Örkény István írta, Fábri Zoltán rendezte, és hatalmas színészek játszották el.
1. Örkény eredetileg is filmnek szánta
A Kortárs című folyóirat 1966. augusztusi száma közölt egy forgatókönyvet Örkény Istvántól Pókék (nem elírás), majd Csend legyen! címmel, ám senki sem akarta megfilmesíteni. Egy évvel később a történet kisregény formában jelent meg a Nászutasok a légypapíron című könyvben, ekkor már Tóték címmel. Még ugyanebben az évben Örkény drámává dolgozta át és nagy sikerrel mutatták be a színházak. Végül aztán film is lett belőle, Isten hozta, őrnagy úr! címmel, amit 1969-ben mutattak be. Ennek forgatókönyvét Fábri Zoltán a kisregény alapján írta.
2. Egy álom ihlette
A művészettörténetben nem ritka, hogy egy művész álmában körvonalazódik a mű, ami később manifesztálódik. Ez történt Örkénnyel is, hiszen állítása szerint a Tóték történetét egy éjszaka alatt álmodta meg, teljes egészében, az elejétől a végéig.
3. Őrnagy itt is, ott is
A filmben Latinovits Zoltán remekül alakítja az Őrnagyot, ami nem csoda, hiszen már rutinja volt benne. 1967-ben, a Thália Színházban bemutatott Tótékban is ő játszotta az Őrnagyot. Az előadást Kazimir Károly rendezte, Tóthnét Dayka Margit, Tót urat Nagy Attila, Ágikát pedig Hacser Józsa alakította. Latinovits harmadszor is megismételte a szerepet, amikor Szinetár Miklós 1974-ben rádiójátékot rendezett a Tótékból.
4. Latinovits a szerepről
“A belső, lélektani folyamat hitelességét igyekeztem megteremteni, azt nyomon követni és ábrázolni. Hogy mi történik az emberekben, amikor lehetetlenné teszi az életüket egy szívesen látott vendég…” – nyilatkozat a színész az Esti Hírlapnak a film kapcsán.
5. Nem a legkedveltebb Fábri-film
Fábri Zoltán gyakran rendezett irodalmi adaptációkat, gondoljunk csak az Édes Annára, amely Kosztolányi Dezső, A Pál utcai fiúkra, amely Molnár Ferenc, vagy Az ötödik pecsétre, amely Sánta Ferenc regényéből készült. Az Isten hozta, Őrnagy úr!-at nem szokták a rendező legjobbjai közt emlegetni, és már az elején vegyes volt a fogadtatása, de azt is meg kell jegyezni, hogy a bemutató idején 700 ezren váltottak rá jegyet.
6. A helyszín
A filmet Szarvaskőn forgatták, ami Egertől tizenegy kilométerre található. A helyszínt Illés György, az egri születésű operatőr találta. Itt építették fel a díszletet, Tóték házát egy udvarban, majd a forgatás végeztével el is bontották. Viszont a budi, ahol Tót úr (Sinkovits Imre) bujkált az Őrnagy elől, sokáig megvolt még, ám mára már sajnos leégett.
7. Helyi erők
A film egyik központi motívuma a dobozolás, és valahogy le is kellett gyártani azt a rengeteg dobozt, amit a film szerint a család hajtogatott éjt nappallá téve. A kellékesnek biztos nagy segítség volt, hogy a szarvaskőiek szívesen segítettek “dobozolni”.
8. Ilyen a diktatúra
A bemutató idején a filmet úgy értelmezték, mint a Horthy-rendszer és a fasizmus kritikája, ám valójában ennél sokkal egyetemesebb példázat, ami a puha diktatúra működését mutatja be. Tóték először még csak tolerálják az Őrnagy őrültségeit, majd alávetik magukat.
9. A rendező saját szavaival
Fábri így mesélt a film műfajáról a Tükör című újságnak: “A groteszk a legősibb művészi műfajok egyike. A lényege: egyszerre tragikus és nevetséges, reményt keltő és kétségbeejtő, kulcs az élet megközelítéséhez és eszköz olyan témák megvalósításához, melyekhez más műfaj közvetítésével aligha lehetne közel férkőzni.”
10. A szerző saját szavaival
Örkény István a következőket mondta a Tótékról:
Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok. E század küszöbén a mélylélektan kimondta diagnózisát, amit aztán véres valósággal bizonyítottak az évtizedek. Most békében élünk, de most is kölcsönös függőségben, s amíg ez így lesz, addig mindannyian potenciális Őrnagyok vagyunk, jámbor és jóravaló Tót Lajosokkal körülvéve, akik persze mind – hiszen sorstársaink – magukban hordják a maguk Őrnagyát. Nem árt ezt tudni. Az emberi létnek nincs más orvossága, mint az emberismeret.
(via Wikipedia, Filmarchívum, Újságmúzeum)
