártónak, de minden "ingyenes" tartalomért fizetni kell. Egy online cikk elolvasásához, egy podcast meghallgatásához, egy videó megnézéséhez kell egy eszköz, amin ezt meg lehet tenni. Kell hozzá áram. Sőt! Internet sem árt. Ahhoz, hogy tévét tudjunk nézni, kell egy tévé, kell tévé előfizetés és még az áramszámlát is be kell fizetni. Ebből a műsort készítő adók nem kapnak olyan sokat, hisz, a kereskedelmi tévéket nézzük, akkor leginkább a reklámokból beszedett bevételből kell gazdálkodniuk. A reklámidőben levetített reklám alapján megvett mosópor sem a tévéhez csorog vissza. Közvetlenül nem. Csak közvetve, hisz legközelebb talán megint fog hirdetni az adott mosóporos cég, ha sikeres volt a kampánya. Tehát valahol, valahogy, valakinek így vagy úgy de fizetnie a tartalomért.

Végül egy kérdéssel zárnék. Ha egy műsorvezető készít a tévében egy műsort, amiért ő ezért cserébe pénzt kap, majd az elkészült produkciót az adott csatorna levetíti a tévében, amit a nézők ingyen megnézhetnek, akkor az vajon ugyanúgy kiflilopásnak minősül?