Dobó Kata és Chris O'Donnell sem lett az új Milla Jovovich és Bruce Willis, pedig nem is olyan rosszak a filmjeik. Tévéajánló.
Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone vagy épp Milla Jovovich és Angelina Jolie akciósztársága megkérdőjelezhetetlen. De a '90-es években berobbanó Keanu Reevest vagy a nyugdíjaskorban pisztolyt ragadó Liam Neesont is mindig szívesen megnézzük a tévében, akárcsak az Alienekkel harcoló Sigourney Weavert vagy a Terminátorrak kergetőző Linda Hamiltont. Vannak azonban olyan hollywoodi sztárok, akik hiába forgattak jó és rossz akciófilmeket, egyszerűen hiteltelenek ebben a műfajban. Az ő filmjeikből állítottuk össze az eheti műsorajánlót.
Hétfő: NCIS: Los Angeles
Chris O'Donnell ígéretes újonc volt a '90-es években: ő volt D'Artagnan a Kiefer Sutherland-féle A három testőrben, és kétszer is eljátszhatta Batman sidekickjét, Robint (pedig akkoriban még sehol sem volt a mostani szuperhősláz). Will Smith azonban elhappolta előle a Men In Black főszerepét, és az anyagilag sikeres, de a kritikákban földbe döngölt Batman-filmek után lejtmenetbe kezdett a karrierje. Ma már szinte csak tévésorozatokban láthatjuk.
Igaz, azokban egész jó. Az ezredforduló után szerepelt a NCIS - Tengerészeti helyszínelőkben, az NCIS: Los Angeleben és egy epizód erejéig a Hawaii Five-0-ban is: mindegyikben ő volt Callen nyomozó.
Kedd: Street Fighter - Chun-Li legendája
Chris Klein aligha sejtette 1999-ben, hogy a kirobbanó sikerű Amerikai pitével nemcsak létrehozott egy sikeres franchise-t és nyakunkba szabadította a harsány, disznó viccekben tobzódó blocbustereket, hanem egy életre beskatulyázta magát a vígjátékok romantikus macsójának. Persze próbált ő szabadulni a jófiús imidzstől, leforgatta például a Rollerballt (erről még lesz szó) és a Street Fighter folytatását is, de ezek inkább csak amolyan alkalmi kirándulások voltak a B-filmek mocsarába.
A Street Fighter - Chun-Li legendája például egy eléggé megkésett, 2009-es folytatás volt Van Damme, Kylie Minogue és Raul Julia pusztítóan gagyi, mégis kultikussá váló, 1994-es Street Fighteréhez. A történetnek itt is csak hellyel-közzel van köze az azonos című videojátékoz és a franchise egyik legkedveltebb karakteréhez, Chun-Lihez: a helikopterrúgásáról elhíresült bunyós lány itt még zomgoraművész akar lenni, ám az apja elrablása miatt kénytelen összecsapni játékbeli ellenfeleivel, Bisonnal, Balroggal és a maszkos Vegával. Chris Klein egy nagypofájú zsarut alakít, akiről mémvideók is készültek, mert nagyon keveset beszél a filmben.
Szerda: Superhero
Ahogy Chris Klein nem tudott soha túllépni a jóképű romantikus vígjátékhős léten, úgy Pamela Andersonról is mindenkinek ugyanaz jut mindig eszébe: ahogy belassítva fut a piros fürdőruhájában a Baywatch-ban. Pedig neki is voltak érdekes kísérletei, hogy kitörjön a buta, szőke cicababa skatulyából. Nekem nagy kedvencem tőle a Barb Wire, ami lényegében egy posztapokaliptikus Casablanca-remake, de jobbára tényleg csak bugyuta vígjátékokban alakított nagymellű mellékszereplőket.
Az egyik ilyet a héten le is vetíti a tévé. A 2008-as Superhero Leslie Nielsen egyik utolsó filmje volt, és leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy ez az ezredforduló után felfutó szuperhősös zsáner Horrorra akadva-stílusú paródiája, vagyis minden jelenete felidéz egy-egy korábbi blockbustert. Pamela Anderson például a láthatatlan lányt alakította a Fantasztikus Négyesből.
Csütörtök: Rollerball - Könyörtelen játék
Egyik legismertebb magyar színésznőnk, Dobó Kata a '96-os A miniszter félrelép zajos sikere után Hollywoodban is szerencsét próbált. Akkori férje, Andy Vajna azonban mintha nem vetette volna latba minden befolyását, hiszen Dobó Kata végül csak néhány B-filmet forgatott le. Igaz, azokat a műfaj legnagyobb sztárjaival: feltűnt Dolph Lundgren oldalán a Túlélésből jelesben, Steven Seagal feleségét alakította A professzorban, a Rollerball - Könyörtelen játékban egy futurisztikus gladiátort játszott, olyan sztárok mellett, mint Jean Reno és Rebecca Romijn.
A Rollerball az 1975-ös, James Caan-féle Rollerball remake-je volt, az pedig egy sci-fi regény adaptációja. A nem túl távoli jövőben nincstelenek milliói számára jelenti az egyetlen szórakozási lehetőséget egy véres gladiátorjátékra emlékeztető, új csapatsport, aminek az árnyékában dúsgazdag gonosztevők űzik a maguk kis piszkos játékait. Hasonló futurisztikus halálshow köré épült fel Schwarzenegger Menekülő embere és Az éhezők viadala is, ám sajnos a Rollerball a véres és erotikus jelenetek kivágása, valamint a sok utóforgatás miatt végül már nem olyan lett, mint amilyennek a rendező, John McTiernan eredetileg elképzelte – meg is bukott a pénztáraknál.
Péntek: Borotvaélen
Sam Worthington ahhoz képest, hogy olyan jól ismert, kasszarobbantó franchise-okban szerepelt, mint az Avatar és a Terminator, valahogy mégsem nem lett A-kategóriás akciósztár. No persze ez a státusz még összejöhet neki, hiszen James Cameron még négy Avatar-filmet akar csinálni 2025-ig.
2012-ben Worthingtont egy izgalmas krimiben láthattuk. A Borotvaélenben egy sittre vágott exzsarut alakított, aki azért került rács mögé, mert ellopták az értékes gyémántot, amire neki kellett volna vigyáznia – szerinte viszont csőbe húzta gyémánt tulajdonosa, aki így a biztpsítótól kapott egy raklap pénzt. Hősünknek azonban senki sem hisz, így hogy bebizonyítsa ártatlanságát, megszökik a börtönből, és egy New York-i hotel 20. emeletének ablakpárkányáról igyekszik meggyőzni Lydia Spencer rendőrségi tárgyalót (Elizabeth Banks) az igazáról.