Alan Ball showrunner azután állt neki a Sírhant Művek megírásának, hogy elveszítette a nővérét. A sorozat egyik lehetséges inspirációs forrása a Missouri állambeli Saint Louis-i Cassity ravatalozó család valódi története volt, amely 1997-ben megvásárolta a Paramount Stúdió szomszédságában található híres Hollywood Memorial Cemeteryt, amelynek állapota ekkora már nagyon leromlott. A vásárlást szervező 27 éves Tyler Cassity arról ismert, hogy hatalmas filmrajongó. Azóta vetítéseket is szerveznek a temető területén, a hozzátartozók pedig dokumentumfilmet rendelhetnek az elhunytról. Utólag kiderült, a család a vételár jelentős részét egy piramisjáték bevételéből fedezte.

Nem minden érdem Ballé. Carolyn Strauss, az HBO szórakoztató részlegének akkori elnöke is valami hasonlóban gondolkodott ekkoriban, és nem sokkal azelőtt, hogy találkozott Alan Ballal, megnézte A megboldogult című vígjátékot, Evelyn Waugh regényének 1965-ös filmadaptációját, amely szatirikusan ábrázolja a temetkezési ipart. A közös ötletelés során aztán előkerül Jessica Mitford Az amerikai halál útja című könyve és Thomas Lynch A vállalkozás: Élettanulmányok egy gyászos üzletágból című esszékollekciója.

Ball végül 13 napot kapott arra, hogy készítsen egy pilot epizódot, ami nem csak azért stresszelte le, mert nagyon szűkös határidő volt, hanem azért is, mert ez volt a legelső rendezése. Ball egyébként a két főszerepet Christopher Meloninak és Justin Theroux-nak szánta, de ezt az HBO felülírta.

Az HBO vezetősége imádta a pilot epizódot, és csak egy írásbeli megjegyzést, ha úgy vesszük, kritikát fűztek hozzá: „Imádjuk a karaktereket. Imádjuk a történetet, de túlságosan kevés benne a kockázatvállalás. Nem lehetne egy kicsit elcseszettebb? " Erre válaszként írták azt a három epizódot, amelyben Claire (Lauren Ambrose) ellop egy lábat a hullaházból. Az első epizód megjelenésétől számított egy héten belül az HBO már be is rendelte a műsor második évadát.

A Fisher család temetkezési vállalkozásáról szóló sorozat végül öt évadot és összesen 63 epizódot élt meg. Egyébként valóban létezett egy ilyen nevű cég, de már visszavonultak.

Hihetetlen, de ez volt az akkor már 30 éves Michael C. Hall első mozgóképes szerepe – korábban sem tévében, sem filmben nem szerepelt, csakis New York-i színpadi produkciókat vállalt, de Balléknak sikerült rábeszélniük David Fisher eljátszására. A legeslegelső felvett jelenete az volt, amikor a pilot epizódban elmegy a hullaházba apja holttestéért.

A magányos fa a nyitó képsoron valójában nem azon a dombon állt. Valakinek a hátsó udvaráról „vették kölcsön”, kiásták és annyi időre beültették, amíg felvették a jelenetet, majd visszavitték az eredeti  helyére. Hogy mindezt miért nem digitálisan oldották meg, az rejtély.

Nikolai virágboltja valójában egy igazi virágbolt a 14325 Ventura Blvd-on, ami egykor benzinkút volt, de nem egyszerű benzinkút. Ennél a benzinkútnál tankolt James Dean azon a napon, amikor elhagyta a várost, mielőtt halálos balesetet szenvedett. Van is egy színes fotó a kútról, amin látni Deant, ahogy visszaül a volán mögé.

A készítők szerint azért helyezték a cselekményt Los Angelesbe, mert „LA a halál tagadásának világfővárosa”. Persze lehettek praktikus okok is.

Peter Krause (Nate Fisher) eredetileg David szerepére jelentkezett be, mivel lenyűgözte a szerep politikai és emberi jogi üzenete, és ki akart állni a karakter mellett. Alan Ball azonban, aki addig képtelen volt bárkit is találni Nate Fisher szerepére, rábeszélte a váltásra, miután látta, mennyire kézzelfogható a kémia Krause és a Brenda Chenowithot játszó Rachel Griffiths között. Az ausztrál Griffiths esetében azért haboztak, vajon hihető-e az amerikai akcentusa, de felesleges volt az aggodalom, tökéletesen hozta a kiejtést.

Krause édesapja akkor hunyt el, amikor a sorozat népszerűségének tetőfokán állt, és amikor a színész elment egy valódi temetkezési vállalkozóhoz, a tulajdonos azonnal felismerte, és először azt hitte, a széria miatt van itt, mondjuk tapasztalatgyűjtésként. Az amúgy is nagy rajongó férfinek sokáig nem esett le, mi a valódi helyzet, mindenféle kérdéssel nyaggatta Krausét, autogramot kért, és csak nagy nehezen, a színész komor hallgatásából vette le, miről is van szó valójában. Szégyellte is magát rendesen.   

Az első évad két epizódját nem más rendezte, mint a színésznőként ismert Kathy Bates, aki aztán a harmadik évadban szereplőként tért vissza – ő volt Ruth barátnője, Bettina.

Évekkel azután, hogy a sorozat véget ért, Peter Krause mintegy véletlen megnézte az egyik epizódot a tévében, és ledöbbent azon, mennyire hatásosak a szexjelenetei, bevallotta, hogy akkoriban még nem jutott eszébe, hogy ezek az interneten örökre megtalálhatók lesznek majd.

A sorozat felkerült a Time, a The Guardian és az Empire best of listájára is, a záró epizódot pedig egyértelműen minden idők egyik legjobb sorozatfináléjaként emlegetik. Jöttek is a díjak szépen: kilenc Emmy-díj, három Screen Actors Guild Award, három Golden Globe és egy Peabody Award.

Valaki összeszedte a sorozat összes halálokát, amely így néz ki: 13 ember halt természetes halált, 10 szereplő lett autóbaleset áldozata, 11 karaktert meggyilkoltak, 8 lett öngyilkos és 9 halt meg valamiféle fejsérülés miatt, 5 szereplő rákban hunyt el. 22 személy valamiféle másfajta komplikációnak köszönhette a halálát.

Michael C. Hall karaktere mind a Sírhant művekben, mind a Dexterben (2006) a halott apjával beszél – vagy legalábbis azt képzeli.