A Rob Roy (1995) nagy pechje az volt, hogy egy időben jött ki Mel Gibson A rettenthetetlenjével, hasonló témában, de eltérő stílusban és jóval kisebb költségvetéssel, így alulmaradt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne izgalmas és jó! Sőt!
Van olyan, meglepően gyakran, hogy két film nagyon hasonló témában jelenik meg ugyanabban az évben, néha csak pár hónap különbséggel, és ilyenkor bizony a nagyobb, drágább és sikeresebb film mindig „eltakarja a napot” a másik elől. Ez történt 1995-ben, amikor Mel Gibson valóban látványos és szórakoztató, de enyhén túlértékelt A rettenthetetlenje ellopta a show-t a kisebb formátumú, de nagyszerű színészekkel forgatott Rob Roy elől. Mellesleg mindkét film valós események alapján készült, és mindkettő a régi idők Skóciájában játszódik.
Robert Roy MacGregor (Liam Neeson) valós személy volt, a MacGregor klán feje, aki több királyellenes jakobita lázadásban is részt vett, de történetünk nem ezen harcairól szólt. A MacGregor klán specialitása egyfajta őrző-védő szolgálat volt más, szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozó klánok szolgálatában, mivel a jószágok elhajtása, ellopása virágzó üzlet volt a felföldön, így ennek megakadályozásából is meg lehetett élni.
Ám amikor zord tél köszönt a skót fennsíkon élő klánokra, Rob Roy kénytelen ezer fontot kölcsönkérni Montrose márkitól (John Hurt), hogy átvészelhesse az embereivel a kemény hideget. Mellékes információ, skót fontról van szó, ami az angol fonthoz képest aprópénz volt, az összeg akkor 50 fontsterlingnek felelt meg, de a gonosz márki sötét tervet sző. Rob Royt kirabolják, ráadásul Montrose bizalmasa, Archibald Cunningham (Tim Roth) megtámadja a házát, megerőszakolja a feleségét (Jessica Lange), és leöli az állatait.
Így hősünk nemcsak adós marad, hanem a becsülete is odavész. A dühös Rob Roy bosszúért liheg. Útonállóként küzd a becsületéért, közben a skótok között nagy hírnévre tesz szert. A végső leszámolás közte és Cunningham között elkerülhetetlen. Rob Roy már életében legenda volt, akiből aztán Sir Walter Scott nem kevés hozzáadott elemmel irodalmi hőst kreált, alakját pedig már nagyon korán filmre vitték. A Rob Roy némafilm 1922-ben készült, majd a Disney csinált a történetből színes-szagos mesét Rob Roy, the Highland Rogue (1953) címmel, majd jött az 1995-ös Rob Roy Michael Caton-Jones rendezésében, amelynek nem az akció a legfőbb erénye, hanem a színészi játék – hogy a legvégén mégis egy kardpárbaj vigye el az egész filmet. Merthogy az ekkor még viszonylag ismeretlen Liam Neeson nagyszerű választás volt a címszerepre, de az igazi telitalálat az egymást pompásan kiegészítő, velejéig gonosz John Hurt-Tim Roth páros. Roth annyira visszataszító, hogy az már zseniális, és a sokszor emlegetett párbaj is miatta lett olyan parádés.
Hiába volt azonban sokak szerint a filmtörténet legjobb kardpárbaja, a hat héttel később, azaz 1995 májusában bemutatott A rettenthetetlen túlszárnyalta a Rob Royt. Az előbbi alkotás 213 milliót hozott szemben a Rob Roy szerény 31 és fél millió dollárjával, és míg Mel Gibson filmje öt Oscar-díjat zsebelt be (legjobb film, legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb hangvágás, legjobb smink), addig a Rob Roynak be kellett érnie egyetlen jelöléssel, amit nem túl meglepő módon Tim Roth érdemelt ki. Elég elképesztő módon ez Roth egyetlen jelölése, pedig akár egy tucatnyi is lehetne, a díjakról nem is beszélve. Egy dologban viszont a Rob Roy viszi a pálmát: szoknyában. A XVIII. században, amikor történetünk játszódik, a kilt már valóban elterjedt viselet volt - A rettenthetetlen idején még nem.
