A film, amit Jason Statham bebukott

Bár a brit színésznek két filmre szóló szerződése volt az amerikai gyártó céggel, az már az első forgatásnál becsődölt, így a Káoszt úgy kellett fillérekből, fele idő alatt összecsapni, de ez alig látszik rajta. Legalábbis szerintünk.

Ez az a film, amit a világ nagy részén bemutattak, kivéve a gyártó országot, Amerikát, ahol végül csak DVD-n került forgalmazásra, de nem azért, mert olyan pocsék lett a tesztvetítés vagy mert a kritikusok úgy lehúzták – azért, mert a gyártó cég, a Franchise Pictures csődbe megy. A jogokat aztán a Lionsgate vette meg, csakhogy nem tudtak megegyezni a producerekkel a piszkos anyagiakban, így annyira elmérgesedett a helyzet, hogy hagyták az egészet a fenébe, mondván, egy újabb Jason Statham akciófilm mehet DVD-n is. Mert, kedves gyerekek, a Káosz 2005-ben jelent meg, és akkor még nagy dolog volt a DVD, ami egy kerek kis lemez, amit ma már inkább díszként használnak garázsokban.

A gyártó cég összeomlása nem csak a forgalmazásra volt hatással, a csődöt a forgatás elején jelentették be, vagyis alig maradt pénz a filmre, amit a tervezett 40 nap helyet feleannyi idő, 20 nap alatt fejeztek be, és persze a színészek is kevesebbet kaptak, mint amiben megegyeztek. Ez sajnos néha érződik is, több tervezett akciójelenetet ki kellett hagyni, néha tetten érhető pár lyuk a történetben, de miről is van szó? Adott egy veterán rendőr, Conners nyomozó (Jason Statham), akit egy rosszul sikerült túszmentési akció után felfüggesztenek állásából. Amikor azonban egy bankrablásnál a túszejtők vezetője (az ekkor még menő Wesley Snipes) csak vele hajlandó tárgyalni, visszahívják, és egy új partnert adnak mellé, egy, az akadémiáról frissen kikerült nyomozót (a babaarcú Ryan Phillippe). Az akció kétes sikerrel zárul: a túszok megmenekülnek, de a bankrablók is kereket oldanak. Bár hamarosan kiderül, hogy a bankból nem tűnt el semmi, a rablás közben egy speciális vírusprogram összesen 1 milliárd dollárt utalt el különböző bankszámlákról random összegekkel. A pénz mozgása lenyomozhatatlan, mert az utalások a káoszelméletet követik – erre utal az önmagában kissé semmitmondó cím.

A nyomozók munkába lendülnek, elkezdik felgöngyölíteni a pillanatról pillanatra kaotikusabbá váló ügyet, és új partnere ellenkezése ellenére Conners cseppet sem finomkodik, ha a rosszfiúkkal kerül szembe. Aztán lassan az új srácról is kiderül, hogy neki sem kell a szomszédba mennie egy kis keménykedésért. Aztán egy sor más dolog is kiderül, mert nem mindenki az, aminek látszik, és nem mindenki akarja azt, amit eredetileg hittek róla. Vagyis itt nem akciófilmről, hanem egy csavaros thrillerről van szó – láttunk már csavarosabbat, persze, de a B-filmekre specializálódott rendező, Tony Giglio nyilván nem egy Ridley Scott vagy Spielberg, vagy, ahogy azt sexykex nevű felhasználónk összefoglalta: „Egy ügyesen összerakott krimi, semmi több. Amire vállalkozott, azt viszont remekül, kevés hibával hajtja végre. Nem fog Oscart kapni, de nem is igazán sablonos.”