Egyre kevesebb reményt fűzünk a Netflix saját gyártású filmjeihez és sorozataihoz, hiszen ha már megüti az épp nézhető kategóriát, akkor elégedettek vagyunk vele. A streamingórás az elmúlt időszakban átállt a minőségi tartalomgyártásról a mennyiségire, és ha belegondolunk, hogy öt évvel ezelőtt még itt debütált Martin Scorsese új filmje, Az ír, ennél jóval alább adták mostanra. Persze, azért néha becsúsznak olyan filmek, mint a négy Oscar-díjat is elnyerő, 2022-es, saját gyártású Nyugaton a helyzet változatlan, vagy az idén két kategóriában is jelölt A hó társadalma , de javarészt a Netflix ráállt a tévéfilmes színvonalra, ami nem is lenne gond, ha tartani is tudná, de legtöbbször inkább alatta van. Ezért is volt kellemes csalódás A mélység című katasztrófafilm, amivel végül a saját nívója fölé lőtt a streamingszolgáltató – persze, ehhez kellettek a svédek is.

A mélység egy északi film, de ezúttal nem krimit kapunk a svédektől, hanem egy katasztrófafilmet, ami felvonultatja a műfaj minden elemét, mégis képes valami pluszt vinni bele. Ez a plusz elsősorban az alaphelyzet:

itt nem a fagy közelít, vagy egy meteor, esetleg egy vulkánkitörés fenyeget, ennél jóval hétköznapibb, és átélhetőbb a probléma: a föld alatti járatok miatt egy egész bányászváros elkezd beomlani.

Átélhető, mert nagyon is valós, hiszen az ember egyre több alagutat épít a mélybe (akár közlekedés, akár bányászás miatt), ami ki tudja, milyen hatással van a talajra és tektonikus mozgásra. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de elég para belegondolni, hogy amikor a 2-es metró a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér közt megy át, akkor felettünk ott hömpölyög a Duna. Ha viszont még nem gondoltál bele ilyesmibe, akkor A mélység után biztosan fogsz.

Megdöbbentő, ami a film elején elhangzik, érdemes idézni is:

„Svédország egyik legszörnyűbb bányaszerencsétlensége a Dalarna megyei Idkebergetnél történt 1961-ben. Az egész falu arra ébredt, hogy megremegett a föld, és egy hatalmas kráter keletkezett a régi bánya felett. 2020 májusában Kirunát a svéd történelem legnagyobb sziklarobbanása rázta meg, ami a Richter-skála szerint 4,8-as erősségű volt. A bányát körülvevő talaj repedezni kezdett, így a városközpontot három kilométerrel arrébb, egy teljesen új helyre költöztették. A világ legnagyobb föld alatti bányája több mint 100 sziklarobbanást okoz évente. A legrosszabb, hogy nem lehet tudni, mikor vagy hol lesz a következő.”

Kiruna tényleg létezik és valóban arrébb költöztetik, de a hírek szerint a projekt 2035-re fejeződhet csak be. A mélység itt, ebben a bányászvárosban játszódik, és azt mutatja meg, milyen az, ha egyszer csak megnyílik a föld. A forgatókönyv érezhetően patikamérlegen mér mindent, de remekül adagolja a feszültséget: rögtön az első jelenetben többeket is elnyel egy hasadék, de mivel erről senki sem tud, ezután apránként haladunk a katartikus felismerés felé.

Először csak kisebb földrengéseket tapasztalni, ami mindennapos errefelé, aztán már házak repednek meg, és a műszerek is durva rengéseket jeleznek,

így a bánya biztonsági főnöke, Frigga Vibenius (Tuva Novotny) pár társával és volt férjével alászáll a tárnákba, ahol nem épp a legjobb hírekkel találkoznak.

A mélység alapvetően két részre van osztva: az első fele nagyrészt lent, a járatokban játszódik (a klausztrofóbiásoknak itt lesz pár kemény pillanata), a második pedig kint, az omladozó városban (itt meg a tériszonyosok fogják kapkodni a levegőt – mint én). A látvány kifejezetten lenyűgöző, legalábbis

nincsenek béna digitális trükkök, amik kizökkentenének, elég valósághűre sikerült a repedő aszfalt és a hatalmas, mindent elnyelő porfelhő is.

Szóval a látvánnyal ebben a kategóriában (ne feledjük, tévéfilmről beszélünk) nincs gond. Ahogy a sztorival és a karakterekkel sincs.

Említettem, hogy A mélység felvonultatja a katasztrófafilmek minden kliséjét, de ezt elég ügyesen, és néha kissé kiszámíthatatlanul csinálja (pl. aki ismeri a műfajt, az tudja, hogy mi fog történni, de hogy mikor és kivel, azzal képes meglepni a film). A katasztrófafilmek alapvető dramaturgiáját használja:

végy egy családot, szakítsd el egymástól a tagjait, hogy a végén újraegyesüljenek: fizikai és lelki értelemben is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki túl fogja élni, mi több, A mélység ügyesen építi fel, hogy egyik karakter sincs biztonságban. Pláne, hogy a válófélben lévő szülők és a két kamasz gyerekük mellé megkapjuk az anyuka – bizony, ő Frigga – új udvarlóját is, aki borzasztóan boldog, hogy épp most látogatta meg szerelmét (nem, igazából nem!).

A mélység alapvetően nem váltja meg a világot, nem lesz az év filmje sem, de kivételesen nem véletlen, hogy vezeti a Netflix filmes listáját: az első pillanattól lehet menni a jól felépített karakterekkel, izgulni is lehet értük, és még a történet is tartogat némi meglepetést, miközben mégis hozza a kényelmes és ismerős narratívákat.

Ha ez lenne a minimális színvonala a netflixes filmeknek, szerintem azzal sokan meg lennénk elégedve.

még több katasztrófafilm

A 10 valaha készült legjobb katasztrófafilm

A katasztrófafilmekben nyilván az a legjobb, hogy a mozi vagy otthonunk biztonságában szörnyülködhetünk, de van, hogy egy valós vagy kitalált katasztrófa története más okból is lenyűgöző.

Tovább