Jelenleg is zajlik az Egyesült Királyság egyik ikonikus sporteseménye, a snooker-világbajnokság, gondoltuk kicsit közelebb hozzuk olvasóinknak ezt az igazán nyugis, de annál sokszínűbb biliárdjátékot.
A Magyarországon is már jónéhány éve rendszeresnek mondható snookerközvetítéseknek hála, igencsak erős követőtábort alakított ki nálunk is a sportág. Magáról a sportágról, de a közel száz éves múltra visszatekintő vébéről is kigyűjtöttünk néhány érdekességet, amik közül többet talán még az igazán fanatikus snookerrajongók sem tudtak.És talán azok is még inkább kedvet kapnak a nézéséhez és/vagy kipróbálásához, akik eddig csak felületesen találkoztak vele vagy még annyira sem.
1. Miből ered a snooker kifejezés?
Azt a sportágban jártasak közül sokan tudhatják, hogy a snooker nem az óriási hagyományokkal rendelkező Nagy-Britanniából származik, hanem az akkor még gyarmatként számon tartott Indiából. Az 1870-80-as években fejlesztettek ki brit katonatisztek, élükön Sir Neville Chamberlain-nel.
A snooker eleve egy szituáció megnevezése magában a játékban, amikor az egyik játékos olyan helyzetbe hozza ellenfelét, hogy annak a fehérrel eltalálandó golyója takarásban legyen egy másik által. Egy ilyen helyzet igencsak sok nehézséget tud okozni, amely könnyen hibás lökést eredményezhet. Nem véletlen, hogy a Chamberlaintől származó kifejezés
eredetileg a brit hadsereg újoncaira vonatkozott, utalva tapasztalatlanságukra.
2. Mennyi pont is igazából a maximum break?
A snookersport „Szent Grálja”, ha valaki meglöki a hőn áhított maximum break-et. Ez 147 pontot jelent megszakítás nélkül, vagyis mind a 15 piros (1 pont) után ún. színes golyóként egyaránt a legtöbb pontot (7) érő feketét helyezi el valamelyik lyukban a játékos. Az így megszerezhető 120 pont mellé jön az a 27, amelyet a hat színes értékének megfelelő sorrendű belökése tartalmaz.
A sportág történelme során eddig 175 hivatalos maximum született, ugyanakkor nem a 147 a legtöbb pont, amennyit sorozatban szerezni lehet. Van ugyanis az ún. freeball szabálya, amellyel a break elején plusz 8 pontot is lehet szerezni, így akár 155 is lehet a frame (snookerben a játék/game megnevezése) végén elért végső pontszám. Ilyenre hivatalos mérkőzésen még nem volt példa, edzőmeccsen viszont például tavaly nyáron érte el ezt a különleges tettet a thaiföldi Thepchaiya Un-Nooh, ami rögzítettek is egy biztonsági kamerával. És bár tétre menő találkozón 155-ös break még nem született, 147-nél nagyobb már igen, ugyanis a skót Jamie Burnett egy 148-asat lökött még a 2004-es Egyesült Királyság Bajnokságának selejtezőjében.
3. A leggyorsabb és a leglassabb
A snooker nevezetes arról, hogy igencsak képesek elhúzódni a mérkőzések, és akár órákon keresztül tartanak. Nos, nem egyszer volt már olyan, hogy egy hivatalos összecsapás egyetlen frame-je is több mint 1 órán keresztül zajlott, amiből akár több mint tízet is lejátszanak egyhuzamban. Ilyen téren a rekord a korábbi világbajnok Shaun Murphy és a szintén angol Dave Harold nevéhez fűződik, akik a 2008-as China Openen egy 93 perces partiba bonyolódtak bele, ami végül előbbi játékos nemcsak frame-, hanem meccsgyőzelmét is hozta.
Persze véglet a másik oldalon is van a sportág hosszú történelméből. Főleg a modern snooker képviselői hoztak magukkal szórakoztató, lendületes támadójátékot. Sokuk éppen gyorsaságáról kapta a becenevét, ilyen a Tornádóként ismert máltai Tony Drago, aki 2009-ben egy
alig 3 perc alatt lejátszott frame-mel minden idők leggyorsabbját produkálta.
