Pap Bianka 400 méteres gyorsúszásban, míg Konkoly Zsófia vegyesúszásban az S9-es kategóriában szerzett ezüstérmet a tokiói paralimpia szerdai napján. Ráadásul a Vasas versenyzője és a pécsi lány csütörtökön újabb érmeket szerezhet, hiszen mindketten kedvenc számukban úszhatnak.
Pap Bianka az S10-es kategória magyar indulója – akinek gyerekkori síbaleset miatt nem fejlődött ki rendesen a bal sípcsontja – a hármas pályán tempózott a szerda esti döntőben. A lengyel Oliwia Jablonskával harcolt a második helyért, mert a világcsúcstartó kanadai Aurélie Rivard hamar kivált a mezőnyből. Száz méternél, 200-nál és 300-nál is második volt, és egyre nagyobb előnyre tett szert a világbajnok Jablonskával szemben, akit végül simán vert meg: 4:29.83 perces eredménye pedig alig maradt el Rivard 2018-ban elért 4:29.27-es eddigi világrekordjától. A magabiztosan élen végző kanadai 4:24.08-cal ért célba. A harmadik helyezett lengyel 4:33.20-szal szerezte meg a bronzot.
Pap Bianka korábban 100 méter mellen a hetedik helyen végzett, 100 méter gyorson negyedik, a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval pedig ötödik lett.
A Vasas 400 méter gyorson 2017-ben vb-harmadik, idén Európa-bajnok úszója a magyar küldöttség tizedik érmét – harmadik ezüstjét – szerezte.
A vegyes zónában elmondta, hogy a korábbi számaira is felszívta magát, de a 400 közelebb áll hozzá, mert nem sprinter típus, inkább az állóképessége jó.
“Erre is készültünk, nagyon sok hosszút úsztunk, hét-nyolc kilométer körül gyakran, és így ez áll közelebb hozzám. Ez az egyik fő számom volt. A kanadai volt a világcsúcstartó, a paralimpiai bajnok, a lengyel lány pedig a világbajnok, akit megvertem már az Európa-bajnokságon. Sejtettem, hogy nagy verseny lesz” – mondta.
Az volt a taktikája, hogy a lengyel ellenfelével próbál menni, és a végén megindul
“Nem tudtam, mi történik vele, a második felében szokott menni. Háromszáznál megindultam, és néztem, hogy ő meg hová tűnt” – mesélte mosolyogva.
Pap Bianka a korábbi világcsúcshoz közeli idejével természetesen megjavította saját legjobbját.
“A májusi Európa-bajnokságon úsztam 4:31-et, előtte két évig 4:39-em volt, azelőtt pedig évekig a 4:40-nel küszködtem. Így végre egy nagy ugrás volt ez, és nagyon jó volt látni, hogy, úristen, 4:30 alatt van” – folytatta.
Csütörtökön 100 méter háton indul, melyen világ- és Európa-bajnok.
“Szeretném hozni, de nem akarom elbízni magam. Így is már szerintem nagyon eredményes vagyok, és felülmúltam önmagamat, szóval már minden ajándék lesz. Az utolsó napon jön még a 200 méter vegyes. Azon is jó vagyok. A végére hagytam az izgalmat” – tette hozzá.
Konkoly Zsófia ezüstérmes 200 m vegyesen
A 19 éves pécsi versenyző – akinek nem fejlődött ki rendesen a jobb karja – a délelőtti három előfutamból az elsőben szerepelt, és azt 2:35.16 perccel megnyerte. Ideje összesítésben a második legjobb volt a világcsúcstartó Sophie Pascoe-é mögött. Az új-zélandi 61 századdal úszott nála akkor gyorsabban, de a rekordja csaknem tíz másodperccel jobb.
