Képzeld el, hogy apukád engedélye nélkül nem találkozhatsz a pasiddal, sem a barátaiddal, sőt, el sem hagyhatod a házadat. Nem telefonálhatsz bárkivel vagy használhatod a számítógépedet. Ezeket ugyanis folyamatosan figyelik és rögzítik. Ha pénzre van szükséged, akár csak egy hamburgerre, akkor tőle kell kérned, és türelmesen várni 15-20 percet, amíg eldönti, megkapod-e.
Nem, nem lettél újra tinédzser, 20-30 éves, felnőtt ember vagy, dolgoznod is kell. Vagyis a pénz, amiért kuncsorogtál valójában a tiéd. Csak nem rendelkezhetsz felette, ahogy az életed és a tested felett sem. Utóbbi nem költői túlzás. Ahogy azt az egyik szakértő részletesen felsorolja, a gyámoltnak nincs joga megválasztani azt, hogy milyen gyógykezelést vagy gyógyszert kér vagy kap.
Nagyjából ezt jelenti a gyámság intézménye az amerikai jogrendben a gyakorlatban. Britney Spears 13 éve él ezen feltételek mellett - állítólag a saját érdekében. A gyámságot édesapja, Jamie Spears és egy ügyvéd látták el egészen a közelmúltig, amikor mindketten a felmentésüket kérték. Britney Spears pedig éppen most harcol azért, hogy kikerüljön ebből a megalázó helyzetből és teljes jogú felnőtt nőként élhesse az életét.
A Netflixen a héten bemutatott Britney vs Spears című filmben Jenny Eliscu újságíró és Erin Lee Carr dokumentumfilmes
elvisz minket a szakadék szélére és megmutatja, milyen mély is pontosan.
Hiszen nyilván dühítő dolog, hogy mondvacsinált titulusú emberek hada élősködik a kemény munkával megszerzett pénzeden, de mi ez ahhoz képest, hogy bármikor elrendelhetik a pszichiátriai kezelésedet, vagy megváltoztathatják, hogy melyik gyógyszereket kell szedned. Valóban megtörtént, hogy Spears gyógyszereit erősebbekre cserélték, miután lemondta az új Las Vegas-i show-ját, mert négy év után pihenni szeretett volna.
Az, hogy a gyámság alá helyezés az énekesnő érdekében történt, az azt jelenti - amennyire a filmből kiderül -, hogy a családja aggódott a Kevin Federline-tól való válás utáni pasiügyei és mentális állapota miatt. Pontosabban szólva aggódtak, hogy a nem megfelelő férfi lenyúlja a vagyont. A megoldás pedig, ha maga Britney sem férhet hozzá. (Hányan állnán(a)k gyámság alatt, ha mindenkit ezzel büntetett volna a családja, amikor olyan férfit/nőt vitt haza, aki nekik nem volt szimpatikus…?) Teszi ezt az édesapja, az az ember, aki elméletileg a legközelebbi családtagok egyike.
Ezen a rendszeren belül gyakorlatilag lehetetlen az ellenállás. Talán a legcinikusabb vetülete a dolognak, hogy
Britney még azt sem teheti meg, hogy ne dolgozzon.
Ahhoz állítólag nincs elég jól, hogy teszem azt autót vezessen vagy elmenjen bevásárolni, eközben dalokat ír, turnékat csinál végig. A gyám és csapata dönt fellépésekről, turnékról vagy vendégszereplésekről. Ha az énekesnő nem termeli ki az apja és alkalmazottai díját, beperelhetik ezért. Ahogy a filmesek által megszerzett dokumentációból kiderült, ez valóban meg is történt: az énekesnő munkaképtelensége alatti jövedelemkiesés miatt fizetett apja a titokzatos Lou Taylor cégének 500 ezer dollár fájdalomdíjat 2019-ben. Britney vagyonából!
A film készítői eltökélt Britney-rajongók, egyikük a Rolling Stone újságírója, személyes ismerőse is az énekesnek. Megpróbálják belülről bemutatni a helyzet abszurditását, hogy milyenek lehetnek Britney mindennapjai ebben a közegben. Megszólaltatták többek közt a paparazzót, aki egy gáláns gesztusa miatt egy ideig együtt is járt Britney-vel. K-Fed válóperes ügyvédjét, Britney asszisztensét, egy háttértáncost, egy korábbi, készülő dokumentumfilm stábjának egy tagját, aki szintén közeli kapcsolatba került az énekesnővel. Kimaradnak viszont a nagyhalak, a család vagy a gyámságot fenntartó menedzsment. Ez nem az ő változatuk a történetből.
Közben pedig Eliscu és Carr vitatják a gyámok legfőbb érvét, hogy Britney soha nem kérte a gyámság megszüntetését. Tanúkkal, hangfelvételekkel, sőt, írott bizonyítékokkal támasztják alá ennek az ellenkezőjét: hogy Spears minden lehető módon próbált magának ügyvédet szerezni, hogy harcolhasson a jogaiért. Kutatásukat egy névtelen forrásból érkező dokumentáció segítette: az illető a gyámság résztvevőihez kapcsolódó emaileket, hivatalos iratokat, köztük orvosi és szakértői véleményeket küldött el nekik. Ezek adták a kutatás gerincét, a fókusz azonban végig a személyes vetületen van.
Ahogy egymás után nézzük a képsorokat, melyeken Spears az egymást tipró fotósok és operatőrök hadában próbálja a leghétköznapibb tevékenységeket végezni, például tankol vagy hamburgert vesz, nem tudunk nem Diana hercegnőre gondolni. A média invazív jelenlétének érzékeltetése talán itt talált be a legjobban.
Kérdés, hogy az utóbbi időben felbukkanó, hasonló típusú dokumentumfilmek mennyiben képviselnek „egy jobb” nyilvánosságot, médiamegjelenést, mint a korábbi bulvárhisztéria, melyről olyan becsmérlően nyilatkoznak?
A Britney felé irányuló kíváncsiság, amely paparazzik hadát küldte a nyomába, szörnyülködve falta a borotvált fejű, könnyes szemű lányról készült képeket és videókat mennyiben más, mint akik most ugyanilyen lelkesen olvassák a gyámság körüli vitákat, a Jamie Spears felmentéséről szóló híreket, tippelgetik, milyen rejtjeles üzeneteket küld az Insta-posztjaiban.
A háttér és a szerepek változnak, de a főszereplő ugyanaz. Most nem a ruháin, a bulizásain vagy a pasijain szörnyülködünk, hanem a jogi ügyein.
Az énekesnő életéről szóló Britney vs Spears, illetve a Hulu / Fx égisze alatt megjelent Controlling Britney című dokumentumfilm több szempontból is vitát generált.
Mindkét film az érintett beleegyezése nélkül készült,
vagyis ugyanúgy a magánéletében vájkál, ahogy annak idején a paparazzik, vagy épp az egész gyámságot működtető csapat. Másrészt ezek a filmek hozzájárultak ahhoz, hogy szélesebb körben ismertté váljanak Britney gyámságának részletei és nyilvános vita induljon annak jogosságáról, vagy még inkább legális voltáról.
Maga az énekesnő is azt írta Instagramján, elszomorítja, hogy az életének ezeket a sötét időszakait hozzák felszínre újra és újra.