E tekintetben természetesen szintén megkerülhetetlen személy a snooker legendás alakja, a Rakétaként elkeresztelt Ronnie O’Sullivan, aki az 1997-es világbajnokságon a már említett maximum break-et lökte meg 5 perc 20 másodperc alatt! Íme:
4. A Legyőzhetetlen
Szintén különleges csúcs kötődik az angol Joe Davis nevéhez, aki a snooker történetének első világbajnokaként (1927), illetve a sportág első korszakos alakjaként összesen 15 világbajnoki címet szerzett, amit nem meglepő módon máig még csak meg sem közelített senki. Ami viszont ezt még különlegesebbé teszi, hogy rekordszámú elsőségét csak a második világháború szakította meg, legyőzni viszont senki nem tudta őt egyetlen vb-kiírás alkalmával sem. Így mikor 1946-ban 15. alkalommal is bajnokká koronázták, veretlenül intett búcsút a világbajnokságoknak, miközben magát a snookert még jó 20 évig űzte profi játékosként. Erre lehet csak igazán mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni.
5. A „nyugdíjas” vb-elődöntős és egy családi tragédia kapcsolata
Joe testvére, Fred Davis is szépen gyűjtögette a vb-címeket a sportág hőskorában. Ő szám szerint nyolcig jutott, ami szintén több, mint amennyit a modern érában bárki szerzett eddig. 1978-ban már nem kevesebb, mint 22 év telt el utolsó győzelme óta, azonban 64(!) évesen csodaszámba menő bravúrral újra bejutott a legjobb négy közé. Elődöntős szereplése pedig olyan sokkolóan hatott rekordbajnok bátyjára, hogy talán emiatt is kapott rohamot a meccs másnapján, és hosszas műtétje ellenére néhány hónappal később el is hunyt egy mellkasi fertőzés következtében.
6. Made in China
Fred Davis ’78-as elődöntője a legendás helyszínen, a Crucible Színházban történt meg, amely 1977 óta állandó helyszíne a snooker-világbajnokságnak. 2027-ig egészen biztosan ez a létesítmény ad otthont az eseménynek, ugyanakkor Kína, mint a sportág feltörekvő országa olyannyira szeretne vébét rendezni, hogy már 2014-ben megépítette Pekingben a sheffieldi épület másolatát.
Amire viszont a kínaiak még régebb óta ácsingóznak, hogy megszülessen az első világbajnokuk. 2016-ban ehhez közel járt első nagy sztárjuk, Ding Junhui, aki viszont a döntőben kikapott az azóta négyszeres bajnokká váló Mark Selbytől. Ding az idei tornán már nincs versenyben, de egy ígéretes fiatal játékosuk, a szintén Mesterek Tornája-győztes Yan Bingtao még pályázhat a végső győzelemre.
7. Az a bizonyos „Crucible-átok”
Az „Álmok Színháza” immár 45 éves történelme során egy álmot még sosem váltott valóra: hogy egy játékosnak első világbajnoki győzelmét követően sikerüljön a címvédés. Pedig az elmúlt négy és fél évtized olyan korszakos zseniket nevelt ki magából, mint Steve Davis, Stephen Hendry, Ronnie O’Sullivan vagy éppen John Higgins, de sem ők, sem más kiváló snookeres nem tudott egyből ismételni. Érdekes módon ehhez a legközelebb az ír Ken Doherty állt, aki 1997-ben a hétszeres bajnok Hendry dominanciájának véget vetve ’98-ban is bejutott a döntőbe, akkor viszont 18-12-es vereséget szenvedett az akkor első címét szerző Higginstől.
