Egy tehetős, de boldogtalan nő felbérel egy luxusprostit, hogy tesztelje férje megbízhatóságát. Mégis mi mehet ezek után félre?
A különös nevű, örmény származású kanadai rendező, Atom Egoyan sokáig volt a művészfilmes fesztiválok kedvence, az olyan munkái, mint A kárbecslő (1991), az Eljövendő szép napok (1997) vagy az Ararát (2002) komoly szakmai sikert hoztak – anyagit kevésbé. Mindez megváltozott, amikor a francia StudioCanal felkérte a Fanny Ardant , Gérard Depardieu és Emmanuelle Béart főszereplésével készült 2003-as Nathalie... angol nyelvű remake-jének elkészítésére. Kapott is a hoz (2009) mindent, pénzt és paripát, sztárokat,
és ez lett az első olyan munkája, amivel komoly pénzeket is keresett.
Talán az is segített, hogy ez volt Egoyan első olyan rendezése, amelyben nem kapott szerepet felesége, a mindig kissé ijesztő Arsinée Khanjian, de ez csak egy megérzés. A Nathalie-ból pedig szépen Chloé lett.
Chloé (Amanda Seyfried) egy gyönyörű luxus callgirl, akit a sikeres doktornő Catherine Stewart (Julianne Moore) bérel fel, hogy tesztelje férje, a diákjai körében rendkívüli népszerűségnek örvendő művész-professzor David (Liam Neeson ) hűségét.
Merthogy vannak jelek, van egy gyanús kép a férfi telefonján egy tanítványával,
és van bizonytalanság – de mint kiderül, ez a bizonytalanság inkább Catherine-ben lakozik. Később, ahogy a lány részletes, érzéki beszámolóit hallgatja, a nőben rég elfeledettnek hitt vágyak ébredeznek, amelyek Chloe figyelmét sem kerülik el. Azt azonban nem sejti, hogy amikor a kísértésnek engedve megnyílik a lány előtt, valójában miféle veszélynek is teszi ki magát és családját, mert Chloé nem az, akinek mondja magát, és nem szabad minden szavát elhinni.
Catherine egyre inkább a fiatal lány vonzásába kerül, akivel furcsa, egyre érzékibb játékba kezd, amiből egyikük sem kerülhet ki sértetlenül. A kérdés inkább az, ki ússza meg a dolgot kevesebb elszenvedett kárral, és ez már rég nem a vélt vagy valós hűtlenségről szól. Liam Neeson egyébként a forgatás közben tudta meg, hogy felesége, Natasha Richardson súlyos síbalesetet szenvedett, amibe hamarosan bele is halt – a rendező ennek megfelelően át is írta a szerepet, és jócskán lecsökkentették a színész szerepét, aki ugyan még visszatért dolgozni, de két nap alatt letudta minden jelenetét. Kérdés, milyen lett volna a film, ha az eredeti tervek szerint készül el, és a férfi perspektíva erősebb marad.
