Benedict Cumberbatch nem tud hibázni, legyen szó művészfilmről vagy Marvel megaprodukcióról – vajon rajta kívül ki tudta volna még eladni Doctor Strange bizarr karakterét a nagyközönségnek? A klasszikus képzettségű brit színészek amúgy is tarolnak Hollywoodban, de Cumberbatch a saját kategóriájában is toplistás, így nem véletlen, hogy a Netflixnél is úgy szeretnek vele dolgozni. A kutya karmai közt című pszicho-western után most egy minisorozatot készített a streaming óriásnak Eric címmel. A címbeli Eric egy kitalált figura, egy szörnyeteg, és bár elsőre barátságosnak tűnik, nehéz eldönteni, hogy jó vagy rossz szörnyről van-e szó.

Hősünk, Vincent (Cumberbatch) egy tehetséges bábos, egy népszerű, a Sesame Streetre hajazó gyerekműsor megteremtője, aki már-már mániákusan veti bele magát az alkotásba. Amit a családja szenved meg, házassága feleségével, Cassie-vel (Gaby Hoffmann) szétesőben, és akkor is éppen veszekednek, amikor 9 éves kisfiuk, Edgar (Ivan Morris Howe) egyedül indul el a pár utcával arrébb lévő iskolába. Aztán Edgar nem jön haza. A keresésbe bekapcsolódik a New York-i rendőrség eltűnt személyek osztályát vezető Ledroit nyomozó (McKinley Belcher III), és innentől ez legalább annyira az ő története, mint a minden szempontból válságba került apáé. A rendőrtiszt az erkölcsrendészetről került mostani posztjára, aminek még lesz jelentősége,

afro-amerikaiként és homoszexualitását eltitkolva pedig igencsak kilóg a szervezetből.

Merthogy az 1980-as években járunk, a Rudy Giuliani polgármestersége előtti időszak mocskos, drogosokkal, hajléktalanokkal és alkoholistákkal teli New Yorkjában, a korszak és a hely pedig kiemelt szerepet kap a továbbiakban.

Edgar keresése közben előkerül egy régi ügy is, egy 11 hónappal korábban eltűnt fekete srác esete, az egyre jobban széteső Vincent pedig bizarr tervvel áll elő: megalkotja fia egyik bábtervét, az egész alakos, hatalmas, szőrös Ericet, akit, ha sikerül a műsorában megmutatnia, fia visszatér hozzá. A szálak a The Lux nevű nightclubban érnek össze: ide tér vissza újra és újra a nyomozó, akinek elintézetlen dolga van a börtönviselt tulajjal, itt fordul meg Vincent is, akárcsak néhány korrupt zsaru, és minden nap a hely előtt ment el az iskolába az eltűnt kisfiú. Lucy Forbes rendezőnő (A ki***tt világ vége, Ez fájni fog)

ezzel sokat markol – de nem fog keveset.

Zseniálisan mutatja be a rendőri munkát, a nyomozás részleteit, akárcsak a családi drámát és egyéni tragédiát, illetve nagyszerűen idézi meg a kort. Amelynek ugyanúgy része volt az AIDS-járvány – és erre válaszként a homofóbia – tetőzése, mint a rendcsinálással kampányoló politikusok előtérbe kerülése. Az utóbbi miatt viszont picit kényelmetlen a sorozatot nézni, de ez egy ilyen műfaj.

Benedict Cumberbatch már ott tart, hogy nem kell különösebben sokat játszania, hogy eladjon nekünk egy karaktert, akármilyen bizarr vagy furcsa is a figura, most viszont sokat játszik. Nem arról van szó, hogy túltolná, egyszerűen maga az apa van „túlírva”. Túl nagy a karakterív, túl sok minden történik vele még azon túl is, hogy útján egy bazi nagy szőrös lény kíséri el, akivel úgy van folyamatos párbeszédben, hogy mások nem hallják és látják a szörnyet.

Nem rossz ő, soha nem az, csak sok, csak túl intenzív.

Maga a szörnyeteg is – aki/ami erősen hajaz Spike Jonze rendezte Ahol a vadak várnak vadállataira – túlságosan kézenfekvő dramaturgiai eszköz különösen azután, hogy előkerül a kérdés, kit és mit képvisel, amire talán túlságosan is egyszerű a válasz. Vagyis meglepő módon nem korunk egyik legjobb színésze adja el a sorozatot, hanem egy viszonylag ismeretlen kolléga.

McKinley Belcher III-t az élőszereplős, szinten Netflix produkció One Piece-ben (2023) láthattuk, illetve nem láthattuk, mert felismerhetetlen volt a fűrészorrú Arlongként, itt viszont övé a terep, és él is a lehetőséggel. Nem mondom, hogy karaktere háttértörténetének minden részlete tökéletesen van kidolgozva, de ez egy erős, hiteles alakítás, ami sokkal izgalmasabb, mint az apa agonizálása – nem szép így nevezni, de erről van szó.

Az agonizálás szó ne tévesszen meg senkit,

bár nem vígjátékról van szó, a sorozat nem megy el a nyomorpornó irányába, akármilyen súlyos kérdések is kerülnek elő, már csak azért is, mert a háttérben végig forog egy örök optimista bábsorozat kisgyerekeknek, ami arról szól, hogy legyél bátor, legyél más. És egy kis érdekesség a végére: New York nagy szeméttelepét a román-magyar maffia működteti, amelynek fejét Törköly Levente játssza, akit vicces ilyen szerepkörben látni. Egyébként magát a sorozatot is részben nálunk forgatták.

Értékelés: 8/10