Hogy a partraszállás alatt az amerikai katonák felélesztett német szörnykatonákkal küzdöttek meg, és fekete őrmesterük volt? Nem hiszem el, de egy szaftos horrornak azért jó!
Valóban szolgáltak afro-amerikai katonák az amerikai hadseregben már a polgárháború óta, de szigorúan szegregált, vagyis elkülönített egységekben, rendszerint fehér tisztek vezetésével. Így volt ez a II. világháborúban, ahol a színes bőrű katonák sokszor tüntették ki magukat nem csak gyalogosként, de páncélos egységekben vagy pilótaként. A szegráció megszüntetéséről Truman elnök hozott elnöki rendeletet 1948-ban, ám ez, köszönhetően a még mindig élő faji előítéleteknek, csak 15 évvel később, 1963-ban emelkedett törvényerejűvé – a koreai háború elején még indult harcba színtiszta fekete hadosztály, és mivel rosszabb kiképzést és felszerelést kaptak, mint a többiek, rosszabbul is teljesítettek.
A hosszúra nyúlt felvezető pusztán arra szolgál, hogy illusztráljuk, miért nem lehetett a 101-es ejtőernyős hadosztálynak több színes bőrű altisztje, mint a film elején eleső őrmester vagy Boyce őrvezető (Jovan Adepo), történetünk hőse, akinek bajtársaival egy német rádiótornyot kell megsemmisíteniük a normandiai partraszállás, vagyis a címbeli Overlord (2018) hadművelet előestéjén. A bevetés nem indul jól, az elesett őrmesteren kívül több más ejtőernyőst is elvesztenek, amikor kigyullad a gép, majd földet érve a német járőrökkel vívott harcban, utána a francia faluba érve egy francia ellenálló (Mathilde Ollivier) házában húzzák meg magukat. Itt kiderül, hogy a németek a falusiakon kísérleteznek, merthogy a rádiótorony alatt egy titkos laboratórium rejtőzik, amit a forrófejű Ford tizedes (Wyatt Russell – Kurt Russell fiacskája) mindenáron meg akar semmisíteni. Csakhogy a németek is résen vannak, egy elvetemült SS százados (Pilou Asbæk) az amerikaiak nyomába ered, és lehet, hogy a kezében van a várva várt csodafegyver, amely győzelemre vezetheti.
A filmet a J.J. Abrams nevével fémjelzett Bad Robot Production készítette, és Abrams ezúttal nem csak producer, hanem ötletgazda is volt, ám a rendezést az ausztrál Julius Averyre (Fenegyerek) bízta. Az előzetes hírek szerint az Overlord a Cloverfield széria negyedik darabja lett volna, ám végül önálló műként eresztették útjára. Ami egyszerre háborús film és horror, amire már nem egy példát láthattunk , komolyat és vicceset is, mint a norvég Náci zombik (2009), de ez most halálosan komoly. Talán ez is volt vele a gond, egy ennyire a valóság talajától elrugaszkodott filmnek nem kellett volna ennyire komolyan vennie magát, de felteszem, Abrams és Avery tényleg arra törekedtek, hogy a néző minél komolyabban vegye a vérnősző, istent játszó nácik és az esendő, de hősies amerikai katonák harcát. Ami nem babra megy.
Az Overlord ennek megfelelően szépen el is hasalt a pénztáraknál – na jó, nem lett veszteséges, de csak kevés pénzt hozott -, de tegyük hozzá, a film hozza azt, amit ígér. Véres akciót, és a véres alatt a nagyon véres, húscafatos, elpusztíthatatlan torz mutánsos verziót értem. Bár a javarészt ismeretlen színészgárda közepesen teljesít, ki lehet emelni a dán Pilou Asbæket (Páncélba zárt szellem, Lucy, Trónok harca) az aljas SS tiszt szerepében – igaz, SS tisztet játszani hálás feladat. És bár a film hollywoodi mércével fillérekből készült, elég jól is néz ki, illetve elég jól is szól. Az utóbbi napjaink egyik legmenőbb fiatal zeneszerzőjének, Jed Kurzelnek is köszönhető.
