Hétfő: Sportháború

A nem túl távoli, disztópikus jövőben járunk. A tévénézők egy emberként rajonganak egy gyilkos játékért, amiben görkorcsolyás gladiátorok küzdenek egymással egy gigaarénában, és óriási pénzekben fogadnak a játékosokra. Igen, ez a film akár Dobó Kata 2002-es Rollerballjára is illene, de itt most a négy évvel korábbi Sportháborúról van szó, amelynek a főszereplője Wesley Snipes és a '90-es évek Supermanje, Dean Cain.

Dean Cain a görkoris gladiátorshow legnagyobb sztárját alakítja, akit a Hawaii Felszabadítási Front épp el akarja tenni láb alól a dögös barátnőjével (Vanessa L. Williams) együtt. Szerencsére a főhős segítséget kap a gyilkos sportág nagy öregjétől, Obike Fixxtől (Wesley Snipes), aki szerint a helyzet megoldható lenne egy utcai törvényekkel vívott meccs segítségével. Bár ez egy 1998-as film, a sztorija és a látványvilága is pont olyan, mintha 1988-ban forgatták volna, egyenesen Fenyő János sárga VICO-kazettáira. Kihagyhatatlan csemege!

Kedd: Szellemirtók

A csajos Szellemirtók sajnos tényleg nem lett olyan jó, mint a két klasszikus film – és egyáltalán nem azért, mert csajok szerepelnek benne, hanem mert a régi szereplőgárda úgy tesz benne, mintha sohasem létezett volna a Szellemirtók 1-2. Bill Murray ugyanis csak egy bolondos szkeptikus benne, Dan Aykroyd egy félnótás taxis, Ernie Hudson egy temetkezési vállalkozó, aki kölcsönadja a kocsiját a Szellemirtóknak, Sigourney Weaver pedig az egyik új tudós karakter mentora.

Ennyi erővel viszont olyan sztorit is összerakhattak volna a készítők, amiben a régi öregek vezetik a Szellemirtók Vállalatot, és újoncokat keresnek a franchise-bővítéshez, vagy már csak vicces szellemként lődörögnek a tűzoltó laktanyában, mert egy korábbi világmegmentés során keresztezték a protonsugarakat (készült is egy ilyen verzió 2009 körül). Ehelyett kaptunk egy Koszorúslányok 2-t, csak itt Melissa McCarthy nem rózsaszín ruhában, hanem vegyvédelmi kezeslábasban szórja a prosztó poénokat. De legalább Slimer, a dagi zöld szellem vicces!

Szerda: A bolygó neve: Halál

A Mozi+ az Alien: Covenant közelgő premierje miatt minden szerdán levetít egy-egy részt a kultikus űrszörnyes franchise-ból. A Prometheus és A bolygó neve: Halál már lement, most pedig James Cameron 1986-os akciófilmje a soros – nekem egyébként máig ez a kedvencem. Cameron ezt is és a Rambo 2-t is az 1984-es Terminator forgatásán találta ki. Otthonra pedig vett egy második íróasztalt a hálóba, hogy a két forgatókönyv írásához ne kelljen matatnia a jegyzeteivel, csak át kelljen mennie a másik szobába. Érdekesség, hogy mindkét történetbe belegyúrta az 1975-ben véget ért vietnami háborút: egy maroknyi kommandósnak egy ellenséggel teli, vad vidéken kell kiszabadítania valakit, és élve hazajutni (az egymást heccelő zsoldosokat Stallone végül kihúzta a Rambo 2-ből). A Fox stúdió amiatt bízta Cameronra az Alien folytatását, mert tudták róla, hogy ügyes blockbuster-gyáros, és sokkal jobb filmet fog forgatni az addigi Alien-koppintásoknál (lásd: Életerő, Forbidden World, Parazita és társai).

A fiatal és lelkes rendező össze is gyúrta a folytatásban minden kedvenc ötletét. Az Alienek bolytudatú rovartársadalmát Robert A. Heinlein 1959-es regényéből, a Csillagközi invázióból vette át, és ő maga rajzolta meg hozzá a tojásrakó anyakirálynőt. A csapatban támadó Alienekkel a legendás B-filmes pápa, Roger Corman munkássága és az '50-es évek inváziós filmjei (A rákszörnyek támadása, stb.) előtt tisztelgett, hiszen Cormannél tanulta ki speciális effektesből lett rendezőként a filmes szakmát. Egy interjúban azt mondta, a kísértetkastélyra hasonlító Nyolcadik utast direkt egy robogó szellemvasútra emlékeztető, látványos akciófilmmel akarta folytatni. Emellett  ragaszkodott Sigourney Weaverhez, aki helyett a Fox stúdió kezdetben egy másik főszereplőt akart, a filmvégi leszámoláshoz pedig a saját korábbi sci-fijéből, az 1978-as Xenogenesisből emelte át azt a részt, amikor egy rakodórobottal lökik a szörnyet a szakadékba.

Csütörtök: A replikáns

Mi lehet jobb Jean-Claude Van Damme-nál? Hát két Van Damme! Nem, most nem a Dupla dinamitot ajánljuk, hanem egy kevésbé ismert, 2001-es akciófilmet a spárgázva kungfuzás nagymesterétől. A Replikáns cím persze kicsit megtévesztő lehet – bevallom, először én is azt hittem, hogy a kultikus Szárnyas fejvadász B-kategóriás folytatásáról van szó, mint az 1998-as A katona esetében. De nem, ez csak egy sima, lövöldözős B-film, egy futurisztikus klónozógéppel megbolondítva.

A sztori nagyjából annyi, hogy egy sziklaöklű, mogorva zsaru (Michael Rooker) még a nyugdíjazása után sem nyugszik, és el akarja kapni a kisgyerekes anyákat mészároló, őrült sorozatgyilkost (Jean-Claude Van Damme). A fickó azonban olyan mint egy fantom, ám a makacs nyomozó nem várt helyről kap segítséget: a titkosszolgálat zuglaboratóriumában ugyanis némi DNS-maradványból klónozták a sorozatgyilkost. Bár a bamba arcú replikáns (szintén Jean-Claude Van Damme) egy harapós kutya és egy barátságos ősember értelmi szintjén áll, néhány pördülő rúgással besegít a sorozatgyilkos elleni hajszába. Van Damme-rajongóknak kötelező darab! 

Péntek: Avatar

James Cameront már a '90-as években is győzködte a Fox stúdió, hogy forgassa le az Alien 3-at és 4-et, de a rendező mindig nemet mondott. A Terminator 2 után ugyanis elhatalmasodott rajta a tengeralattjárós láz, a Titanic roncsai utáni hajsza, a természetvédelem és az ősi kultúrák utáni rajongás. Ezekből gyúrta össze 2009-re minden idők legjobb öko sci-fijét, az Avatart.

Érdekes, hogy a 2,7 milliárd dollár rekordbevétel és az akkori technológiai szinten székbe szögező látvány ellenére sok kritikus a mai napig kutyázza ezt a filmet. Pedig ízig-vérig Cameron-mozi ez is: ugyanúgy a megalomán, technokrata emberiség és a zabolázatlan őstermészet csap benne össze, ahogy a korábbi filmjeiben is, és itt is fegyveres konfliktussá fajul egy lelkes tudományos kutatóexpedíció. Ugyanezt már láttuk ugyan az Aliensben és A mélység titkában is, de valószínűleg a 2020-as Avatarral megint megmutatja Cameron, hogyan kell ütős sci-fi kasszasikert forgatni.