8. A legendás finálé, amelynél szorosabb nem létezhet
Az 1985-ös világbajnoki döntő, annak is a végjátéka az egész egyetemes sport egyik legikonikusabb eseményeként vonult be a történelemkönyvekbe. A ’80-as évek uralkodó alakja, Steve Davis 8-0-ra is vezetett Dennis Taylor ellen, de végül nem az északír játékos felzárkózása, hanem a 17-17-es állásnál lejátszott mindent eldöntő frame maradt igazán emlékezetes, amely csak az utolsó feketén dőlt el. Mindkettőjüknek több lehetősége, olykor ziccere adódott a meccs lezárására, végül Taylor volt az, aki belökte a vb-címet érő golyót.
A felejthetetlen, végül közel 15(!) órán keresztül zajló mérkőzés (a döntőt négy szakaszban játsszák le) már éjfél után ért véget Sheffieldben, amelyet 18 és fél millióan követtek a tévéképernyők előtt az Egyesült Királyságban. Ez az éjjeli/hajnali adásokat illetően
azóta is nézettségi rekord a szigetországban, a BBC2-n pedig minden műsort figyelembe véve található azóta is a lista élén.
9. A snooker és a boksz kapcsolódása
Ahogy az előző példa is mutatja, egy snooker-világbajnokság fináléja igencsak sokáig tart az összidőt tekintve, de még a Crucible előtti időkben volt néhány év, mikor sok-sok napon keresztül meccselték le a vb-cím sorsát. 1964 és ’68 között volt az ún. „Kihívó Mérkőzések” időszaka, amikor az ökölvíváshoz hasonlóan egyetlen játékos hívta ki mindig a regnáló világbajnokot.
Az első ilyen évben például tavasszal és ősszel is rendeztek címmérkőzést, amiket egyaránt az a John Pulman nyert meg, aki ebben a formátumban letaszíthatatlan volt a trónról. A főleg Fred Davisszel és Rex Williamsszel vívott csatái olykor 50-70 frame-et is tartalmaztak, de volt olyan is, hogy több kisebb mérkőzés győzelmeinek száma alapján hirdették ki a győztest. Igaz, maratoni összecsapásokat tekintve volt ennél is feljebb, ugyanis a ’40-es évek második felében nem kevesebb, mint 145(!) frame-et játszottak le a döntőkben, hogy eldöntsék, ki legyen a világbajnok.
10. Egy frame, egy korsó
Egy másik Nagy-Britanniában meghonosodott sportág, a darts esetében nem egy játékos fogyaszt rendszeresen alkoholt akár épp annak érdekében, hogy csökkentse izgulásának mértékét a soron következő összecsapás előtt. Azonban meccs közben ott is tilos, akárcsak a jóval inkább „gentleman” jellegét megőrző snooker kapcsán. Ugyanakkor ebben a sportágban sem volt ez mindig így, sőt,
volt egy játékos, akinek nemhogy megengedett, hanem szinte kötelező volt alkoholizálnia a mérkőzésein.
A nagy testsúlya miatt Big Bill becenévre hallgató kanadai Bill Werbeniuk - aki 1973 és 1992 között több világbajnoki negyeddöntős szerepléssel volt a profi snookermezőny tagja – legalább hat korsó sört ivott meg a meccsei előtt, azon belül pedig frame-enként egy-egy újabbat. Még csak kimondani is hihetetlen, de volt, hogy végül 40-50 korsóig(!!!) nem állt meg. Az ok, mely miatt orvosai is alkoholfogyasztást javasoltak neki, egy idegrendszeri rendellenesség, az ún. esszenciális tremor volt, melynek fő tünete, a remegés a dákókezelésben is nem kis problémát jelentett Werbeniuknak. Ennek mértékét csillapította a jóöreg láger, amelyből a skót Eddie Sinclair ellen már a 42. pintet itta meg, amely után elhangzott tőle az a nevezetes mondat, hogy:
Most elmegyek a bárba egy rendes italért.
Manapság efféle sztorit nem nagyon találunk a snooker világában, de főleg a világbajnokság azóta is számtalan nagyszerű történettel szolgált. Ahogy az is biztos, hogy a most zajló vébé is nem egy emlékezetes pillanattal ajándékozza meg a sportág szerelmeseit.