Az esti döntőben az eredménye alapján az ötös pályára került a szám idei, magyar Európa-bajnoka. A pillangó után másodikként fordult, majd háton minimálisan eléje került a spanyol Nuria Marques Soto, aki még 150-nél is egy hajszállal előbb fordult. Gyorson azonban nagyszerűen zárkózott fel Konkoly, és nemcsak hogy lerázta spanyol ellenfelét, hanem majdnem utolérte az új-zélandit: 2:33.00 perccel mindössze 27 századdal maradt el Pascoe-tól (2:32.73). Soto 2:35.64-gyel lett bronzérmes.
Konkoly korábban ezüstérmes volt 400 méter gyorson, ötödik lett a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval, a hatodik helyen végzett 100 méter háton és kilencedik lett 100 méter gyorson Tokióban, ahol szerdán a magyar küldöttség tizenegyedik érmét – a negyedik ezüstöt – szerezte.
A vegyes zónában azzal kezdte értékelését, hogy megint csak centikkel maradt le az aranyéremről, mint múlt szerdán, amikor a magyar csapat első érmét nyerte 400 méter gyorson. Ugyanakkor emiatt nem volt csalódott. Szerinte Pascoe az új-zélandiak Hosszú Katinkája.
“Nem vagyok csalódott, hogy ő vert meg. Nagyon nehéz legyőzni, S10-es volt előtte, és ott is szétverte a mezőnyt, úgyhogy nem lepődöm meg, hogy itt is. Inkább a bronzérmet tartottam reálisnak. Aztán az utolsó ötvenen megpróbáltam felhozni ezüstre” – árulta el, hogyan állt neki a szerdai úszásához. “Egyéni csúcsot úsztam, több mint egy másodpercet javítottam”.
Mint mondta, csak az utolsó 25 méteren látta meg, hogy közeledik Pascoe-hoz, de nem gondolta, hogy az első helyre oda lehet érni, csupán próbált minél közelebb kerülni hozzá. Az úszásával elégedett volt, nem talált kivetnivalót benne.
Csütörtökön még 100 méter pillangón indul, ami a fő számai közé tartozik.
“Tegnap már éreztem, hogy fáradt vagyok, úgyhogy örülök, hogy nem jutottam be a 100 gyors döntőjébe, mert így egész délután tudtam aludni, meg pihenni” – tette hozzá.
A 200 méter vegyes másik magyar indulója, a még csak 15 éves Payer Kata délelőtt a harmadik előfutamban hatodik, összesítésben pedig 16. lett 2:57.29 perccel.
Nem jutott elődöntőbe a Szvitacs, Arlóy asztalitenisz csapat
A magyarok az S9-10-es kategória negyeddöntőjében 2-0-ra kaptak ki a kínai származású játékosokkal felálló ausztráloktól, akik egyesben megnyerték a 9-es, illetve a 10-es kategória versenyét.
Szvitacs az egyik ellenféllel, Lei Li Nával már találkozott egyesben az S9-esek elődöntőjében, ahol komoly küzdelemben, 3-2-re kapott ki a későbbi aranyérmestől. Az egyébként S8-as, vagyis komolyabb sérültséget jelző kategóriában versenyző, genetikai rendellenességgel született Arlóynak feljebb kellett játszania, ami eleve gyengítette a magyarok esélyét.
A papírforma a párosmeccsen egyértelműen érvényesült, 3-0 lett oda, majd a 2019-ben Európa-bajnok, a tokiói paralimpián egyesben bronzérmes Szvitacs – aki 2018-ban toxikus sokk szindrómát kapott, emiatt amputálni kellett a bal alkarját és lábujjait – Yang Qiannal mérkőzött meg. Ez a párharc sem tartogatott sok sikert magyar szempontból, megint három szett elég volt az ausztrál győzelemhez, ezzel pedig véget is ért az összecsapás.
“Amikor megláttuk a sorsolást, egyből tudtuk, hogy ez egy kemény feladat lesz. Két paralimpiai bajnokkal álltunk szemben. Alapvetően az volt a célunk, hogy a lehető legjobbunkat nyújtsuk, és hozzuk ki magunkból azt, amit lehet” – kezdte értékelését az MTI-nek Arlóy Zsófia.
Elmondta még, hogy egyesben is, melyben a negyeddöntőben búcsúzott, az volt a célja, hogy a lehető legjobbját nyújtsa.
