A 90-es évek egykori VHS-generációja vélhetőleg a mai napig azonnali távozásra és élete átértékelésére szólítja fel azt a renitens egyedet, aki a „spárga” kifejezésről Rácz Jenőre, netán a háztartási bolt kínálatára asszociál. Etikai kódexük szerint ugyanis ez elsődlegesen egy gimnasztikai fogalmat takar, melynek öncélú használatával Jean-Claude Van Damme kétségkívül iskolát teremtett. Lássunk öt példát arra, amikor hősünk annak dacára élt az ominózus tornászmutatvánnyal, hogy az égvilágon semmi nem indokolta azt!
Véres játék
A feng shui egyes képviselői azt vallották: létfontosságú, hogy félcsillagos csótánytanyákon biztosítsuk a kohéziós erőt két lomtalanításért könyörgő ülőalkalmatosság között. Jean-Claude maradéktalanul eleget tesz e tanoknak, mit sem törődve vele, hogy terjesztőinek ópiumfogyasztása finoman szólva is aggasztó méreteket öltött.
Performansza már önmagában annyira spirituális, hogy ingerenciánk lenne Édesvíz-kötetekkel alátámasztást biztosítani számára,
de nem elégszik meg ennyivel: a szobába toppanó P-Mobil-rajongót egy gyorstalpaló pantomim-szövőtanfolyammal ajándékozza meg, ráadásul tökingyen.
Karate tigris – Nincs irgalom
Bár JCVD is jó eséllyel ugyanazon formaldehides tartályban strandlabdázott Tom Cruise-zal, a környezetből minimum sejthetjük, hogy a Karate tigris forgatásának idején a literes Pepsi és az aszfaltbeton még nem voltak jó barátságban. És persze a pattanásig feszült hidegháborús hangulat – merthogy hősünk egy szovjet harcművészt alakít drámai hiteltelenséggel – is arról tanúskodik, hogy a 80-as évek közepén járunk. Egészen pontosan ugyanazon évben, amikor Rocky leveri Ivan Dragót, majd megkísérli kirobbantani a peresztrojkát. Törekvését azonban alapjaiban semmisíti meg az 1.15-nél abszolvált orosz spárga, melynek bevetésével a búgócsigaként pörgő Van Damme milliónyi padlást lenne képes lesöpörni.
Időzsaru
A 90-es évek közepéig Van Damme valamiféle szexszimbólumnak számított, legalábbis háztartásbeliek tömegei csippentettek volna le egy ötezrest a varródobozban kamatozó dugipénzből, csak hogy élőben lássák őt a Friderikusz Show forgatásán. Az pedig egyenesen egy koszorúér-elzáródással lett volna egyenértékű, ha reggel a konyhába menet
az alsógatyában spárgázó Jean-Claude látványa tárult volna a szemük elé.
Ezt Peter Hyams rendező is felismerte, és gátlástalan oroszrulettbe kezdett, amikor realizálta ezt a fantazmagóriát az Időzsaru legemlékezetesebb jelenetében.
Kickboxer
A karatemesterek általában bigott modorbajnokok, akik hasonló, bölcsességnek álcázott baromságokkal zsibbasztják tanítványaik agyát:
„Elméd legyen olyan makulátlanul tiszta, hogy az ostorosmoszatok is csak vegyvédelmi köpenyben osztódjanak benne.”
Nagy mázli, hogy Van Damme-nak pont a Sztereotípiák Ellen Küzdő Harcművészeti Oktatók Szakszervezetének elnökét sikerül kifognia, aki Szabó Péter-monológok helyett egy merőben unortodox formáját választja az edukációnak: megannyi kóserszilvát diktál tanítványába, majd kistérségi electric boogie-t táncoltat vele a restiben. Eközben pedig olyannyira ellazul, hogy beveti a szétcsúszott ketteslétra-figurát, mit sem törődve vele, hogy ezzel kivívja az Okafogyott Spárgák Elleni Baráti Kör haragját.
Dupla dinamit
Valahol bizarr dolog, hogy művészfilmek tucatjai nem voltak képesek oly kifinomult módon érzékeltetni az ambivalenciát, mint a Dupla dinamit szóban forgó képsorai: Van Damme 1.0 a női kollektíva felszedésén dolgozik, másfelől viszont Elton John I’m Still Standing című slágerének klipje nettó homofób gyűlöletkeltésként értelmezhető ezen jelenethez képest. Kiváltképp, mikor hősünk a szent cél érdekében beveti a mágikus spárgát, hupikék nacija pedig olyannyira forró, hogy a Krakatau ráfröccsenő lávája hűtőfürdőként funkcionálna.