“Amikor kikaptam a norvég játékostól, némileg el voltam keseredve, mert volt sanszom ellene. De ha azt nézem, hogy egyéniben csak egy kétszeres paralimpiai bajnoktól meg egy Európa-bajnoktól kaptam ki, akkor azt mondom, hogy nem lehetek csalódott. Különösen azok után, amiken az elmúlt egy évben keresztül mentem. Voltak sérülések, volt hullámvasút a pandémia meg a kvótaszerzés miatt. Nekem két hónapja lett biztos a kvótám. Azért az elmúlt időszakban ez nem könnyítette meg a helyzetem. Szóval azt gondolom, hogy ahogy egyre telik az idő, szép lassan képes leszek az itteni teljesítményemnek tiszta szívből örülni.”
“Mindenki győzni akar, aki idejön, tehát szerintem ez egy normális hozzáállás. Rajtam volt a nagy teher, mert mindenki várta a nagy eredményt, én is magamtól, de tényleg az volt a fő cél, hogy éremmel menjek haza, és ezt sikerült teljesíteni. Nem arról van szó, hogy nem tudok örülni a bronzéremnek, mert tudok neki örülni, csak aki látta az elődöntőt, az látta, hogy 2-0-ra vezettem, és inkább azért fáj a vereség, mert meg lehetett volna. Ha 3-0-ra kikapok, akkor semmi baj nincs, óriás mosollyal vagyok egész nap a teremben, mert megvan a bronzérem.”
A paralimpián mutatott játékával egyébként nem volt elégedett, de megjegyezte, hogy még nem utazott ennyire távolra az otthonától a betegsége óta, és bár próbált felkészülni, de nem bírta a lába, csonthártyagyulladást kapott, és kezelésre szorult.
“Én egyszer kijelentettem, hogy szeretnék a dobogó legfelső fokára állni, és ahogy ismerem magam, addig megyek úgyis és addig csinálom, amíg ez nem fog sikerülni” – szögezte le.
A női páros búcsújával véget ért a magyar asztaliteniszezők tokiói szereplése.
“Úgy gondolom, hogy a magyar asztalitenisz jelenlegi helyzetében, ha egy paralimpiai bajnoki címünk van és egy paralimpiai bronzérmünk, az mindenképpen nagyon dicséretes és szép eredmény”
– hangsúlyozta Vígh Zsolt szövetségi kapitány, aki szerint Major Endre és Arlóy Zsófia ötödik helye is nagyon értékes. Kitért Csonka Andrásra is, aki Rióban ezüstérmes volt, most pedig a nyolcaddöntőben kiesett.
“Andris felkészülését rettentő sok dolog nehezítette, ő kétszer volt covidos. Az, hogy kijutott egyáltalán az olimpiára és itt partiban volt a bronzérmessel, biztató jel”.
A kapitány úgy véli, hogy csapatban már az érdem, hogy a szűk mezőnyökbe magyar együttesek is befértek.
“Alexa esetében annyit jegyeznék még meg, hogy ő gyakorlatilag csak kínaitól kapott ki, teljesen mindegy, hogy ausztrál vagy kínai színekben játszott. A párizsi paralimpiára úgy kell készülni, hogy az ázsiaiak a legnagyobb riválisok. A paralimpiai bajnok Pálos Péter teljesítményére pedig én szerintem csak szuperlatívuszokat lehet használni, hiszen vesztett állásokból nyerte sorra a meccseit, ami csoda kategória volt. Azt gondolom, hogy tisztesen helytálltunk. Elégedett vagyok, de megelégedett soha nem lehet az ember” – jelentette ki a kapitány.
Csapatverseny, nők (S9-10), negyeddöntő:
Ausztrália – Magyarország 2-0
Páros:
Yang Qian, Lei Li Na-Szvitacs Alexa, Arlóy Zsófia 3-0 (3, 7, 3)
Egyes:
Yang-Szvitacs 3-0 (6, 3, 8)
Forrás: MPB/MTI
